„Az új evangelizáció szinódusa felé” – A hit és a keresztény életstílus a közéletben – P. Andrzej Koprowski SJ gondolatai

Rádiónk programigazgatója az új evangelizáció szinódusára felkészítő sorozatában ez alkalommal a vallások közéleti szerepének kérdését vizsgálja.
Az őszi püspöki szinódus egyik kihívása, hogy a hit és a világ elvárásainak szempontjából keressen választ a korunkat jellemző összetett helyzetekre – írja P. Koprowski, majd idéz Szent Jakab apostol leveléből:

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit? Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja: „Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!” – de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik? Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt” (Jak 2, 14-24. 26).

Nem pusztán arról van szó, hogy jóindulattal kell lennünk a szegények iránt. XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájában azt tanítja, hogy a cselekvő szeretet ad valódi tartalmat az Istennel és embertársainkkal való személyes kapcsolatnak. Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a közjóra – hangsúlyozza Benedek pápa.

Az enciklika 7. pontjában olvassuk: „Szeretni valakit annyi, mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért. Az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő „mindannyiunk” java. Nem az egyén önmagáért, hanem a társadalmi közösség részét alkotó személyekért keresett java, akik csak e közösségben képesek reálisan és hatékonyan megtalálni a maguk javát. A közjó akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet követelménye. A közjóért munkálkodni annyi, mint egyrészt gondozni, másrészt igényelni az intézmények olyan együttesét, amely jogilag, polgárilag, politikailag, kulturálisan strukturálja a társadalmi életet; ez az együttes ilyen módon a polisz, az (eredeti értelemben vett) város formáját ölti” – idézi XVI. Benedek pápa tanítását elmélkedésében P. Koprowski SJ, rádiónk programigazgatója.

Emlékeztet a közelmúlt egyik fontos eseményére. Február 14-én és 15-én brit kormányküldöttség tett látogatást a Vatikánban abból az alkalomból, hogy Nagy-Britannia és a Szentszék között 30 évvel ezelőtt jöttek létre a diplomáciai kapcsolatok. A hat miniszterből álló küldöttség tagjait a pápa is fogadta. A hivatalos találkozókon túl, a brit delegáció vezetője, Sayeeda Hussain Warsi bárónő előadást tartott a Pápai Egyházi Akadémián.

Beszédének középpontjában a hit közéletben betöltött fontos szerepe állt. „Európának arra van szüksége, hogy erőteljesebben ragaszkodjon keresztény mivoltához. Ha ugyanis saját identitásunk bizonyosságából indulunk ki, akkor sokkal könnyebb párbeszédet folytatni” – hangoztatta a brit muzulmán politikusnő. Alapvető tévedés, amikor egyenlőséget kívánunk biztosítani a vallási és kulturális kisebbségeknek, kockáztatva, hogy eltöröljük vallási örökségünk nagy részét. Számos kísérlet irányul arra, hogy a hitet eltávolítsák a közéletből, miközben hasznos lenne, ha a politikusok meghívnák a vallási vezetőket, amikor erkölcsi alapelvekről folytatnak megbeszélést – tette hozzá előadásában a bárónő.

P. Andrzej Koprowski SJ, kapcsolódva a brit kormányküldöttség vezetőjének szavaihoz emlékeztet XVI. Benedek pápa beszédére, amelyet berlini látogatásakor a németországi muzulmán közösség képviselőihez intézett.

A Szentatya rámutatott a német alkotmány szerepére. Az alkotmány jogi tartalma kötelező érvényű az ország minden állampolgára számára, attól függetlenül, hogy az illető tartozik-e vagy sem vallási közösséghez. Az Alkotmány mindenekelőtt azt a közös „ethoszt” fejezi ki, amely a polgári együttélés alapja – hangsúlyozta a pápa. Feltette a kérdést: hogyan lehetséges alkalmazni a mai globalizált és vallási szempontból pluralista Németországban az alkotmány szövegét, amelyet egy gyökeresen más történelmi korban, gyakorlatilag teljesen egységes, keresztény kulturális környezetben dolgoztak ki?

XVI. Benedek pápa a következő választ adta a kérdésre:
„Az Alaptörvény atyjai olyan szilárd alapot akartak megteremteni, amelyben minden állampolgár magára ismer. Sokuk számára az emberről alkotott keresztény világnézet valódi inspiráló erőt jelentett. Tudatában voltak annak, hogy más vallási felekezethez tartozó, vagy éppenséggel vallás nélküli emberekkel is konfrontálódniuk kellett. A közös talajt azokban az elidegeníthetetlen jogokban találták meg, amelyek az emberi természet sajátjai.

Így egy lényegében homogén társadalom lerakta azokat az alapokat, amelyeket a mai pluralista világ számára is érvényesnek tartunk. Sőt, olyan alapról van szó, amely megjelöli a pluralizmus határait: elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy társadalom sokáig fennmaradjon, ha nincs egyetértés az alapvető etikai értékeket illetően” – hangzottak a pápa szavai, amelyeket németországi apostoli látogatása során a helyi muzulmán közösségek képviselőihez intézett.

Vincent Nichols westminsteri érsek, Anglia és Wales Püspöki Konferenciájának elnöke, aki elkísérte a brit kormányküldöttséget, a Vatikáni Rádiónak adott interjújában megjegyezte: „Warsi bárónő egyedülálló helyzetben van, mivel pakisztáni származású, muzulmán és nő. Beszédeinek állandóan visszatérő témája a vallás közjó érdekében betöltött szerepe. Erről már tartott előadást az anglikán püspököknek, zsidó és muzulmán hallgatóságnak és most kifejtette gondolatait katolikus környezetben is.

Rendkívül kritikus mindazokkal szemben, akik háttérbe akarják szorítani, mintegy privatizálva a hitet. Gyakran éppen az ehhez hasonló intolerancia jelent akadályt, hogy hozzájárulásunkkal növeljük a közjót” – idézi Nichols érsek szavait P. Koprowski SJ, az új evangelizációval foglalkozó őszi szinódusra felkészítő elmélkedésében.

(vm)