Mindszenty és Zalaegerszeg – P. Szabó Ferenc SJ beszámolója

Mindszenty József születésének 120. évfordulója alkalmából országszerte ünnepi megemlékezéseket, tudományos konferenciákat, kiállításokat rendeztek: Budapesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen, és a Mindszenty Évben rendeznek még, pl. Kalocsán. Szabó Ferenc jezsuita atya az alábbiakban beszámol a március 28-30.-i zalaegerszegi Mindszenty-napokról. Szabó atya maga is tartott két előadást a Boldogasszony Évéről, részletesebben a 1948 szeptemberében megrendezett zalai Mária-napokról, amelyeken, mint egerszegi felsős gimnazista részt vett.

P. Szabó: „Sok szép élménnyel tértem vissza Zalából, szülőföldemről. Az idő rövidsége miatt csak néhány mozzanatot emelek ki a zalaegerszegi ünnepségekből. A város, ahol Mindszenty (Pehm) József 27 évet töltött, apostolkodott, pár évig, mint gimnáziumi hittanár, majd negyed századon át apátplébános, méltóképpen tisztelgett nagy fia emléke előtt. Ezt azért is hangsúlyozom, mert Mindszenty József zalaegerszegi bámulatos tevékenysége kicsit homályban marad a visszaemlékezésekben.

Március 28-án az Önkormányzat dísztermében „Mindszenty és Zalaegerszeg” címmel emlékkiállítás nyílt, amelyet Hegedűs András, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója mutatott be. Utána következtek a tudományos konferencia előadásai.

Elsőnek Balogh Margit történész, tudományos főmunkatárs felvázolta Mindszenty életútjának csomópontjait. Ugyanő összegezte a konferenciát: „Mindszenty élete és tevékenysége Zalaegerszegtől Bécsig” címmel, jelezve, hogy még nagy munka vár a kutatókra, történészekre a magyar bíboros életművének teljes, kiegyensúlyozott feltáráshoz.

A következő előadások kézzelfoghatóan, konkrét adatokkal, vetítésekkel érzékeltették azt a hihetetlen szétágazó apostoli tevékenységet, amelyet Pehm József apátplébános egy negyedszázad alatt Zalaegerszeg városában és a szombathelyi egyházmegye zalai részében kifejtett: építkezések (pl. az olai városrész Ferences temploma, a kommunista időkben bezárt, de ma újra ragyogóan működő, a Notre Dame nővérektől vezetett iskola és diákotthon), Zalaegerszeg és környéke kulturális életének fellendítése (iskolák létesítése, az analfabetizmus lecsökkentése), egész Zalában számos új plébánia és lelkészség létesítése).

Hallhatunk előadást még a következő témákról: „Mindszenty és Zalaegerszeg politikai közélete”, „Mindszenty küzdelme a zalai nyilasokkal az 1930-as években”, „Mindszenty és az elszakított zalai területek.”

Én magam „Mindszenty és a Boldogasszony éve, 1947/48” címmel tartottam előadást a tudományos konferencián, amelyet részben megismételtem március 30-án a Zárdában megrendezett emlékkonferencián, ahol főleg Mindszentyt, a lelkipásztort mutattuk be.

Íme, néhány gondolat előadásomból. Mindszenty József bíboros javaslatára a magyar főpásztorok 1947. augusztus 15-i pásztorlevelükben meghirdették 1947/48-ra a Boldogasszony Évet, emlékezve az 1848-as szabadságharc centenáriumára is. A célkitűzés az ország mélyreható lelki-erkölcsi megújulása volt. A Boldogasszony Éve főszereplője Mindszenty József bíboros volt, aki december 8-ig végigjárta az országot, hatalmas tömegeket mozgósított, engesztelésre és tevékeny keresztény életre buzdított. A Zalai Mária-napokat 1948. szeptember 7-én és 8-án tartották, a kommunisták számtalan akadékoskodása, rendelkezése, rendzavarása ellenére igen nagy sikerrel. Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án, Mindszenty bíboros szabadtéri miséjén Grősz József érsek prédikált, majd megkezdődött a zalai Mária-kongresszus. Mindszenty bíboros a plébániatemplom közelében felállított pódiumról prédikált. (Én hatodikos gimnazista, elszöktem a sportpályáról, ahova kivezényeltek bennünket, és ott álltam pár méterre az emelvény közelében. Mivel a kommunisták a hangerősítőket is megtiltották, a néptömeg kiabált: „Hangosabban! Hangosabban!” Mire Mindszenty érces hangon: „Azt a hatóságoktól kérjétek!”)

