Az Új Evangelizáció szinódusára készít fel a dublini Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus – P. Andrzej Koprowski SJ jegyzete

Rádiónk programigazgatója az őszi püspöki szinódust előkészítő sorozata hetedik előadásában az 50. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szól, amelyre Dublinban kerül sor 2012. június 10-e és 17-e között.

1. Az Eucharisztia: szeretetközösség Krisztussal és egymás között

A dublini Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus az egyetemes egyház eseménye. XVI. Benedek pápa tanítja: „Az Eucharisztia egy meghatározott helyen történik, de mindig egyetemes, mert csak egyetlen Krisztus van és Krisztusnak csak egyetlen Teste létezik”. Az esemény jó alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyünk: az egyház élete nem érinthetetlen, nincs elrejtve sokféle emberi építmény mögé, hanem valóban létezik, mint élő, húsból és vérből való egyház. Az egyetemes egyház egyetlen egyház, amely a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus révén kívánja egybegyűjteni a részegyházakat az Eucharisztia valósága köré és együttesen akarja ünnepelni Krisztus üdvözítő erejét.

A keresztre feszített és feltámadt Krisztust ünnepli, aki életet ad a világnak azokban a különböző kulturális és szociális helyzetekben, amelyekben a keresztények élnek. Jól kifejezi ezt a kongresszus témája, ami a következő: Az Eucharisztia: szeretetközösség Krisztussal és egymás között.

A II. vatikáni zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából az Eucharisztikus Kongresszus szintén a szeretetközösség témájával foglalkozik, amely olyan fontos volt a zsinat számára. A kongresszus alapdokumentumának harmadik pontjában olvashatjuk: „A kongresszus rendkívüli alkalmat jelent arra, hogy megvizsgáljuk, mennyire hagytuk, hogy áthasson bennünket a zsinati reform a szeretetközösséget illetően, valamint ami az egyházi élet belső struktúráját érinti, továbbá arra vonatkozóan, hogy nyitottak vagyunk-e azok felé, akik velünk együtt haladnak a történelem ösvényein”.

A 2012-es kongresszust tekinthetjük „kairos”-nak, bibliai értelemben vett beteljesülésnek. Olyan rendkívüli idő ez, amikor Isten közreműködésének köszönhetően valami különleges történhet. Olyan pillanat, amikor az egyház Írországban és a világ többi részén ismét hasznát veheti annak, amit a Szentlélek mondott és továbbra is mond az egyháznak a II. vatikáni zsinat révén. Valóban gondviselésszerű alkalom, hogy Krisztussal és testvéreinkkel szeretetközösségben összegyűljünk és közösen elgondolkozzunk azokon a sebeken, amelyeket Krisztus testén ejtettek, a gyógymódokon, amelyek olykor fájdalmasak, de szükségesek a gyógyuláshoz. Fontoljuk meg, hogy milyen nagy szükség van az egységre, a szeretetre és a kölcsönös segítségre az újrakezdés és az egyházi megújulás hosszú folyamatában – olvassuk az alapdokumentum 6. pontjában.

Az egyes részegyházak, a különböző társadalmak és kultúrák képviselői közötti találkozó alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyünk közös hitünkről és kölcsönösen gazdagítva egymást megtapasztaljuk az egyház egyetemességét. A kongresszus egyben előkészít az új evangelizáció témájával foglalkozó októberi püspöki szinódusra és a Hit évére.

Az Eucharisztikus Kongresszus alapszövege helyesen megállapítja: „Minél inkább meggyengülnek a személyek közötti kapcsolatok és a hagyományos társadalmi kötelékek, annál nagyobb szükség van arra, hogy helyi, nemzeti és nemzetközi szinten a kapcsolatok új formáját építsük ki.” 16. pont).

2. Az ökumenizmus

Meg kell említeni az ökumenikus aspektusokat is. A kongresszust előkészítő dokumentum kifejti, hogy egyházaink még nem jutottak el a teljes közösségnek arra a szintjére, amikor együtt ünnepelhetjük az Eucharisztiát. A különböző keresztény egyházak küldöttségei a Münchenben 1960-ban megrendezett kongresszustól kezdve vesznek részt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokon. 1997-ben Wroclawban, a nemzetközi ökumenikus találkozón II. János Pál, valamint a konstantinápolyi és moszkvai pátriárkátus képviselőinek részvételével folyt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy része. A mostani találkozó legyen értékes alkalom arra, hogy osztozzunk más egyházak és egyházi közösségek hívei bölcsességében, amely felfedezhető egyházi tapasztalataikban és struktúráikban.

Osztozunk velük az Eucharisztiára vonatkozó tanítás jelentős részében. Sok egyház és egyházi közösség ugyanis olyan eucharisztikus testvériségnek tekinti magát, amely ünnepli Krisztus Testét és Vérét.

Piero Marini érsek, az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke és Diarmuid Martin, dublini érsek „Az Eucharisztia az Egyház öle. A Dublinban megrendezésre kerülő, 50. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felé” c. kötetben megállapítják: a kongresszusok történelmi gyökere kettős dimenzióhoz kapcsolódik: az eucharisztikus ájtatosság, a hit kifejezése, valamint az Oltáriszentség szociális dimenziója – írja az Új Evangelizáció Szinódusára készülő jegyzetében P. Andrzej Koprowski SJ, a Vatikáni Rádió programigazgatója.

(vm)