Mária és az apostolok imája – XVI. Benedek pápa katekézise a szerdai audiencián

A Szentatya március 14-én, szerdán délelőtt a szép tavaszias, napfényes időben a Szent Péter téren fogadta a nagy számban összegyűlt, több mint 20 ezer zarándokot a hagyományos általános kihallgatás alkalmával. A jelenlévő magyar híveket a következő szavakkal köszöntötte: „Isten hozta a magyar zarándokokat! Szeretettel köszöntelek Benneteket, különösen is a miskolci jezsuita gimnázium csoportját és azokat, akik Budapestről és Sopronból érkeztek. Nagyböjt legyen a lelki megújulás időszaka. Kérjük az Urat, adja meg az igazi megtérést és Krisztus szeretetét. Ezt kívánva szívből adom áldásomat nektek és szeretteiteknek. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Benedek pápa, befejezve a Jézus imáinak szentelt katekéziseit, most az Apostolok cselekedeteiben és a Szent Pál leveleiben lévő fohászokról kezdte meg tanításait. Mint mondta, Szent Lukács a négy evangélium egyikének írója, továbbá az Egyháztörténelem első könyvének tartott Apostolok cselekedeteinek is a szerzője. E két könyv egyik alapvető eleme pontosan az imádság, Jézus és Mária, a tanítványok, a keresztény közösség fohásza. Az egyház történetének kezdete a Szentlélek működéséhez kötött, aki az Apostolokat a feltámadt Krisztus tanúságtevőivé változtatja. Lukács elsőként Jézus mennybemenetelét tárgyalja. Az Úr ekkor átadja tanítványainak küldetésük célját, folytassák az evangelizációt „Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A tizenegy apostol Jeruzsálemben gyűlt össze imára, hogy együtt várja a Feltámadt Krisztus adományát, a Szentlelket – magyarázta tanításában a Szentatya.

A várakozás ezen időszakában, vagyis a mennybemenetel és a Pünkösd közötti időben Lukács utolsó alkalommal említi meg Máriát, Jézus anyját és hozzátartozóit. Máriával veszi kezdetét Jézus földi élete és az egyház élete egyaránt. Mindkét esetben Isten Szavának meghallgatásáról és befogadásáról van szó. A Szentatya itt Szűz Mária apostolok között imádkozó jelenlétéről fejtette ki gondolatait. Mária – mint mondta – végig kísérte Jézus nyilvános működésének eseményeit egészen kereszthaláláig, majd csendes imájával az egyház kezdeti lépéseit is követte. Mária belső, meghallgató tulajdonságával alázatos módon képes volt felismerni az Úr működését saját életének eseményeiben – magyarázta a híveknek a Szentatya. Isten előtt imádkozva és elmélkedve meg tudta érteni Isten akaratát, továbbá teljes mértékben képes volt azt elfogadni. Isten anyjának jelenléte a 11 tanítvány között nagy jelentőségű bír, mert osztoznak a legértékesebb dolgokban: Jézus élő emlékezetében, az imában és Jézus jelenlétének megőrzésében.

Szent Lukács két könyvében Máriát utolsóként a szombati naphoz kötődve említi meg. A szombat az a nap, amikor Isten a teremtést követően megpihent, továbbá, a néma csend napja Jézus halálát követően, feltámadását várva. A feltámadt Krisztus mennybemenetele és a Pünkösd között az apostolok, az egyház összegyűlnek Máriával, hogy a Szentlélek adományát várják, amely nélkül nem lehet tanúságtevővé válni – magyarázta a Szentatya. Mária már megkapta ezt az adományt, és ezért együtt vár az egész egyházzal, hogy minden hívő embernek a szívébe beköltözhessen Krisztus. Ha Pünkösd nélkül nincs Egyház, akkor Pünkösd sincs Jézus anyja nélkül – állapította meg Benedek pápa.

Ezt követően kitért arra, hogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozni kívánta Mária és az apostolok közös imájának jelentőségét a Szentlélekre várva. A Lumen Gentium k. dogmatikus konstitúció így fogalmaz: „Mivel pedig Istennek úgy tetszett, hogy az emberi üdvösség szakramentumát ünnepélyesen csak azután hozza nyilvánosságra, hogy a Krisztustól megígért Szentlelket kiárasztotta, pünkösd napja előtt ott látjuk az apostolokat, amint "egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoznak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt" (ApCsel 1,14), és Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta” (n.59). Mária kiváltságos helye maga az egyház, „egyrészt az Egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagja, másrészt az Egyház hitének és szeretetének előképe” (ibid., n.53).

Jézus anyjának tisztelete által megtanuljuk, mit is jelent imádkozó közösségnek lenni – magyarázta a Szentatya. Az Apostolok cselekedeteiben ez az egyik első alapvető jellemzője a keresztény közösségnek. Mária arra hív, hogy forduljunk Istenhez, de ne csak szükség esetén és ne csak magunkért, hanem közösségként is, amelynek egy a szíve és a lelke (vö. ApCsel 4,32).

Az élet számos nehéz időszakot állít elénk áldozatokat, lemondást kérve tőlünk. Mária az ima szükségességére hívja fel figyelmünket és megmutatja nekünk, hogy csakis a Fiával való erős, belső, szeretetteljes kapcsolat által válunk képessé arra, hogy önmagunkból kilépve eljussunk a „föld végső határáig” és hirdessük az Úr Jézust, a világ megváltóját.

(hh)