A bíboros volt zalai híveihez és a vidékről, a környező megyékből is érkezett zarándoksereghez szólva – világosan a jelenre utalva -felidézte a török utáni időket: „A Boldogasszony palástja alatt egyszer már felépült az ország. Most nekünk kell módot adnunk erre hívő magatartásunkkal, kitartó esengésünkkel, hogy Nagyasszonyunk megmutassa, hogy pártfogása mit segíthet, hogy édesanyánk ma is.(…) Térjünk vissza őseink hitéhez és életformájához!”

A Boldogasszony Évében, Mindszenty bíboros országjárása során egyre erősödött ellene a rágalomhadjárat: Rákosiék már készítették a kommunisták egyik legkiemelkedőbb koncepciós perét. Ismeretes, hogy a bíboros prímást december 26-án letartóztatták, a következő év február 8-án életfogytiglani börtönre ítélték.

Miközben XII. Pius pápa és számos vezető személy a világ minden részéről tiltakozott, Czapik érsek és a magyar püspökök hallgattak. Bekövetkezett Jézus evangéliumi jóslata, amelyre XII. Pius hivatkozott az 1949. február 14-i konzisztóriumi beszédében, tiltakozva a magyar bíboros koncepciós pere ellen: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.” (Mt 26, 31) Mindszenty bíboros elítélésével rohamos iramban folyt a magyar hierarchia gúzsba kötése, az iskolák államosítása, a szerzetesek szétszórása, sokak bebörtönzése, a rendszert kiszolgáló békepapi mozgalom megszervezése.

Az egyházi vezetőket „pórázon vezette” a rendszer, a vallásszabadságot, az egyházi életet különböző módokon elnyomta a zsarnokság. Ezt többször felpanaszolta a vértanú bíboros az amerikai követségről is a Vatikánba küldött memorandumaiban és később a bécsi Pázmáneumból. (Konferenciámban röviden kitértem a Vatikán ún. „keleti” politikájára, de itt nincs hely arra, hogy erről szóljak.)

Március 30-án 10 órakor kezdődött a Mária Magdolna plébániatemplomban, Mindszenty (Pehm) apátplébános hajdani templomában, az ünnepi püspöki szentmise. A főcelebráns Veres András szombathelyi megyéspüspök volt. Vele misézett Konkoly István nyugalmazott püspök és Stróber László apátplébános, valamint számos pap. Az ünnepi mise alatt legjobban megragadott, amikor láttam, hogy a Mindszenty-iskola 150 fiúja fehér ministránsruhában vonult be a templomba, ennyi ministránst együtt soha nem láttam. (Valamennyi fiú szentáldozáshoz járult.) Jelen voltak természetesen a tanárok és a lánynövendékek is. (Mindszenty legkedvesebb iskolájában, a Notre Dame „zárdában” 800 diák tanul – óvodások, elemisták, gimnazisták. 60 tanár működik).

Veres András beszédében ezt a gondolatot hangsúlyozta: Hálásaknak kell lennünk a nagy elődöknek, akiknek vállán állva messzebbre látunk, a szenteknek, akik a lelki élet távlatait megismertetik velünk. A szombathelyi püspök reménye szerint a vértanú Mindszenty bíborost hamarosan a boldogok között tisztelhetjük.

A szentmise után következett a koszorúzás a templom mellett Mindszenty bíboros szobránál, majd délután a Zárdában a már említett emlékkonferencia.

Itt felszólalt Veres András püspök, Márfi Gyula veszprémi érsek, Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakcióvezetője. A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta, hogy Mindszenty bíboros a társadalmi rend és a normák embere volt: elveihez ragaszkodó, törekvéseiben következetes, egyházához hű főpásztor.

Stróber László apátplébános nagy elődje, Pehm József sokrétű lelkipásztori működését mutatta be. Pehm/Mindszenty aktív részese volt a közéletnek, újságot szerkesztett és adott ki, részt vett a város képviselő-testületének munkáiban, plébánosként 1925-ben kezdte építeni az olai templomot és odahívta a ferenceseket, 1929-re felépíttette a Notre Dame rendházat és iskolát, amelyet a Törökbálintról odaérkezett Notre Dame-nővérek vettek át. Pehm József a plébániákhoz tartozó filiákban is törődött a gyermekek nevelésével, a felnőttek oktatásával, közösségeket, mozgalmakat alapított. Elsősorban lelkipásztor akart lenni, és mindig törekedett az életszentségre, - hangsúlyozta Stróber László apátplébános.

