„Eljött Szomália órája?” – P. Federico Lombardi SJ jegyzete

Az elmúlt napokban Londonban fontos nemzetközi konferencia zajlott Szomáliáról. Mindenki azt reméli, hogy ez kiindulópontként szolgálhat az állami intézmények újjáépítéséhez az országban, amelyek gyakorlatilag több, mint 20 éve nem léteznek a háború és az instabilitás pusztítása miatt. Egy szegény ország, amelyet a nemzetközi közösség magára hagyott a káoszban és az erőszakban, és ahol időközben megerősödött a kalózkodás is a közeli tengereken. Háború, éhínség, nyomor: az emberiséget sújtó ősi csapások pusztították és tovább pusztítják a népeket, akik még a remény emlékezetét is elvesztik. Az áldozatok számát nehéz megmondani. Túl sokan vannak, és nem ismerjük őket. Az biztos, hogy nagyon sok köztük a kisgyermek, és az is, hogy az al-Shabaab (szélsőséges iszlám felkelőcsoport) katonáinak erőszak-cselekedetei elől menekülők tanúságtételei hátborzongatóak.

A katolikusok nagyon kisszámú kisebbséget alkotnak, egyes térségekben egyáltalán nincsenek jelen. Ennek ellenére nekik is számos vértanújuk van a szenvedő néppel szolidaritásban. Emlékezzünk közülük néhányra: Carlo Colombo püspök, a Mogadishuban székelő utolsó főpásztor, akit 1989-ben öltek meg a helyi székesegyháznál; aztán Graziella Fumagalli, világi önkéntes orvos, akit 1995-ben gyilkoltak meg kórházában; Annalena Tonelli, aki szintén világi önkéntes orvosként működött, és 2003-ban ölték meg kórházában; Leonella Sgorbati nővér, szerzetes ápolónő 2006-ban lett gyilkosság áldozata a kórház elhagyásakor. „Az egész egyház legyen képes mindig megérteni és elfogadni a látszólag vesztes helyzetet is annak érdekében, hogy a szeretet győzedelmeskedjen: az a szeretet, amely igazság, jóság, megbocsátás és együttérzés” – írta halála előtt néhány nappal Sgorbati nővér. Ezzel a lelki örökséggel szeretnénk mi is kivenni a részünket a Szomália kiengesztelődésére, békéjére és újjáépítésére irányuló törekvésekből.

(hh)