Isten embere - Szemtől szembe Mindszenty bíborossal - Kovács Gergely okleveles
posztulátor ismerteti az általa írt és összeállított kötetet
Sokakkal közös, régi álmom teljesült a napokban, amikor megjelent
az elso fényképalbum Mindszenty József bíboros életérol, amelynek írója és összeállítója
lehettem. Évek óta készültem erre a munkára. Amikor Budapesten a Szent István Bazilika
fényképkiállításait rendeztem a szentéletu hercegprímásról, megismertem a fovárosi
és az esztergomi gyujtemények anyagát, kapcsolatba kerültem a családtagokkal és olyan
katolikus közösségekkel, amelyek egy-egy dedikált képet, mint relikviát oriznek róla.
Mindig nagy öröm volt látni, amikor a bazilikai kiállításokból eltunt néhány fényképmásolat,
vagy amikor legutóbb egy csóknyom került a tablóra. Sokan köszönték a hívek közül,
hogy évrol évre újra láthatják a bíboros arcát és megismerhetik az addig gyujtemények
mélyén rejtozo életképeit. Hasonló örömet jelentett számomra, amikor a Prímási Levéltár,
a Mindszenty Alapítvány Archívuma, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és más gyujtemények
képeit nézegettem, de az új album legértékesebb fényképeinek mégsem ezeket tartom,
hanem a családtól kapott, vagy egyes közösségek és plébániák által felajánlott képeket.
Az o segítségük megható módon jelezte, hogy milyen nagy várakozás kísérte a könyv
megszületését. Jó érzés látni, ahogy ezek az emberek kézbe veszik az albumot, és lelkesedésükben
szinte falják a képeket Mindszenty bíborosról, aki megjelenik benne, mint gyermek,
mint gimnazista, mint érettségizo szépreményu diák, mint káplán, mint apátplébános.
Látni ot benne püspökké szentelése alkalmával, a 60 évvel ezelotti prímás-érseki székfoglalás
napján, Rómában, a bíborossá kreálás pillanataiban és foként hívei körében, fiatalon
és idos korában. Sok mosolygós kép van a több mint 300, albumba válogatott fénykép
között, sok orzi a gyermekekkel való bensoséges kapcsolatát. Megható dokumentumai
ezek páratlan fopásztori szolgálatának. Sokan vagyunk, akik szeretjük ot Mindszenty
atyának szólítani, ezért az életrajzi részben arra kerestem a választ, hogy miként
lett a szigorúnak nevelt Mindszenty Józsefbol a rábízottak atyja, és miként lett belole
szentéletu ember, Isten boldoggá- és szenttéavatásra jelölt Szolgája. Igyekeztem keveset
foglalkozni a fájdalmas témákkal: az egyházüldözo rendszerekkel, a kínzatásokkal és
igazságtalanságokkal, a hutlenségekkel és megtagadásokkal, mert ezek mind eltörpülnek
a hercegprímás történelmi jelentosége és ma is magával ragadó, istenes személyisége
mellett. Az érdekelt, hogy miért lehetett szép Mindszenty atya élete, miért volt boldog
és optimista. A válogatott idézeteken keresztül azt szerettem volna átélni és átadni
az olvasónak, hogy a kortársak számára milyen érzés lehetett hallgatni és nézni ot,
és rajta keresztül megérezni Isten jelenlétét. Mindebbol a legszebb tanulság számomra
az volt, hogy Mindszenty atyával kapcsolatban nincs jogosultsága a kesergésnek, de
a különféle eroszakolt szembeállításoknak sem. Az o élete, az o képei, szavai arra
ösztönöznek, hogy félretegyük eloítéleteinket, fenntartásainkat, rossz beidegzodéseinket,
és felismerjük egymásban a jót, az igazat és a szépet. Ezzel kapcsolatban a bíboros
atyától vett három legkedvesebb gondolatsor így hangzik:
„A mai gyógyulás
egyik legelso követelménye és elofeltétele, hogy mindannyian tudjunk már egyszer mindenkinek
szívbol és maradéktalanul megbocsátani. Az elso világháborútól a mai napig rengeteg
üszkösödo sebet hordoznak itt az emberek, tartozzanak azok bármely fajhoz, valláshoz
vagy felekezethez, foglalkozáshoz. Egekig csapkodott, fölhatolt a megtorlás szelleme.
A gyulölet váltógazdasága idején a fölüllevok tobzódó féktelenséggel általánosítva,
bírói ítélet nélkül lakoltatnak felebarátokat. Az alullevok összeszorított fogakkal
készülodnek mindig a talán még élesebb visszafizetésre. Egyszer el kell kezdeni a
megbékélést, mert belepusztulunk a folytonos megtorlások végeszakadatlan láncolatába.
Kezdje az, akinek kezében a hatalom és békéljen meg az a szív, amely tele van fojtott
keseruséggel. Egy Atyának vagyunk teremtettjei egy Fiúnak megváltottjai, egy Léleknek
megszenteltjei. Egy balsorsú hazának vagyunk szenvedo polgárai. Ki az, akinek sebei
gyógyírt, enyhíto balzsamot nem áhítanának.”
„Bármi is történt, nehézségek,
jogtalanság és igazságtalanság, ne hordjuk szívükben a bosszú és elkeseredettség érzését.
Imádsággal, türelemmel bontsuk le a falakat.”
„Árassz mosolyt, szeretetet magad
körül. Senkit meg ne bánts, senkinek adósa ne maradj!” (15.06.2005)