Az egyháznak szüksége van a megszentelt személyek tanúságtételére - a pápa homíliája
Urunk bemutatása ünnepén
Február 2-án, a megszentelt élet napján XVI. Benedek pápa ünnepi vesperást vezetett
a Szent Péter-bazilikában, több ezer szerzetes és szerzetesnõ jelenlétében. Az alábbiakban
teljes terjedelmében közöljük a Szentatya homíliáját.
Kedves Testvérek és Nõvérek!
Az
Úr bemutatásának ünnepe, negyven nappal Jézus születése után, Máriát és Józsefet állítja
elénk, akik engedelmeskedve a mózesi törvénynek felmennek a jeruzsálemi templomba,
hogy mint elsõ szülöttet felajánlják a gyermeket az Úrnak, és áldozat által kiváltsák
(vö. Lk 2,22–24). Ez olyan nap, amikor a liturgikus idõ tükrözi a történelmi idõt,
minthogy ma éppen negyven nap telik el az Úr születésének fõünnepétõl. A Világosság-Krisztus
témát, amely a karácsonyi ünnepkört jellemezte és vízkereszt fõünnepén elérte csúcspontját,
a mai ünnep újra felveszi és meghosszabbítja. Jézus szüleinek rituális gesztusát,
mely az Isten Fia megtestesülését jellemzõ alázatos elrejtõzés stílusában történik,
egyedülálló módon fogadja az idõs Simeon és Anna prófétaasszony. Isteni sugallatra
felismerik abban a gyermekben a próféták által meghirdetett Messiást. Az agg Simeon
és a fiatal anya, Mária közötti találkozásban az Ószövetség és az Újszövetség csodálatosan
összekapcsolódik a világosság ajándékáért való hálaadásban. Ez a világosság világított
a sötétségben és megakadályozta a sötétség eluralkodását: az Úr Krisztus, világosság
a népek megvilágítására és népének, Izraelnek dicsõségére (vö. Lk 2,32).
Azon
a napon, amikor az egyház megemlékezik Jézus bemutatásáról a templomban, a megszentelt
élet napját ünnepeljük. A vonatkozó evangéliumi jelenet ugyanis jelentõs ikonja mindazok
életodaadásának, akik arra kaptak meghívást, hogy az evangéliumi tanácsok által újra
megjelenítsék az egyházban és a világban a szûz, szegény és engedelmes Jézusnak, az
Atya megszenteltjének jellegzetes vonásait. Ezért a mai ünnepen a megszenteltség titkát
ünnepeljük: Krisztus megszenteltségét, Mária megszenteltségét, mindazok megszenteltségét,
akik Isten országa iránti szeretetbõl Jézus követésére vállalkoznak.
Boldog
II. János Pál pápa meglátása szerint – õ volt ugyanis, aki elõször ünnepelte meg ezt
a napot 1997-ben – a megszentelt élet napjának sajátos céljai vannak. Mindenekelõtt
annak az igénynek kíván eleget tenni, hogy dicsérjük az Urat és mondjunk köszönetet
neki ezen életállapot ajándékáért, amely hozzátartozik az egyház szentségéhez. Imájában
ma minden megszentelt személyre gondol a hívõ közösség, amely köszönetet mond Istennek,
az Atyának, minden jó adományozójának e hivatás ajándékáért, és ismét hittel kéri
az õ segítségét. Ez az alkalom továbbá szeretné növelni mindazok tanúságtételének
megbecsülését, akik amellett döntöttek, hogy az evangéliumi tanácsok gyakorlásával
követik Krisztust, s szeretné elõmozdítani a megszentelt élet megismerését és tiszteletét
Isten népe körében. Végezetül a megszentelt élet napja, kedves testvérek és nõvérek,
elsõsorban nektek, akik ezt az életállapotot vállaltátok az egyházban, kiváló alkalmat
kíván nyújtani, hogy megújítsátok szándékaitokat és felélesszétek magatokban azokat
az érzelmeket, amelyek az Úrnak való önátadásotokat serkentik.
Ezt akarjuk
tenni ma, ez az a feladat, amelynek megvalósítására életetek minden napján meghívást
kaptok. A II. vatikáni ökumenikus zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulója alkalmából
– mint tudjátok – meghirdettem a hit évét, amely októberben fog elkezdõdni. Minden
hívõ, de a megszentelt élet intézményeinek tagjai különösképpen is ajándékként fogadták
ezt a kezdeményezést, és kívánom, hogy a hit évét kedvezõ idõszaknak éljék meg a belsõ
megújulásra, melynek szükségét szüntelenül érzik, és mélyítsék el megszenteltségük
lényegi értékeit és követelményeit. Nektek, akik az evangéliumi tanácsok vállalásával
elfogadtátok a Jézus szorosabb követésére szóló meghívást, még inkább el kell mélyítenetek
Istennel való kapcsolatotokat. A hiteles életszabályként elfogadott evangéliumi tanácsok
megerõsítik a hitet, a reményt és a szeretetet, amelyek Istennel egyesítenek. Ez az
Úrhoz való mélységes közelség, melynek létetek elsõdleges és jellegzetes tényezõjének
kell lennie, segít majd titeket, hogy megújítsátok önátadásotokat az Úrnak, és jótékony
hatással lesz sajátos jelenlétetekre és apostoli szolgálatotokra Isten népe körében,
karizmáitok gazdagító jelenléte által, hûségben a tanítóhivatalhoz, hogy a hit és
a kegyelem tanúságtevõi legyetek, hiteles tanúságtevõk az egyház és a mai világ szemében.
A
Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja az általa
leginkább alkalmasnak tartott eszközökkel el fog majd látni benneteket tanácsokkal,
és segítséget fog nyújtani abban, hogy a hit éve mindnyájatok számára a megújulás
és a hûség éve legyen, és minden megszentelt személy lelkesen vegyen részt az új evangelizációban.
Szeretettel
köszöntöm a kongregáció prefektusát, João Braz de Aviz püspök atyát, akit kiválasztottam
azok közé, akiket a következõ konzisztóriumon bíborossá kreálok, és szeretném megragadni
az ünnepi alkalmat, hogy megköszönjem neki és munkatársainak azt az értékes szolgálatot,
amelyet a szentszéknek és az egyháznak nyújtanak.
Kedves testvérek és nõvérek,
köszönetemet fejezem ki nektek is, mindnyájatoknak, akik részt vettetek ezen a szertartáson,
amelynek légkörét – hála a ti jelenléteteknek is – egészen különleges áhítat és elmélyülés
határozza meg. Minden jót kívánok szerzetescsaládjaitoknak, hasonlóképpen képzésetekhez
és apostoli szolgálatotokhoz.
Szûz Mária, az Úr tanítványa, szolgálóleánya
és anyja, járjon közben értetek az Úr Jézusnál, hogy „mindazok, akik megkapták azt
az ajándékot, hogy a megszentelt élet keretében követhetik őt, tudjanak tanúságot
tenni róla átalakult életükkel, és örömmel haladjanak összes testvéreikkel és nővéreikkel
a mennyei haza és az alkonyt nem ismerő világosság felé (Vita consacrata szinódus
utáni apostoli buzdítás, 112.).