„Az új evangelizáció és a társadalom újjáépítése” – P. Andrzej Koprowski SJ gondolatai az őszi püspöki szinódusra készülve

Rádiónk programigazgatója utal a szinódus ún. Lineamentájá-ra, előkészítő dokumentumára, amely idézi II. János Pál pápa szavait a katolikusok felelősségére vonatkozóan. „Az új evangelizáció a társadalmi szövet újjáépítését jelenti a keresztény közösségek szövetének újjáépítése által”. Nem egy erre a célra létrehozott csoport, vagy kinevezett személy feladatáról van szó, hanem minden keresztényre, az egész egyházra vonatkozik.

Az új evangelizálás folyamatában az egyház szüntelenül felismeri saját identitását, megéli Krisztus jelenlétét és felfedezi ezáltal Isten, az Atya arcát. A világi hívek sajátos küldetésüknek megfelelően tegyenek tanúságot arról, hogy a keresztény élet maradéktalan választ ad az élet problémáira minden társadalomban. Ez akkor valósul meg, ha a világi hívek felszámolják az evangélium és az élet közötti törésvonalakat, visszaállítják mindennapi életükben, a családban, a munkahelyen és a társadalomban az élet egységét, amely az evangéliumból merít ihletet és erőt, hogy teljes mértékben megvalósulhasson.

P. Koprowski írásában utal az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO által januárban közzétett kiadványra, amely a megfelelő munka és a társadalmi igazságosság a vallási hagyományokban témával foglalkozik. Juan Somavia, a szervezet főigazgatója a kötet előszavában összefoglalja a társadalom minden alkotóeleme számára közös értékeket és kihívásokat. A szervezet célja, hogy minél jobban elmélyítse: mi a munka és a társadalmi igazságosság szerepe a jelenlegi helyzetben. A kiadvány muzulmán, keresztény, zsidó és buddhista szervezetekkel folytatott együttműködés eredménye, nevezetesen a Iustitia et Pax Pápai Tanács, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa, az Egyházak Ökumenikus Tanácsa is hozzájárult az anyag összeállításához.

Az ILO hatást kíván gyakorolni a nemzetközi és nemzeti intézményekre, hogy garantálják a munka területén a szolidaritást, a biztonságot, a társadalmi igazságosságot és az emberi méltóságot. A szerkesztők a vallások alapvető dokumentumaiban téziseik megerősítésére találtak olyan fogalmakkal kapcsolatban, mint a jog és a kötelesség, a gazdagok és szegények közötti egyensúly, a személy központi helye a közösségben és a társadalomban.
Ezek a fogalmak nem pusztán a katolikus egyház társadalmi tanításában találhatók meg, hanem jelen vannak a protestáns egyházak, a zsidóság alapvető szövegeiben is. Az iszlám például hangsúlyozza, hogy kerülni kell az erőforrások túlzott kihasználását, mivel a természet egyensúlya szükséges az országok szociális és gazdasági stabilitásához, biztonságához. A zsidó hagyomány szerint segítenünk kell a szükséget szenvedőkön, hogy hozzájáruljunk a szegénység elleni küzdelemhez. A vállalkozó és alkalmazottja tekintsék partnernek egymást, mivel mindketten Istent szolgálják.
A valódi fejlődés Istent helyezi a közélet középpontjába – fejti ki tanításában XVI. Benedek pápa. „Caritas in Veritate” k. enciklikájában megjegyzi, utalva az emberi család együttműködésére, hogy „A kereszténység és más vallások csak akkor járulhatnak hozzá a fejlődéshez, ha Isten helyet kap a nyilvánosság világában, sajátosan tekintetbe véve a kulturális, társadalmi, gazdasági és különösképpen a politikai szempontokat.
Az Egyház társadalmi tanítása azért született, hogy ez a „polgárjogi nyilatkozat” érvényre juttassa a keresztény vallás szempontjait. Annak a jognak a megtagadása, hogy az emberek hitüket nyilvánosan megvallják, vallásukat gyakorolják, vagy hogy a közélet is tájékoztatást kaphasson a hit igazságairól, a valódi fejlődés szempontjából negatív következményekkel jár. A vallásnak a nyilvánosság területéről való kizárása ugyanúgy, mint a vallási fundamentalizmus, akadályozza az emberek egymásra találását és az emberiség haladása érdekében való együttműködést.
A közélet elszegényedik ilyenkor, a politika pedig tűrhetetlen és agresszív formát ölt. Az a veszély fenyeget, hogy nem veszik figyelembe az emberi jogokat, mert vagy megfosztják őket transzcendens alapjuktól, vagy mert a személyes szabadságot veszik semmibe. A laicizmus és a fundamentalizmus világában egyaránt elvész a termékeny párbeszéd lehetősége, valamint az értelem és a vallásos hit közötti hasznos együttműködés.
Az értelemnek mindig szüksége van a hit általi megtisztulásra, és ez érvényes a politikai ésszerűség esetében is, amely nem tarthatja mindenhatónak önmagát. És viszont: a vallásnak is szüksége van a maga részéről az értelem általi megtisztulásra, hogy hiteles emberi arculatot mutathasson. Ha az ilyen párbeszéd megszakad, az súlyosan nyomasztó árat követel az emberiség fejlődésétől” (56. pont) – emlékeztet XVI. Benedek pápa tanítására P. Andzrej Koprowski SJ az új evangelizációról szóló sorozatában.

(vm)