„Családok a Názáreti Szent Család hasonlatosságára” – a Szentatya megáldotta az elkövetkezendő világtalálkozókat jelképező mozaikot

XVI. Benedek április 11-én, a szerdai általános kihallgatás alkalmával áldotta meg a Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita, mozaikművész által készített ikont, amelyet a Család Pápai Tanácsa választott hivatalos képként az elkövetkezendő családi világtalálkozókra. A Názáreti Szent Családot ábrázoló ikont a pápai áldást követően Milánóba vitték, hogy a júniusi nagy találkozó előtt zarándoklat keretében körbejárjon az egyházmegye területén – olvasható az Osservatore Romano vatikáni napilap április 13-i számában.

Ennio Antonelli bíboros, a pápai dikasztérium elnöke ír rövid értekezést a mozaikról, amelyen a kis Jézus, Mária és József látható. A Názáreti Szent Család egy felülről lefelé szélesedő boltív formában helyezkedik el, amelynek felső részén megfigyelhető a magasból lefelé mutató kéz, az Atya keze, ahonnan minden adomány és kegyelem ered. Az Atya kezét körülvevő arany nimbuszból fénysugarak áradnak a Szent Családra, a Szentlélek lángnyelve pedig Máriára száll.

Ezzel egyvonalban helyezkedik el Mária ölében a kis Jézus, aki álló helyzetben van, és egy lépést tesz a néző irányába. Isten egyszülött Fia tekintetét ránk szegezi, bal kezével elmozdítja Mária köpenyét, míg jobb kezében az Evangélium tekercsét tartja, amelyet hirdetni jön a világba. Mária is tekintetét ránk szegezi, miközben nyitott kezével nekünk ajánlja Jézust, Fiát. Mellette helyezkedik el József, jegyese, aki az Atyára figyel kifejezve vágyát arra, hogy a földön méltóképpen tudja betölteni az atyai szerepet Isten akaratának teljesítése által. A földi atyaság a mennyei atyaságtól ered és az ahhoz való hasonlatosságra hivatott – írja Antonelli bíboros. József jobb kezét szívére helyezi jelezve ezáltal szeretetét és felelősségét, amellyel Jézusért és Máriáért tartozik. Bal kezében egy zöldellő ágból készült botot tart, amellyel a Dávid nemzetségéből való származást, és az Isten iránti hűségét szimbolizálja.

A Názáreti Szent Családban ég és föld találkoznak és az isteni Szentháromság őbennük mutatkozik meg legtökéletesebb módon a földön. Az egyház is arra a feladatra hivatott, annak szükségességét érzi, hogy egyre inkább családdá váljon a kölcsönös szeretet által kifejezve Krisztus jelenlétét a világban. A családoknak az a feladatuk, hogy egységben éljenek és nyitottak legyenek a világra, hogy gyermekeiket felkészítsék az előttük álló jövőre és küldetésre anélkül, hogy magukhoz láncolnák őket. Az evilági kapcsolatoknak és tevékenységeknek a szeretet logikáját kell követniük, hogy harmóniára, szépségre, és a Szentháromság „megnyilvánulására és visszatükröződésére” találjanak – olvasható Ennio Antonelli bíboros magyarázatában.

Az ikonon a mozaikkockák, a színek és a fény együttese arra hivatott, hogy az anyagnak energiával teli tündöklő ragyogást adjon egy átváltoztatott világot idézve elő ezáltal, amelyet a Szentlélek éltet. A háttérben lévő mozaikdarabok, mozaikkövek a kép felső részében kisebbek, fényesebbek, míg az alsó részében nagyobbak, sötétebbek és érdesebbek egy felülről lefelé változó és egyre nehezebbé váló hatást idézve elő ezáltal. Az ikonon látható alakok öltözetei harmonikus és szabályos vonulatokat követnek, de ezek is a kép alsó része felé egyre inkább nehézkessé válnak.

Mária kék köpenyén, amely az emberiséget szimbolizáló szín, egy bíborszínű palástot visel, amely szín az ókorban mindig Istent jelképezte. Ezzel az fejeződik ki, miszerint Mária istenanyasága által egyedülálló módon került szeretetközösségbe Istennel. Ezzel ellentétben a kis Jézus vörös köpenyt visel, amely az istenség jelképe, míg felül kék palástot hord, kifejezve ezáltal, hogy emberségét Mária méhében kapta. Szent József Mária és a kis Jézus öltözetéhez képest egyszerűbb ruhát visel, amellyel visszafogottsága és dolgossága fejeződik ki. Zöld palástot visel, amely a teremtett világ jelképe, míg okkersárga ruhája atyai küldetését szimbolizálja.

Az ikonon látható kezek simasága és fényessége a testnek spirituális és átváltozott mivoltot ad. A boltív pedig, amelyben, és amely alatt a Szent Család elhelyezkedik, az üdvösségtörténet középpontjába állítja őket így hívva fel a figyelmet a házasság és a család jelentőségére a Teremtő és Megváltó Isten tervében és az emberi fejlődés történetében – olvasható Ennio Antonelli bíboros írása Marko Ivan Rupnik jezsuita mozaikművész alkotásáról.

(hh)