„Az egyház mindig álljon a peremre szorultak oldalára” – a Szentatya beszéde a latin-amerikai püspökökkel megtartott vesperáson

XVI. Benedek pápa mexikói látogatásának utolsó eseménye a vasárnap esti vesperás volt, amely 6 órakor kezdődött a leóni Világosság Szűzanyjának szentelt székesegyházban. A vesperáson mintegy 130 mexikói főpásztor, továbbá a függetlenségük 200. évfordulóját ünneplő latin-amerikai és karibi országok püspöki konferenciáinak képviselői vettek részt. Aguiar Retes érsek, a mexikói püspöki konferencia, valamint a latin-amerikai és karib-tengeri püspöki konferenciák tanácsa (CELAM) elnöke mondott köszöntő beszédet, amelyet a vesperás elimádkozása követett.

A Szentatya az alkalomból mondott beszédében elmondta, hogy mennyire várta mexikói útját és az ország főpásztoraival való találkozást. Azt kérte a jelenlévő bíborosoktól, püspököktől, hogy egyházmegyéikbe visszatérve közvetítsék híveiknek a pápa irántuk érzett mély szeretetét és azt, hogy a Szentatya szívében hordozza szenvedéseiket, várakozásaikat.

„Az a feladatotok, hogy hirdessétek az Evangéliumot ezekben az erős katolikus hagyománnyal rendelkező országokban, ahol a jelenlegi helyzet számos problémát és kihívást állít elétek. Tudjuk azt, hogy Krisztus feltámadt. Ez a meggyőződés erősítse bennetek azt, hogy nem a rosszé az utolsó szó és, hogy Isten képes új ajtókat megnyitni számunkra a remény felé, amelyben sosem csalódunk” – mondta a pápa. Hálát adott a türelmes és alázatos lelkipásztori munkáért, hangsúlyozva a főpásztoroknak, hogy nincsenek egyedül a nehézségek közepette. „Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is” (2Kor 1,5).

Benedek pápa beszédében emlékeztetett az elkövetkezendő Hit Évére, amelynek egyik célja az emberek Krisztus felé való vezetése. Ezt segíti a „Misión continental” (kontinentális misszió), amely Aparecidában vette kezdetét, és amely már számos gyümölcsöt termett a földrész helyi egyházának megújulásában. Fontos a szeminaristák iránti nagy figyelem és bátorítás, a papokhoz és a megszentelt életet élőkhöz való közelség és támogatás. Elengedhetetlen a világi hívek segítése, akiknek képzése és hitélete központi szerepet tölt be az Evangélium sikeres hirdetésére irányuló törekvésekben. Emellett a főpásztorok feladata, hogy papjaik, szerzeteseik, világi híveik körében harmonikus légkört teremtsenek kerülve a megosztottságot, a bizalmatlanságot és a bírálatot – magyarázta beszédében a Szentatya.

Arra buzdította a főpásztorokat, hogy mindig álljanak a szegények, az erőszaktól és a hatalomtól kivetettek oldalára. A Világosság Szűzanyjához imádkozva a Szentatya kérte, hogy oszlassa el a világban uralkodó sötétséget és homályt; és adjon világosságot a latin-amerikai nép hitének megerősítéséhez.

(hh)