„A találkozás” – P. Federico Lombardi eheti jegyzetét a Szentatya mexikói és kubai apostoli látogatásának szentelte

Egy személyes és közvetlen találkozás a pápa Mexikó és Kuba, de jelképesen egész Latin-Amerika népével. Ez az egyik legfontosabb jelentősége az éppen véget ért apostoli látogatásnak. Az amerikai földrész milliónyi és milliónyi katolikusának szemében ez egy határozott előrelépést jelent – a 2007-es Aparecidai Konferencián túl – XVI. Benedek pápasága rájuk irányuló figyelmének megerősítésében és bizonyos értelemben kiegyenlítésében is.

Az egyház egy világos bátorító üzenete ez mindkét ország számára, hangsúlyozott felkérés a vallás kiterjedtebb jelenlétének lehetőségére és a vallásszabadságra, nem a kiváltságok védelme, hanem a szolgálat és a közjó javáért tett hatékony hozzájárulás lehetősége a testvéribb, igazságosabb, békésebb és kiengesztelődött társadalom építése érdekében. A pápa a katolikus egyház lelkipásztora. Az egyházzal és életteliségével áll a népek hitének szolgálatában. Nem véletlen tehát, hogy az út spirituális jelentőségét akkor értettük meg igazán, amikor Benedek pápát zarándokként láttuk a Cobrei Szeretet Szűzanyja előtt.

Lesz olyan, aki továbbra is mondja majd, hogy elmaradtak bizonyos találkozók: Guadalupe meglátogatása, a kubai disszidensek, Maciel áldozatai… A pápa nem tud mindent megtenni, amit szeretne utazásainak rövid ideje alatt, azonban aki meghallgatja őt, megérti lelkiségét, szándékait; aki követi őt, ismeri üzenetinek bátorító jellegét és következetességét. A valódi nagy találkozás – amely minden eseményt összefog –, megtörtént, és valóban mély, spontán, őszinte volt. A hűségről és a reményről tett szolgálat, amelyet a pápa fel kívánt ajánlani.

(hh)