Nincs hely itt Perger Gyula levéltáros és Török József történész előadásának ismertetésére.

Megemlítem még, hogy a Zárda folyosóján Mindszenty életéről kiállítást rendeztek Andor Imre gyűjteményéből. A konferencia után pedig Mindszenty életéből jeleneteket, zenés dokumentumjátékot mutattak be a Zárdakápolnában.

Rövid beszámolómat Mindszenty bíboros 1948. november 18-án mondott híres hitvallásával zárom. Amikor mát tornyosultak felette a vészes viharfelhők, kijelentette: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.”

„Boldogasszony Éve” (1947/1948)

P. Szabó Ferenc SJ előadásának teljes szövege (Zalaegerszeg 2012. március 28-án és 30-án)

Kedves zalai Hallgatóim!

Örömmel vállaltam ezt az előadást most a Mindszenty-emlékév keretében: Zalaegerszeg apostola és Magyarország hercegprímása születésének (1892. március 29) 120. évfordulójára emlékezünk. Magyar Püspöki Konferencia a jubileumra körlevelet adott ki. Ebből idézek:
Milyen lélekkel emlékezünk Mindszenty József bíborosra? Erre a kérdésre válaszolva írja a körlevél: „Nem láthatunk benne pusztán politikust. Bár sok megnyilatkozása olyan kérdésekről szólt, amelyeket előtérbe állított a politika, személyes állásfoglalásai mégis katolikus hitéből fakadtak. Amikor felemelte szavát a rasszizmus és a zsidóüldözés ellen, amikor (…) azt követelte, hogy a nácik és nyilasok adják fel harc nélkül a Dunántúlt és ne folytassák az értelmetlen pusztítást, akkor nem taktikázott. Egész életére jellemző volt, hogy politikai rendszertől függetlenül kitartott az igazság mellett. Isten képmását, az embert védte. (…) Népéért és Egyházáért aggódott, amikor ellenállt a sztálinista diktatúra vallást és kultúrát pusztító nyomásának. Személye jelképpé magasodott: a magyar katolikus közösség és az egész megkínzott és elnyomott magyar nép jelképévé. (…) Születésére emlékezve hajoljunk meg nagysága előtt. Akkor lesz hozzá méltó az ünneplésünk, ha ma is tiszteljük történelmünk teljes igazságát, ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot…”

Boldogasszony Éve (1947/48)

Ismeretes, hogy mindjárt a háború befejezése, 1945 után a hatalom megragadására törő baloldali politikai erők, főleg a kommunisták, egyre hevesebben támadták az Egyházat: vezetőit, papjait, iskoláit, a keresztény világnézetet. A materialista-ateista ideológia egyre nyíltabb vallásellenes terjesztésével fokozódott az Egyház jogfosztása. E közben a magyar főpásztorok - Mindszenty József bíboros javaslatára - 1947. augusztus 15-i pásztorlevelükben meghirdették 1947/48-ra a Boldogasszony-évet, emlékezve az 1848-as szabadságharc centenáriumára is. A célkitűzés az ország mélyreható lelki-erkölcsi magújulása volt. A Boldogasszony Éve a XX századi Magyarország legkiemelkedőbb vallásos eseménysorozata, egyik legjelentősebb lelkiségi mozgalma lett. Főszereplője Mindszenty József bíboros, aki 1948. december 8-ig végigjárta az országot, hatalmas tömegeket mozgósított, imára, engesztelésre és tevékeny keresztény életre buzdított.

Mária-napok Zalában

A következőkben jórész személyes élmények alapján felidézem a zalaegerszegi Mária-kongresszus eseményét: mint zalaegerszegi hatodikos gimnazista és a Népi Kollégium tagja, megéltem itt a vallásellenes hajszát, a Mária Kongregáció feloszlatását, a Mindszenty elleni kampányt. Mi vallásos gimnazisták (és a Zárda tanítóképzős diáklányainak egy csoportja) nem írtuk alá a Mindszentyt vádoló és elítélését sürgető propagandalapot stb.)

