Jézus és a betegek – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 6. vasárnapra

A vasárnapi perikópában, a Márk evangéliumából vett szakaszban Jézus meggyógyít egy leprás beteget. Már utaltunk arra, hogy Márk előszeretettel ír Jézus gyógyításairól, illetve arról, hogy Jézus messiási mivoltának jelei az ördögűzések, csodás gyógyítások. Jézusnak megesik a szíve a szenvedőkön, „szánja a sereget.” Gyógyításai annak jelei, hogy elérkezett Isten országa, amelybe elsőnek a lélekben szegények, a kicsik, az alázatosak, a szenvedők és sírók lépnek be. Jézus, Jahve szenvedő Szolgája maga is magára vette gyengeségeinket, betegségeinket, nemcsak a leprától tisztít meg, hanem bűneinktől is megszabadított: Ő a Szabadító, az Üdvözítő.

Emlékeztetünk arra, hogy Jézus korában a betegséget úgy tekintették, mint a bűn büntetését. János 9, 2-3-ban, a vakon született meggyógyításakor a tanítványok megkérdezik: „Mester, ki vétkezett: ez, vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus kiigazítja a hamis szemléletet: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem inkább Isten művének kell megnyilvánulnia rajta.” Amikor Jézus megérinti és meggyógyítja a leprást, nem lesz tisztátalan, ahogy a mózesi törvény előírta, hanem Jézus tisztasága megtisztítja a beteget. Az Emberfia tekintéllyel túlteszi magát bizonyos ószövetségi előírásokon, de a Törvény lényegét, az Isten- és emberszeretet kettős-egy parancsát beteljesíti.

Február 11-én, Lourdes-i Boldogasszony liturgikus ünnepén tartja az Egyház a Betegek Világnapját. XVI. Benedek erre a napra szóló üzenetének mottója: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged!” (Lk 17, 19). A betegek és szenvedők támaszt találnak a hitben: aki hisz, soha sincs egyedül, - hangoztatja a pápa. Aki a betegségben az Úrhoz imádkozik, biztos lehet abban, hogy Isten és az Egyház szeretete sohasem hagyja magára. A bűnbánat szentsége (gyónás) és a betegek kenete révén az Egyház Krisztus üdvözítő, „gyógyító” kegyelmét közvetíti, a szentáldozásban pedig beteljesedik a megújulás. Mindezt a hit révén érjük el, hiszen a szentségek a hit szentségei, nem automatikusan hatnak. „Az Eucharisztia a beteget összekapcsolja Jézus felajánlásával, aki az Atyával egyesült a mi üdvösségünkért.”

A Betegek Világnapján különösen is gondoljunk a szenvedőkre, valamint hálával az orvosokra, ápolókra, kórházakban működő papokra és szerzetesnőkre, mindazokra, akik a betegek világában dolgoznak, apostolkodnak. Azokra a tömegekre is, akik Lourdes-ba zarándokolnak gyógyulást remélve. Ismeretes, hogy Lourdes-ban működik egy Orvosi Iroda, ahol megállapítják, hogy XY felgyógyulása orvosi szempontból megmagyarázhatatlan. Ezután a csodás gyógyulást az egyházi tekintély mondja ki. Ilyen eset már több mint félszáz volt.

De sok százezer beteg fizikailag nem gyógyul meg, mégis lelkileg gyógyultan térnek haza, Isten akaratában megnyugodva, Krisztussal egyesülve viselik szenvedésüket. Kérjük Lourdes-i Boldogasszony közbenjárását a kegyhelyre zarándokoló és gyógyulást remélő betegekért, hogy hittel, szeretettel, reménnyel egyesítsék szenvedéseiket a keresztre feszített Krisztussal. Így szenvedésüknek megváltó értéke lesz.

Mi magunk pedig gondoljunk arra, hogy az utolsó ítéleten a Bíró azt kéri számon tőlünk, hogy mit tettünk a kicsinyekért, az éhezőkért és hajléktalanokért, a testi-lelki szenvedőkért, magányosokért és idősekért. Bárcsak az Úr ezeket a szavakat intézné hozzánk: „Amit egynek a legkisebbek közül tettél, nekem tetted! Lépj be Urad örömébe!”

Végül imádkozzunk a betegekért Pázmány Péterrel:

„Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámolya és óltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítcsad és erőssítcsed, hogy jó néven vegyék és csendeszen szenvedgyék látogatásidat. Gyógyícsd-meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok-való jó-voltodat, méltó hálát adgyanak irgalmasságodért, é atyai ostorozásod-álal öregbüljenek szerelmedben és félelmedben. (…) Oh áldott Jesus, ki meggyőzted a halál fulánkját, égy segétséggel beteg szolgáidnak. Aki az Atya és Szent Lélek Istennel egyetemben, élsz és uralkodol. Amen .” (Pázmány P. ÖM II, 164.)


(Mk 1, 40-45)