A „Porta fidei” magyarul - Pákozdi István, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
tanszékvezető tanárának jegyzete
A Szent István Társulat
kiadásában megjelent magyarul XVI. Benedek pápának „A hit kapuja” (Porta fidei) kezdetű
dokumentuma a Hit évének megnyitásáról. A fehér borítású füzet illeszkedik a pápai
megnyilatkozások sorozatába, külsejét tekintve olyan, mint a pápai enciklikák, de
pusztán egy ívnyi terjedelmű.
Motu proprio kiadott apostoli levél formájában
jelent meg, hasonlít II. János Pál pápának 1983. január 6-án kiadott Aperite portas
Redemptori kezdetű apostoli bullájára, amellyel annak idején a megváltás 1950-ik évfordulója
alkalmából tartott rendkívüli szentévet hirdette meg. Vagy az 1994. november 10-én
napvilágot látott Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levél, amelyet ugyanez
a pápa a harmadik évezred közeledtével írt a 2000. év jubileumának előkészítéséül.
Mennyire az apróbb részletekre is kiterjedő figyelemmel keletkeznek ezek a
legfőbb péteri üzenetek, hiszen az enciklika, a bulla, a motu proprio, az apostoli
levél, vagy buzdítás – mind egy-egy jogi megjelenési, megjelölési forma, ami önmagában
iránymutató és beszédes.
A 15 pontból álló buzdítás teológiai összefoglalása
a keresztény hit korunkban oly nagy jelentősségének, fontosságának. Az elnevezés –
minden hivatalos pápai megnyilatkozás egyedi és kiemelkedő kezdő sorral indul – Szent
Pál apostol első (legrövidebb) missziós útjához vezet vissza bennünket. A sok kaland
és megpróbáltatás után Pál és Barnabás visszatérnek kiindulási pontjukhoz, szíriai
Antióchiába, ahol „egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték milyen nagy dolgokat művelt
általuk az Isten, és hogyan nyitotta meg a hit kapuját a pogányoknak…” (Ap Csel 14,27).
Ez a népek apostolának képe, aki saját szemével látta, hogyan nyílik meg ez
a kapu már nem csak Izrael kiválasztott fiai számára, hanem a pogányok előtt, azaz
minden ember előtt. A pápa levele ide, az ősegyház e tapasztalatához nyúl vissza,
amikor korunk számára a hit fontosságáról beszél. „Belépni ezen a kapun annyit jelent,
hogy életre szólóan útra kelünk…” (1. pont).
Utal arra a tudatos szándékára,
amelyet pápasága kezdetétől hangsúlyoz: „újra föl kell fedeznünk a hit útját, hogy
egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig
megújuló életerejét” (2. pont). Az apostoli levél nyilvánvalóvá teszi, hogy a történelemben
nem az első alkalom ez, volt már hit éve, amelyet elődje, VI. Pál pápa 1967-ben hirdetett
meg, és amelynek végén közzétette híres Credóját, az Isten népének Hitvallását. Most
az 50 éve elkezdődött II. Vatikáni Zsinat és a 20 éve kiadott Katolikus Egyház Katekizmusa
(KEK) adott okot újra meghirdetésére, valamint az ősszel kezdődő Püspöki Szinódus,
amely az új evangelizációval fog foglalkozni.
Miután az egyház korábbi gyakorlatából
kinőve már nem stációs vagy keresztjáró napokat hirdet, hanem bizonyos világnapokat
tart (pl. január 1-én a béke világnapját, Húsvét IV. vasárnapján a hivatások világnapját),
egyre gyakoribb a tematikus évek meghirdetésének a gyakorlata is (Mária-év, Az Eucharisztia
éve, Szent Pál-éve stb). A hit éve újra a megtérés, a megújulás útja (vö. 6. pont),
Szent Ágostont idézve: „a hit erősíti meg a hívőket” (7. pont). A hit aktusának számos
területét érinti a pápa: a megismerését (katekézis), a megvallást, a terjesztését
(misszió), az ünneplését (liturgia).
Ajánlja a Katolikus Egyház Katekizmusának
elmélyítését, tanulását, életté váltását. Hitünk történelme az életszentség és a bűn
szakadékainak kifürkészhetetlen mélységeit állítja elénk, amely tapasztalatokból okulhatunk
(vö. 13. pont). Mária, az apostolok és a vértanúk hitében kívánunk megerősödni és
ezt a hitet a szeretetben tettekre váltani (13-14. pont). A „Porta fidei” levél bizonyos
abban, hogy „az idők jeleire figyelve a hit arra kötelez mindannyiunkat, hogy a Föltámadott
Úr eleven jeleivé váljunk a világban” (15. pont). „A kegyelem ezen idejét” a pápa
Isten Anyjára bízza, akit „boldognak mondunk, mert hitt” (Lk 1,45).
A Szentatya
üzenetét a Hittani Kongregáció javaslatai egészítik ki, amelyek lelkipásztori útmutatást
adnak a Hit évének előkészítéséhez, átéléséhez, méltó megünnepléséhez. Különleges
módon ajánlja a Lumen gentium, a Dei verbum dogmatikus, a Sacrosanctum Concilium liturgikus
és a Gaudium et spes lelkipásztori konstitúciók újraolvasását. Hangsúlyozza a „szakítás
és törés hermeneutikájával” szemben a folytonos megújulás, a folytonosság hermeneutikáját,
ami különleges módon is XVI. Benedek pápa szívügye. A konkrét javaslatokat négy szinten
fogalmazza meg a dokumentum.
Az egyetemes Egyház szintjén (római és szentföldi
zarándoklatok, Ifjúsági Világtalálkozó, ökumenikus kezdeményezések), a Püspöki Konferenciák
szintjén (a zsinati dokumentumok és a Katekizmus új kiadása, a telekommunikáció felhasználása,
a szentek tanúságtételei, hitvédő anyagok készítése és terjesztése).
Egyházmegyei
szinten (hitvallás a székesegyházakban, püspöki körlevél, megerősített hitoktatás,
bűnbánati liturgiák, párbeszéd a nem-hívőkkel) és végül plébániai, közösségi szinten
(az apostoli levél feldolgozása, beszédsorozatok tartása, népmisszió, kis közösségekben
való hívő tanúságtétel, a szerzetesek és a lelkiségi mozgalmak aktivitása).
Mind
a pápa írása, mind pedig a kongregáció gyakorlati útmutatásai hasznosak lehetnek egyéneknek
és közösségeknek egyaránt. Olvassuk és erősödjünk meg keresztény katolikus hitünkben
e kiemelkedő év során!