„Marcell atya ízig-vérig magyar ember volt” – interjú P. Bakos Rafael magyarországi kármelita tartományfőnökkel

Isten Szolgája, Marcell atya, világi nevén Marton Boldizsár, életét is kockára tette hazájáért. Hűséges volt magyarságához, egyházához, hitéhez, a rendjéhez, Mindszenty József bíboros hercegprímáshoz. Ilyen ideálokra napjainkban, identitást veszített korunkban Magyarországnak, Európának, sőt az egész világegyháznak nagy szüksége van – állapítja meg az interjúban P. Bakos Rafael OCD, aki a boldoggá avatási eljáráshoz szükséges „Positio” összeállítója

A magyarországi kármeliták tartományfőnöke az elmúlt héten járt Rómában. Stúdiónkban beszámolt a boldoggá avatási eljárás jelenlegi állásáról.

A beszélgetés első része a következő webodalon található: http://www.radiovaticana.org/ung/articolo.asp?c=570778

A Marcell atya közbenjárásának tulajdonított esetleges imameghallgatásokat a következő címre küldjék: 8360 Keszthely, Tapolcai út 1.

Marcell atya rövid életrajza – a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány honlapjáról

A győri Karmelita templom kriptájában a Nagyboldogasszony ünnepét követő napon, 2007. augusztus 16-án került sor Marcell atya földi maradványainak kánoni azonosítására a Szentek Ügyei Kongregációja erre vonatkozóan kiadott rendelkezése értelmében. A zártkörű szertartást követő napon, augusztus 17-én a Marcell atya hamvai a budapesti Karmelita templomban erre a célra előkészített sírhelyen, a Fájdalmas Szűzanya oltára előtt - ahol annak idején Isten Szolgája rendszeresen bemutatta a szentmise áldozatot - kerültek elhelyezésre.

Marcell atya, a világban Marton Boldizsár, a Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár) a Kisboldogasszony ünnepét követő napon, 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.

Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetemi bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak zsákmányává válva elveszítette hitét, s utána 16 évig nem járult szentségekhez. Megszerezve a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.

Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, de tőle fiatalabb tanárkollegáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva és mindenkit, még az ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katonája térhessen vissza vele együtt épségben családjához. A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit és – kármelita hivatását fölismerve – 38 évesen a Karmelita Rendbe kérte felvételét.
A képzési idő elteltével 1930-ban szentelték pappá. 13 évig volt Győrben a novíciusok magisztere. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelve őket sok kármelita növendék hivatásához járult hozzá hatékonyan. A 40-es évek második felében országos hírű prédikátor és gyóntató lett. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József hercegprímás, bíboros, aki boldoggá avatási eljárásának megkezdését később személyes közbelépésével is sürgette.

1950-től kezdődően, a szerzetesrendek feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén, sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek. 1966-ban bekövetkezett halála után a győri Karmelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta kezdődően sírja most már a budapesti Karmelita templomban látogatható.

(vm)