„Prostor daru” – „A tér ajándéka” – kiállítás Ljubljanában Jošt Snoj szlovén pap, festő alkotásaiból

Vladimir Solov'ëv orosz filozófus, teológus, költő szerint, aki ismer egy fát, az Mindent ismer. Vjačeslav Ivanovič Ivanov orosz filozófus e megállapítást teológiai-spirituális szempontból magyarázza. Ivanov szerint minden dolog belsőleg nyitott a Teremtő Misztériumára, vagyis a szentháromságos egy Isten elpusztíthatatlan szeretetére. Az tehát, aki egy dolog ismerete által eljut odáig, hogy megnyíljon a végtelenre, a Mindeneket magába foglaló Szeretettel való kapcsolatra, az mindent ismer. A Lélek intuíciója, annak érzékelése, hogy valahol minden összekapcsolódik és, hogy minden egyes dolog a létezés Misztériumában – vagyis Istenben és az Ő Szeretetében – gyökerezik, ez Jošt Snoj festő hivatása – állapítja meg Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita, művész paptársa festő hivatásáról.

Az 1967-ben született és 2000-ben pappá szentelt művész, Jošt Snoj egyike azoknak a mai egyházművészeknek, akikben a művészet és a papság egyetlen hivatássá válnak, nincs szó két személyről, két tevékenységről, két feladatról. Papként tudja, hogy Krisztus testében gyökerezik és valósul meg a teremtmény, az emberiség és minden létező dolog egysége, szeretetközössége. Ez pedig az Egyház.

Snoj művészetének éltető ereje a teológia, míg esztétikája a liturgia. Ez a fajta művészet nem elégszik meg a valóság ábrázolásával, vagy a minket körülvevő dolgok bemutatásával. A liturgikus művészet olyannyira kötődik a liturgiához, amely az isteni-emberi Misztérium színtere, hogy az embert tiszteletadásra, dicsőítésre és imára hívja. Ezért tehát a liturgikus művészet nem lehet csupán a művész érzéseinek, személyiségének kifejeződése – írja még P. Rupnik.

Snoj számára a művészet szolgálat. Tanulmányai, a keresztény hagyomány, mint elő memória felfedezése, a szimbólum teológiai-spirituális aspektusának felfedezése, az érett liturgikus művészet korszakainak tanulmányozása megerősítették benne azt, hogy a szeretetközösség, az egység ábrázolása nem csupán a lágy kompozíciók szépségében rejlik, ahol az alakok közti határok elmosódnak, hanem ez a felfedező út elvezette őt az emberi arcig. Az egység a szeretetből fakad, a szeretet pedig a találkozásból születik meg, a szeretetközösség tehát arcok és tekintetek kérdése.

A valódi liturgikus művészet a liturgikus, a papi és a szolgálatra irányuló hozzáállást keresi, elvezeti a művészt abba a térbe, ahol a közösség él és adományával kívánja szolgálni azt – magyarázza P. Rupnik, aki a Pápai Gergely Egyetemen tanára volt a festőnek.

Jošt Snoj műveiből nyílik most kiállítás Ljubljanában április 11-én „A tér adománya” címmel.

Jošt Snoj festményeit, alkotásait szemlélve az első, ami feltűnik a nézőnek, a színek és a formák jellegzetessége. Snoj művészetében kiemelkedő szerepet kapnak az olyan színek, mint a piros (a szeretet), vagy a fehér, (a tisztaság, a feltámadás) színei és ezek árnyalatai; a formákat tekintve pedig megfigyelhető azok lágysága, egybeolvadása a környezettel. Egy olyan térről van szó, amelyben tekintetünk arcokkal és pillantásokkal találkozik, tér, amelyben a világosság uralkodik. A festményeket szemlélve felfedezzük az arany színt, amely az ikonográfiában mindig is a végtelen, a természetfeletti, az isteni megjelenését tükrözte – magyarázza a kiállítás rövid katalógusában Raffaela Fazio Smith tollából megjelent ismertetés. Snoj képei a megtérés színhelyei.

Tekintetek, amelyekből szeretet árad, és amelyből Krisztus születik meg. Jošt Snoj művészetének egyik másik fontos jellegzetessége, hogy abban megjelennek embertársainak gondolatai is, ezek részét képezik alkotásainak. Ez a valódi lelkipásztorkodás, ugyanis a művész megnyílik embertársai felé, mint pap, és mint keresztény ember, és belépést enged számukra – olvasható még a kiállításról készült katalógusban.

(hh)