A Praeconia liturgikus szakfolyóirat ez évi első száma – Pákozdi István szerkesztő ismertetője

Szent ez a hely mottóval jelent meg a Praeconia magyar liturgikus szakfolyóirat idei első száma. Már a lap neve is húsvéti csengésű, hiszen a Praeconium paschale a Húsvéti örömének hivatalos latin elnevezése, túlcsorduló örömöt, a megváltás örömét hirdeti. Az immár hat éve – évenként két számmal jelentkező – folyóirat tematikus számokként jelentkezik.

E füzet elsősorban a liturgia helyszíneit veszi szemügyre, a templomokat, kápolnákat, de helyt ad a pápa egy korábbi írásának is a Jézus-arc teológiájáról, valamint Nicola Bux magyarul is megjelent új könyve kapcsán hazánkban elmondott előadása szövegének. A brüsszeli múzeum keresztelő kútjai, a „tridenti” és „vatikáni” liturgikus tér sajátosságai, a katakombák díszítései, az ereklye-kultusz – mind az istentiszteleti helyhez tartoznak. A homíliáról, az egyházi beszéd e sajátságos formájáról szóló teológiai fejtegetés, a kreativitás és a liturgia, valamint egy korábban élt magyar liturgikus, Balinszki Imre esztergomi egyházmegyés pap bemutatása kiegészítik az alaptémát.

A Dokumentumok rovatban a zarándokhelyeket érintő kérdések kerülnek elő a Papi Kongregáció kiadásában. A kisebb lélegzetű tanulmányok között – illeszkedve a tematikus szám alapvető szándékához – a veleméri templomról, a repülőtéri kápolnákról és a budapesti piarista kápolna meggondolatlan, romboló átalakításáról szóló írások olvashatók. Sajnos, nem minden újítás dicséretes, de a negatív példákból is tanulhatunk.

A „liturgikus morzsák” rovatban a szentmise első részének helyes végzéséhez kapunk szempontokat. Az ismételten jelentkező „liturgikus kérdés” pedig az oltárgyertyák használatára vonatkozik, gyakorlott lelkipásztorok szólnak hozzá a kérdéshez. Végül hat új liturgiával foglalkozó könyv ismertetése zárja ezt a számot.

Sajnálatos módon eléggé ismeretlen ez a folyóirat még a papság körében is, pedig az egyházközségek is megrendelhetik a plébániai könyvtárak részére, így az nem terheli a lelkipásztorok saját kiadását, és később is megtalálják érdeklődő papi és világi olvasók egyaránt. Egy-egy tematikus szám később sem veszíti el aktualitását, az Egyház életében mindig jelenlévő problémákat fejtegetve.

Az istentiszteleti helyről szóló számot különösen is ajánljuk a változtatásokkal, megújítással, tervezéssel foglalkozó mérnököknek, liturgikus kérdésekben döntési joggal bíró tanácsoknak, köröknek, plébánosoknak és felelős világiaknak egyaránt. Húsvéti fénnyel és örömmel fogják forgatni!

A folyóirat tartalmazza XVI. Benedek pápa személyes imádságát is, amelyet 2007. szeptember 1-jén a manopellói Szent Arc ereklyéje előtt mondott el:

Úr Jézus, mutasd meg, kérünk, mindig újra a te arcodat, amely Isten végtelen irgalmasságának titokzatos tükre. Hagyd, hogy értelmünk és szívünk szemével szemléljük Isten emberi arcát, amely belépett a történelembe, hogy felfedje az örökkévalóság távlatait. A szenvedő és feltámadt Jézus csöndes arca, ha szeretik és elfogadják, akkor megváltoztatja a szívet és az életet. Szeretnénk meríteni szemeidből, amelyek szelíden és együtt érzően tekintenek ránk! A szeretet és a békesség erejét nyerni onnét, ahonnan irányt vesz életünk útja, és bátorságot, hogy félelem és megalkuvások nélkül kövessünk téged, hogy Evangéliumod tanúivá váljunk, a befogadás konkrét tetteivel, szeretettel és megbocsátással.

Jézus szent arca, világosság, amely elűzi a kétség, a szomorúság homályát; élet, amely végérvényesen legyőzte a rossz és a halál hatalmát; titokzatos tekintet, amely sohasem szűnik megnyugodni az embereken és a népeken. Az eucharisztikus jelekbe rejtett arc, s mindazokéba, akik közelében élnek; – tégy minket Isten zarándokaivá ebben a világban, akik szomjúhozzák a végtelent és készek arra, hogy a végső napon meglássunk téged, Urunk, „színről színre” (1Kor 13,12), hogy szemlélhessünk téged örökké a mennyek örömében! Ámen.



Pákozdi István
szerkesztő