1948. szept. 7-én és 8-án tartották itt a Zalai Mária-napokat, amelyeken Mindszenty bíboros mellett szerepet kapott több magyar főpásztor és néhány szerzetes szónokok is. Kisboldogasszony napján, bár nem volt munkaszüneti nap, óriási tömeg sereglett ide Zalából és a környező megyékből. A kongresszus nagy siker lett a rossz idő és a kommunisták akadékoskodásai ellenére. (Például a vidékieknek lóvizitet rendeltek el, nem engedélyezték a hangerősítőt; minket, gimnazistákat kivezényeltek a sportpályára. Persze én megszöktem, hogy részt vehessek az ünnepségeken.) Szeptember 8-án Mindszenty bíboros szabadtéri szentmiséjén Grősz József érsek prédikált, majd a bíboros tartotta meg híres beszédét a szabad téri oltár pódiumáról. Az emelvénytől három méterre álltam. Mindszenty József nagyszabású beszédében, zalai híveihez és a zarándoksereghez szólva, világosan utalva az ország jelen helyzetére, felidézte a török utáni időket: „A Boldogasszony palástja alatt egyszer már felépült az ország. Most nekünk kell módot adnunk erre hívő magatartásunkkal, kitartó esengésünkkel, hogy Nagyasszonyunk megmutassa, hogy pártfogása mit segíthet, hogy édesanyánk ma is. Ezekhez az kell, hogy mi is Mária gyermekeinek bizonyítsuk magunkat az élet egész vonalán.( ..) Térjünk vissza őseink hitéhez és életformájához!” / Minthogy a hatóságok betiltották a hangerősítő használatát, Mindszenty beszéde alatt a hívek bekiabálták: „Hangosabban!”, „Hangosabban!” Most is fülemben cseng Mindszenty erélyes válasza: „Azt a hatóságoktól kérjétek!”/

A zalai Mária-kongresszus záróbeszédét Borbély István jezsuita tartományfőnök tartotta a főplébánia erkélyéről. Kemény hangon szólt az iskolák államosítása ellen. „Ma már világosan látunk! Nemrég azt hitte volna a jó szándékú ember, hogy bizonyos különös hazai kezdeményezések egy jobb világot készítenek elő. Most azonban – hívő zalaiak – nézzetek körül! Mit láttok? Azt, hogy katolikus iskolák már nem léteznek Magyarországon. Azt, hogy a szerzetesek és apácák nem tanítják többé a ti gyermekeiteket.” De a jezsuita tartományfőnök mégis a reménység hangján zárta beszédét, hivatkozva a Szűzanya oltalmára. „Mi tudjuk, ki mellett állunk, fülünkben állandóan ott cseng az Üdvözítő szava: Ne féljetek, én legyőztem a világot!”

Mindszenty bíboros országjárása során óriási tömegeket mozgatott meg. Közben egyre erősödött ellene a rágalomhadjárat, Rákosiék készítették a kommunisták egyik legkiemelkedőbb, minden bizonnyal a Moszkvából diktált, koncepciós perét. Mindszenty beszédei, az egyház elnyomását keményen bíráló kitételei, kétségkívül siettették a végkifejletet. Minden látszólagos (valójában színlelt) kísérlet a „párbeszédre” a magyar főpásztorokkal és a Vatikánnal hiábavalónak bizonyult.

A sztálini diktatúra utasítására a közép-európai csatlósállamokban mindjárt a háború befejezése után elkezdődött a kemény vallásüldözés, az egyházak elnyomorítása Ez az egyházi vezetők letartóztatásával kezdődött: J. Szlipij (1945), A. Stepinać (1946), J. Beran (l949) és Mindszenty (1949) koncepciós pereivel és elítélésével a vasfüggöny mögötti egyházak vértanúsága következett.

Amikor XII. Pius pápa és a szabad világ egyhangúan tiltakozott a magyar bíboros igazságtalan elítélése ellen, a magyar püspöki kar nem tett eleget a Mócsy Imre jezsuita által személyesen átadott vatikáni üzenetnek, Tardini államtitkár meghagyásának: „Mondja meg a püspököknek, hogy nekik is tiltakozniuk kell.” P. Mócsy 1948 decemberében, Rákosi és Czapik érsek küldötteként ment el a Vatikánba tudakozódni. De Rákosi csak taktikázott, egyáltalán nem akart egyezkedni a Vatikánnal, amint ezt egyesek állították. Köztudott, hogy a diktátor meg sem várta Mócsy páter hazatérését, már dec. 26-án letartóztatta Mindszenty bíborost.

