Az ír püspökök lelkipásztori levele Húsvét közeledtével a bűnbánat és a megtérés jelentőségéről

„Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15) címmel tette közzé a nagyhétre üzenetét az ír püspöki konferencia. A 12 oldalas dokumentum fontos felhívás a bűnbánatra és a megtérésre a keresztények életében. A belső megtisztulásra és a lelki megújulásra hív, ahogy XVI. Benedek tette az ír katolikusokhoz szóló levelében, illetve ahogy a közelmúltban kiadott vatikáni dokumentum javasolja a papok kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélései után az ír egyházmegyékben, szerzetesi rendekben és szemináriumokban végzett apostoli vizitáció eredményeinek összegzését követően.

A gondolatmenet a bűnbánat koncepciójából indul ki, amely nemcsak a bűneink miatti megbocsátás keresésére irányul, hanem magába foglalja a viselkedésünk és életünk megváltoztatását is. Ez a „metanoia”, vagyis a gondolkodásmód megváltoztatása, amelyre szükség van a Krisztussal való találkozáshoz. Ez a bűnbánat lényege: bűnbánati cselekedeteinkkel, mint a böjtölés, az ima, és a jótékonysági cselekedetek elismerjük, hogy csak saját érdekeink követesére, saját álláspontunk és befolyásunk megerősítésére gondoltunk, mintha ez lenne létezésünk végső célja. Egyben elfeledjük, hogy minden, amink van Isten ajándéka.

Isten szótlannak tűnik és a mai európai kultúrában nem érzik hiányát. Ebből a szempontból a bűnbánat feltétele annak, hogy befogadjuk Krisztus örömhírét. Ez segít megérteni, hogy a tartós remény, a teljes gyógyulás Isten szeretetéből származik mindannyiunk számára – figyelmeztetnek az ír főpásztorok. A személyes megtérés útjának alapvető része annak megértése, hogy kik is vagyunk azoknak az ajándékoknak az elismerésén keresztül, amelyeket kaptunk és azoknak a hiányosságainknak a belátása által, amelyekkel rendelkezünk. Ez a folyamat két irányba halad: egyik oldalon Isten végtelen jóságának felismerése áll, a másikon bűneink, amikor megvalljuk azokat. Ez a bűnbánat és a kiengesztelődés szentségének jelentősége a keresztény hagyományban. Nem azt jelenti, hogy elnyerjük Isten kegyeit, hanem a hála és nagyraértékelés kifejezése azért a szeretetért és kegyelemért, amelyet magunktól sosem nyernénk el.

Aki enged a kísértéseknek, az a birtoklásban, a hírnévben és a hatalomban elérendő célt lát, nem pedig elfogadásra váró ajándékot. Tudatában annak, hogy minden ajándék, ebből következik az is, hogy mindannyiunk Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, továbbá arra kaptunk meghívást, hogy kapcsolatba lépjünk Istennel. Ez a szolidaritás alapvető jelentősége, amely arra hív bennünket, hogy embertársunkat hozzánk hasonlónak tekintsük. A megtérés tehát azt jelenti, hogy keressük a Krisztussal és egymással való szeretetközösséget. Ezért kapcsolódnak a bűnbánathoz szeretetcselekedetek. Nem lehetünk készek az Isten békéjébe való belépésre, ha elhanyagoltuk embertársainkat.

Csak aki megértette a keresztény bűnbánat hiteles jelentését, az fogja megérteni teljességében XVI. Benedek szavait, amelyeket a visszaélések áldozataihoz és családjaikhoz intézett. Levelük végén az ír püspökök hangsúlyozzák, hogy Írországban az a feladatunk, ami minden keresztény állandó feladata: ellenállni a kísértésnek, hogy a személyes kényelmet, a hírnevet, a birtoklást, az elvakultságot, a becstelenséget, a büszkeséget illetve bármi más ambíciót, vágyat és élvezetet állítsuk Isten helyébe. Nem egyszerű útról van szó, de ez vezet el az igazsághoz, amely szabaddá tesz bennünket.

(sv)