Szarajevó – 20 évvel később – Vinko Puljić szarajevói bíboros érsek gondolatai
Ezekben a napokban – pontosan 2012. április 5-én, Nagycsütörtökön lesz 20 éve Szarajevó
drámai ostromának, amelyre az 1992 áprilisától 1996 februárjáig tartott háború idején
került sor. Nem könnyű 20 év távlatából elmondani, hogy mi is történt Szarajevóban,
abban a városban, ahol a keresztények, zsidók és muzulmánok ősidőktől fogva békében
éltek egymással. Szarajevó egyben a konfliktusok és szenvedés városa is, mintegy magába
zárja a XX. század elejének és végének minden háborúját. Szarajevó a szenvedés és
a remény városa. Boldog II. János Pál, 1997-es történelmi látogatásakor Szarajevót
„Európa Jeruzsálemének” nevezte.
De mi is történt Szarajevóban? – teszi fel
a kérdést Vinko Puljić Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.
Egy erőszakos és
értelmetlen háború, amely sokakat ahhoz a gondolathoz szoktatott hozzá, hogy a katolikusok,
ortodoxok, muzulmánok és zsidók nem képesek együtt élni. Szembe állították egymással
a horvátokat, a szerbeket, a bosnyákokat. Különböző népeket, amelyek évszázadokon
át együtt éltek, hirtelen megosztottak és szembeállítottak egymással.
"Én,
mint a város püspöke – maradtam" – folytatja visszaemlékezését Puljić bíboros. "Szarajevó
minden lakosának Pásztora voltam. Nem menekültem. Az enyéimmel maradtam a négy éves
ostrom alatt, nap, mint nap osztoztam minden fájdalmukban és minden halvány reményükben.
De lehet-e még jövőről beszélni? Milyen lehet a jövő ott, ahol 11 ezer embert öltek
meg a reggeltől estig tartó, bárkit célba vevő bombázások, a várost körülölelő hegyeken
elhelyezett ágyúk lövedékei?
Kétezer gyermek veszítette el életét: zsidók,
keresztények és muzulmánok: nevüket ma a város központi terén lévő oszlopokon olvashatjuk.
Ők Szarajevó gyermekei. Sokan vannak, akik az elszegényített uránium tartalmú bombák
következtében daganatos betegségekben szenvednek. És mégis, léteznie kell egy jövőnek.
Keresztények vagyunk, szeretjük az életet, hisszük, hogy van jövő, hogy soha nem a
háborúé az utolsó szó".
Puljić bíboros felidézi azoknak a véget nem érő éveknek
a személyes emlékeit is: a mindennapos bombázások következtében ma nagyothalló készüléket
kell viselnie. „Mindenki püspöke akartam lenni: a katolikusok, ortodoxok, zsidók,
muzulmánok és a nem hívők püspöke”. Jobban megértettem, - igaz, a háború erőszakában
vált sürgetőbbé és világosabbá - hogy a püspök talán mindig arra kapott meghívást,
hogy mindenki püspöke legyen…”
„Szeretnék azonban arról is szólni, hogy mennyire
fontos a barátság és a másokkal való kapcsolat, amikor egyedül vagyunk, és a gonosz
vesz körül bennünket, fenyeget és ostromol, mint Szarajevóban. Gondolok a II. János
Pállal való barátságra és mély szeretetközösségre. Gondolok a vele való találkozásra
1993 januárjában, amikor Assisiben a Balkánért imádkoztunk. Akkor még tartott az ostrom.
20 évvel a háború és Szarajevó ostromának tragédiája után örömmel jelentem
be, hogy a Sant’Egidio Közösséggel egy nagy béke-világtalálkozót szervezünk Szarajevóban.
Szeptember 9-e és 11-e között zajlik majd a találkozó, amely egybegyűjti a keresztény
egyházak és nagy vallások képviselőit, hogy együtt mondjunk NEM-et a háborúra, az
erőszakra és a megosztottságra. Hirdetjük, hogy mindenki számára van jövő, amit csak
együttesen valósíthatunk meg. Nincs jövő a népek együttélése nélkül sem Szarajevóban,
sem Bosznia-Hercegovinában, sem Európában, sem az egész világon.
Nagyon remélem,
hogy Szarajevóból a béke nagy üzenete elterjed majd az egész földön minden nép, az
egész világ számára. Szarajevó, a megosztottság, a háború és a szenvedés városa váljon
a béke álma városává Európában és az egész világon. Béke, a népek együttélése, egyenlőség.
Mindenkit meghívok, hogy szeptemberben csatlakozzon hozzánk” – írja április 5-i keltezéssel
közzétett üzenetét Vinko Puljić Vrhbosna-Szarajevó bíboros érseke.