„A találkozás” – P. Federico Lombardi eheti jegyzetét a Szentatya mexikói és kubai
apostoli látogatásának szentelte
Egy személyes és közvetlen találkozás a pápa Mexikó és Kuba, de jelképesen egész Latin-Amerika
népével. Ez az egyik legfontosabb jelentősége az éppen véget ért apostoli látogatásnak.
Az amerikai földrész milliónyi és milliónyi katolikusának szemében ez egy határozott
előrelépést jelent – a 2007-es Aparecidai Konferencián túl – XVI. Benedek pápasága
rájuk irányuló figyelmének megerősítésében és bizonyos értelemben kiegyenlítésében
is.
Az egyház egy világos bátorító üzenete ez mindkét ország számára, hangsúlyozott
felkérés a vallás kiterjedtebb jelenlétének lehetőségére és a vallásszabadságra, nem
a kiváltságok védelme, hanem a szolgálat és a közjó javáért tett hatékony hozzájárulás
lehetősége a testvéribb, igazságosabb, békésebb és kiengesztelődött társadalom építése
érdekében. A pápa a katolikus egyház lelkipásztora. Az egyházzal és életteliségével
áll a népek hitének szolgálatában. Nem véletlen tehát, hogy az út spirituális jelentőségét
akkor értettük meg igazán, amikor Benedek pápát zarándokként láttuk a Cobrei Szeretet
Szűzanyja előtt.
Lesz olyan, aki továbbra is mondja majd, hogy elmaradtak bizonyos
találkozók: Guadalupe meglátogatása, a kubai disszidensek, Maciel áldozatai… A pápa
nem tud mindent megtenni, amit szeretne utazásainak rövid ideje alatt, azonban aki
meghallgatja őt, megérti lelkiségét, szándékait; aki követi őt, ismeri üzenetinek
bátorító jellegét és következetességét. A valódi nagy találkozás – amely minden eseményt
összefog –, megtörtént, és valóban mély, spontán, őszinte volt. A hűségről és a reményről
tett szolgálat, amelyet a pápa fel kívánt ajánlani.