Balogh Mária M. Rita nővér visszaadta lelkét Teremtőjének - az Isteni Megváltóról nevezett Nővérek megemlékezése

A Mennyei Atya elszólította a földi életből Balogh Mária M. Rita nővért életének 90., szerzetesi fogadalmának 66. évében, aki az újrakezdésben fáradhatatlan szolgálattal az engedelmességre maradandó és követendő példát adott, mint tartományfőnöknő.

Nővértársunk Felvidéken, Tardoskedden született Nyítra megyében. A mélyen vallásos szülők nagy gondot fordítottak három gyermekük nevelésére, hogy olyan felnőtté váljanak, akiket a szeretet kötelez az emberibb világ felépítésében. A szülők örömmel adták két gyermeküket egyházi szolgálatra, papi és szerzetesi életre.

Rita nővér tetteit fiatal kora óta mindig a jó és nemes cél irányította. Erre törekedett már a helyi iskolában, majd a magasabb fokú iskolákban Érsekújvárott a Flenger és a Szent Katalin Intézetben. Nevelői hívatására a felkészülést Sopronban, a nővéreinknél fejezte be, mint példás tanuló.

1944-ben kezdte meg szerzetesi életét és megkapta a szerzetesi ruhát. 1946-ban fogadalommal kötelezte el magát a szerzetesi életre. Örömmel vette, hogy első nevelői állomását BUDAPESTEN, a Szent Margit Gimnáziumban kapta. Alapos felkészülését nem sokáig kamatoztathatta az egyre gyorsuló és szomorú jövőt előre jelző politikai események miatt. A fiatal nővéreket külföldre küldték a jövő biztosítása érdekében. Ő is köztük volt. Elöljárói határozatában is a Gondviselést érezte; segítette még fogadalmi jelmondata: „Nekivágok az életnek tűzzel a szememben, lánggal a lelkemben és Krisztussal a szívemben.”

1948-ban hagyta el Hazáját elöljárói megfontolással alátámasztva. Ausztria lett szerzetesi életének első állomása, ahol a nővérek testvéri együttérzését tapasztalta. Az Egyházon súlyosan ítélkező eszmék közeledte és fenyegetettsége miatt a vándorlás folytatása látszott jobbnak. Hollandiában kapott lehetőséget szolgálatra egy missziós házban, szívvel-lélekkel segített az atyáknak, ekkor már többedmagával. A váratlanul jelentkező nehézségek esetén is békét tudtak sugározni, mert megváltós lelkiségük biztosítékot adott.

1955-ben EURÓPÁBAN viszonylagosan rendezettebbé vált a helyzet. Ausztriába tértek vissza rendi közösségbe; testvéri egyetértésben és készséggel álltak be a szolgálatba, ahol a szükség éppen megkívánta. Rechniz-Wels után Linz következett, hitoktatással. A St. Antonius plébánián a kor gyermekeihez szólhatott és a mindennapok során ISTEN MUNKATÁRSA lehetett. Az évek alatti események felkészítették a még nagyobb feladatra: 1978-1990-ig a MAGYAR VICETARTOMÁNYT vezette. Innen már többször hazalátogatott, de az akadályok a hivataloknál még fenn álltak. Nem kisebbítette ragaszkodását HAZÁJÁHOZ ez sem, mert a szeretet áldozattal jár- vallotta most is. Az engedelmesség gyakorlására adott mintapéldát, amikor hazatért elöljárói megbízatással.

1990-ben hozzákezdett a Magyar Tartomány több évtizedes katakomba élete utáni megszervezéséhez a hivatásukban hősiesen kitartó magyar nővérek szolgálatával. Vallotta: a segítés nem azzal kezdődik, ami jót teszünk, hanem komolyan és őszintén akarnunk kell szebbé, békésebbé, Istenben kedvessé tenni embertársaink életét.

Erről tesz bizonyságot 15 éves vezetése: a visszaszerzett iskolában, óvodában, új kollégiumokban, szociális otthonunkban folytathatták nevelői és apostoli munkájukat világi munkatársakkal, az idősebb rendtársaival és a szerzetesi életet vállaló fiatal nővérekkel együtt. Utolsó éveiben fizikailag gyengült, de lelkisége azt bizonyította: minden kegyelem! Igazolta halála, amikor az ÚR LÁTOGATÁSA közben adta vissza nemes lelkét TEREMTŐJÉNEK PILISCSABÁN A NŐVÉREK KÖZÖSSÉGÉBEN.

Kérjük Urunkat, jutalmazza meg áldozatos életéért az örök Istenlátással.
Nyugodjék békében!

Temetése: PILISCSABÁN, 2012.február 16-án 14 órakor szentmisével kezdődik a Klotildligeti templomban.

ROKONSÁGA, TISZTELŐI
ISTENI MEGVÁLTÓRÓL NEVEZETT NŐVÉREK MAGYAR TARTOMÁNYA


1085 Budapest,
Horánszky u. 17.