Balogh Margit történész Mindszenty-életrajzában ezeket írja: „Miközben a világból áradt a tiltakozás, a magyar püspökök hallgattak. Még a cseh püspökök is megelőzték őket, pedig ott sem volt vallásszabadság. Mócsy nem hallgatta el, hogy Czapik érsek elképzeléseivel a Vatikán (pontosabban Domenico Tardini) elégedetlen, mire Czapik dühösen kiabálni kezdett, és felelősségre vonta Mócsyt, hogy mer a Szentszék nevében beszélni. Nyilvánvaló volt, hogy Czapik irányvonala megbukott. Alig távozott Mócsy az értekezletről, az Államvédelmi Hatóság máris letartóztatta, s ’szóvivői’ munkája jutalmául internálták…”Itt emlékeztetek még XII. Pius pápának az 1949. febr. 14-i rendkívüli konzisztóriumon a bíborosoknak elmondott, hosszú beszédére, amelyben élesen elítélte Mindszenty bíboros börtönbe vetését. Miután utalt arra, hogy levelet írt a magyar érsekeknek és püspököknek, hogy nyilvánosan is panaszt emeljen „az Egyházat ért jogsértés miatt”, így folytatta:

„Ma pedig, amikor odáig fajult az ügy, hogy e tiszteletre méltó főpap végső megszégyenítésére kerül sor, közönséges bűnözőként börtönbe vetve őt, nem tehetünk mást, minthogy ünnepélyes tiltakozásunkat jelenlétetekben megismételjük…”

A pápa ezután részletezi a koncepciós pert, a vallomás kikényszerítését „titkos ráhatásokkal”, majd ezt írja:

„Mindezekben az eseményekben azonban egy dolog kétségtelenül világos, mégpedig az, hogy ennek a bírósági eljárásnak az volt a fő célja, hogy megzavarja Magyarországon a katolikus egyházat, kétségtelenül arra számítva, amiről a Szentírás szól: ’Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai’ ( Mt 26, 31).”

Mindszenty bíboros elítélésével rohamos iramban folyt a magyar hierarchia gúzsba kötése, az iskolák államosítása, a szerzetesek szétszórása és működésük betiltása, a kommunistákkal együttműködő”békepapok” mozgalmának megszervezése. A magyar hierarchia részben hivatkozhatott a Vatikán „keleti politikájára”. Megjegyzem: az Ostpolitik tárgyilagos feldolgozása még várat magára. Erre most itt nem térek ki Most csak egy megjegyzés: Mindszenty bíboros határozottan bírálta Agostino Casaroli kompromisszumot, modus vivendi-t kereső politikáját, amely – szerinte – az elnyomó bolsevista hatalom malmára hajtotta a vizet. A Szentszék képviselője Emlékiratainak ezt a címet adta: A türelem vértanúsága”. Visszaemlékezéseit apologia sui-nak is szánta. Szerintem sokkal jobban ki kellett volna állnia a kommunista egyházüldözés valódi vértanúi mellett. Sokan joggal úgy vélik, hogy a „diplomácia egyháza” megfeledkezett a „vértanúk egyházáról.

Mindszenty József, száműzött bíboros 1975. május 6-án Bécsben hunyt el.

Márai Sándor, tragikus sorsú emigráns írónk – saját sorsára is utalva - mély empátiával emlékezett meg a Bíboros haláláról 1975. május 6-i naplójegyzetében: „”Exit /meghalt/ Mindszenty József. Személyes tragédiája többrétegű volt: a kommunisták börtönében elszenvedett, minden elképzelést meghaladó kínzások és gyalázatosságok után arra kényszerült, hogy tizenöt éven át hívatlan vendég legyen az Egyesült Államok budapesti követségének épületében. Ez a helyzet önérzetes ember számára, amilyen volt a bíboros, nagyobb emberi megpróbáltatás lehetett, mint a bolsevista kínzások, - és ebben az állapotban, ilyen kényszerű belső emigrációban megélte azt, amit mások külországi emigrációban kénytelenek megélni: megtudta, hogy mindenkire inkább számíthat, mint vélt szövetségeseire.”

VI. Pál pápa egy nappal Mindszenty József halála után mély megindultsággal emlékezett meg az egyházért kiálló főpapról:

„A Gondviselés őt tette „nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legösszetettebb korszakának főszereplőjévé”.

II. János Pál pápa pedig, 1990. február 6-i levelében, amelyet az esztergomi „erkölcsi igazságtétel” napjára Casaroli bíborossal küldött, miután idézte VI. Pál említett szavait, hozzáfűzte:

„Még ma is él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették…Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, amely iránt a hűségnek olyan ragyogó bizonyítékét adta.”