„Az öröm útja” – P. Federico Lombardi eheti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós
műsorban
Minden egyes mosoly, amely felragyog egy arcon, fénysugár, meghívás arra, hogy mi
is mosolyogjunk. A párbeszéd hatásos eszköze anélkül, hogy beszélnénk. Annak, aki
elkíséri a pápát apostoli útjain a mosolyok, a tapsvihar, a boldogság megnyilvánulása
az utcákon az egyik legmeghatóbb élményt jelenti. Olykor kilométereken át követnek,
de sosem egy egybeolvadt tömegként, hanem sok-sok egyedi sorsként, élettörténetként,
amelyek a szemeken és gesztusokon keresztül beszélnek hozzánk.
A pápát ez mélyen
meghatja, olyannyira, hogy több alkalommal is pl. a benini útjával kapcsolatban, beszélt
fogadtatása életteliségéről és szeretetteljességéről, amelyből egy szegény nép a jó
életre irányuló, kitörő lelkesedését olvasta ki. Olyan népé, amely drámai problémáktól
szenved, de mégis hisz és remél a jövőben.
A latin-amerikaiak szeretete nem
halványabb az afrikaiakénál. A mexikóiak szeretetük és örömük kifejezésekor az elsők
között kívánnak lenni. Nagyon jó, hogy egy idős pápa útja egyetlen pillanatának látványa
ilyen sok őszinteséget és boldogságot vált ki. Ez annak jele, hogy a nép megérti:
a pápa értékes üzenet hordozója az ember élete és békéje számára.
A Szentatya
gyakran beszél a keresztény örömről: mélyből fakadó boldogság, amely a feltámadt Krisztusba
vetett hitből származik, és amelyet senki sem tud elvenni a hívő embertől. A Szentatyának
mély mondanivalója van. Reméljük, hogy a fogadtatás boldogsága – az Evangélium meghallgatásán
keresztül – a remény hosszan tartó örömévé változik, amelyben sosem csalatkozunk.