A Fiú tökéletes igenje az Atyának - P. Szabó Ferenc evangéliumi elmélkedése Virágvasárnapra
Virágvasárnappal, Pálmavasárnappal
elérkezünk a liturgikus év középpontjához. Belépünk, a keresztény hit központi titkába,
a húsvéti misztériumba. Jézus szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására emlékezünk.Virágvasárnap
az Úr szenvedésének vasárnapja. Az Evangéliumkor felolvassák, vagy eléneklik a Passiót,
Jézus szenvedéstörténetét, az idei B évben Márk evangéliuma szerint. A Szentlecke
a Filippieknek írt levél második fejezetének híres Krisztus-himnusza. Az Atyával egylényegű
Fiú a Megtestesüléssel felveszi a szolga alakját, beteljesíti az izajási szenvedő
szolga sorsát. Kiüresíti önmagát, engedelmes lesz egészen a kereszthalálig. Ezért
az Atya felmagasztalja őt és mindenek Urává és mindenki Üdvözítőjévé teszi. Ez az
üdvösségtörténet összefoglalása.
Jézus, nyilvános működése során, életének
fordulóin, főleg utolsó, Jeruzsálem felé vezető útján, előre jelezte, hogy az Emberfiának
szenvednie kell, megölik, de harmadnapra feltámad. Az evangéliumok tanúsága szerint
az Apostolok ezt a jövendölést nem értették, hiszen nem így képzelték el a Messiást.
Teljesen csak a Feltámadás, sőt a Szentlélek eljövetele után világosodik meg előttük
Jézus misztériuma. Be kellett teljesednie annak, amit a próféták, főleg Izajás, a
szenvedő Messiásról megírtak – hangsúlyozzák az evangéliumok. Ez azonban nem jelenti
azt, hogy Jézus sorsát, az isteni eleveelrendelés meghatározta, tehát valamiféle fátumnak,
végzetnek engedelmeskedik. Jézus teljesen szabad nyilvános működése során, szabadon
adja oda életét a bűnösökért, értünk.
Már megtestesülésekor igent mondott
az Atya akaratának. „Íme eljövök, hogy megtegyem akaratodat” – olvassuk a Zsidóknak
írt levélben. Az Olajfák kertjében, a végkifejlet előtt, szorongás vesz erőt rajta,
vérrel verejtékezik, haláltusát vív. Az Atyához fohászkodik, hogy ha lehetséges, vegye
el tőle ezt a kelyhet. De aztán hozzáfűzi: de ne az legyen, amit én akarok, hanem,
amit Te. Jézus valóságos ember lett, küzd benne az emberi halálfélelem. De végül uralkodik
akaratán, aláveti magát az Atya akaratának, mert Ő „Abba”, szerető Édesatya. A Fiút
nem kényszer, hanem egyedül a szeretet köti, és a szeretet kényszere a legteljesebb
szabadság.
Most, hogy Jézus szenvedéséről elmélkedünk, újra felidézem Mel
Gibson Passió című filmjét, amelynek pár évvel ezelőtt világsikere lett. Többen bírálták
– joggal – Jézus fizikai megkínzásának, például megostorozásának eltúlzását, ami részben
elterelte a figyelmet a Passió mély lelki jelentéséről, jóllehet a rendező követte
az evangéliumi leírásokat. Hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus üdvösséget szerző szenvedésének
és halálának jelentését éppen az előbb idézett Filippi levél himnusza határozza meg.
A Nagyhét liturgiája ezt ismétli: „Krisztus engedelmes lett a halálig, mégpedig
a kereszthalálig”. Jézus az üdvösség forrását látta halálában. Szolgálata egyetemes
szeretete, a bűnösök iránti irgalma, valamint a halálig menő hűsége, küldetése teljesítésében
bizonyítják, hogy Jézus biztos volt ebben a meggyőződésében. A szeretet, a közbenjárás,
az áldás és a teljes bizalom magatartásával nézett szembe halálával, amely az üdvösséget
hozta minden embernek. Megszüntette a régi törvény előírásait az áldozatokról, és
Ő lett az egyetlen áldozat.
A Zsidóknak írt levél szerzője a 39. zsoltárt
idézve hangoztatja: „Vér- és ételáldozat, engesztelő és élő áldozat nem kell, s nem
is tetszik neked. Azért jövök, hogy akaratodat megtegyem”. Eltörli az elsőt, hogy
helyébe állítsa a másodikat. Ez az elhatározás Jézus Krisztus Testének föláldozásával
egyszer s mindenkorra megszentelt mindent. A zsidó vezetők, a Főtanács tagjai, istenkáromlás
miatt adták át Jézust Pilátus római helytartónak. Azzal vádolták, hogy királynak tartotta
magát – politikai jelentést adva a „király” szónak. A Kereszten ez a felírás állt:
a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya. Király Ő, de országa nem e világból való – ahogy
a római helytartónak kijelentette. Jézus nem kereste a halált, de a végsőkig teljesítette
Atyjától kapott messiási küldetését. Szerető engedelmessége, tökéletes igenje az Atyának
lett a megváltásunk. Amikor a Kereszten a „beteljesedett” utolsó sóhajával kilehelte
Lelkét, megfordította az engedetlen emberiség állapotát. Mi, megváltottak, Testének
tagjai, a Fő igenjébe kapcsolódva adjuk át magunkat a szerető Atyának földi életünk
során is, és majd halálunk óráján. Így bekapcsolódunk Krisztus Húsvétjába, amely átmenet
az Atyához, a teljes feltámadott Életbe.