„Családok a Názáreti Szent Család hasonlatosságára” – a Szentatya megáldotta az elkövetkezendő
világtalálkozókat jelképező mozaikot
XVI. Benedek április 11-én, a szerdai általános kihallgatás alkalmával áldotta meg
a Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita, mozaikművész által készített ikont, amelyet
a Család Pápai Tanácsa választott hivatalos képként az elkövetkezendő családi világtalálkozókra.
A Názáreti Szent Családot ábrázoló ikont a pápai áldást követően Milánóba vitték,
hogy a júniusi nagy találkozó előtt zarándoklat keretében körbejárjon az egyházmegye
területén – olvasható az Osservatore Romano vatikáni napilap április 13-i számában.
Ennio
Antonelli bíboros, a pápai dikasztérium elnöke ír rövid értekezést a mozaikról, amelyen
a kis Jézus, Mária és József látható. A Názáreti Szent Család egy felülről lefelé
szélesedő boltív formában helyezkedik el, amelynek felső részén megfigyelhető a magasból
lefelé mutató kéz, az Atya keze, ahonnan minden adomány és kegyelem ered. Az Atya
kezét körülvevő arany nimbuszból fénysugarak áradnak a Szent Családra, a Szentlélek
lángnyelve pedig Máriára száll.
Ezzel egyvonalban helyezkedik el Mária ölében
a kis Jézus, aki álló helyzetben van, és egy lépést tesz a néző irányába. Isten egyszülött
Fia tekintetét ránk szegezi, bal kezével elmozdítja Mária köpenyét, míg jobb kezében
az Evangélium tekercsét tartja, amelyet hirdetni jön a világba. Mária is tekintetét
ránk szegezi, miközben nyitott kezével nekünk ajánlja Jézust, Fiát. Mellette helyezkedik
el József, jegyese, aki az Atyára figyel kifejezve vágyát arra, hogy a földön méltóképpen
tudja betölteni az atyai szerepet Isten akaratának teljesítése által. A földi atyaság
a mennyei atyaságtól ered és az ahhoz való hasonlatosságra hivatott – írja Antonelli
bíboros. József jobb kezét szívére helyezi jelezve ezáltal szeretetét és felelősségét,
amellyel Jézusért és Máriáért tartozik. Bal kezében egy zöldellő ágból készült botot
tart, amellyel a Dávid nemzetségéből való származást, és az Isten iránti hűségét szimbolizálja.
A Názáreti Szent Családban ég és föld találkoznak és az isteni Szentháromság
őbennük mutatkozik meg legtökéletesebb módon a földön. Az egyház is arra a feladatra
hivatott, annak szükségességét érzi, hogy egyre inkább családdá váljon a kölcsönös
szeretet által kifejezve Krisztus jelenlétét a világban. A családoknak az a feladatuk,
hogy egységben éljenek és nyitottak legyenek a világra, hogy gyermekeiket felkészítsék
az előttük álló jövőre és küldetésre anélkül, hogy magukhoz láncolnák őket. Az evilági
kapcsolatoknak és tevékenységeknek a szeretet logikáját kell követniük, hogy harmóniára,
szépségre, és a Szentháromság „megnyilvánulására és visszatükröződésére” találjanak
– olvasható Ennio Antonelli bíboros magyarázatában.
Az ikonon a mozaikkockák,
a színek és a fény együttese arra hivatott, hogy az anyagnak energiával teli tündöklő
ragyogást adjon egy átváltoztatott világot idézve elő ezáltal, amelyet a Szentlélek
éltet. A háttérben lévő mozaikdarabok, mozaikkövek a kép felső részében kisebbek,
fényesebbek, míg az alsó részében nagyobbak, sötétebbek és érdesebbek egy felülről
lefelé változó és egyre nehezebbé váló hatást idézve elő ezáltal. Az ikonon látható
alakok öltözetei harmonikus és szabályos vonulatokat követnek, de ezek is a kép alsó
része felé egyre inkább nehézkessé válnak.
Mária kék köpenyén, amely az emberiséget
szimbolizáló szín, egy bíborszínű palástot visel, amely szín az ókorban mindig Istent
jelképezte. Ezzel az fejeződik ki, miszerint Mária istenanyasága által egyedülálló
módon került szeretetközösségbe Istennel. Ezzel ellentétben a kis Jézus vörös köpenyt
visel, amely az istenség jelképe, míg felül kék palástot hord, kifejezve ezáltal,
hogy emberségét Mária méhében kapta. Szent József Mária és a kis Jézus öltözetéhez
képest egyszerűbb ruhát visel, amellyel visszafogottsága és dolgossága fejeződik ki.
Zöld palástot visel, amely a teremtett világ jelképe, míg okkersárga ruhája atyai
küldetését szimbolizálja.
Az ikonon látható kezek simasága és fényessége a
testnek spirituális és átváltozott mivoltot ad. A boltív pedig, amelyben, és amely
alatt a Szent Család elhelyezkedik, az üdvösségtörténet középpontjába állítja őket
így hívva fel a figyelmet a házasság és a család jelentőségére a Teremtő és Megváltó
Isten tervében és az emberi fejlődés történetében – olvasható Ennio Antonelli bíboros
írása Marko Ivan Rupnik jezsuita mozaikművész alkotásáról.