XVI. Benedek pápa katekézise Jézus imájáról a Getszemáni-kertben
A Szentatya február 1-jén, szerdán az általános kihallgatás alkalmával, amelyre a
VI. Pál teremben került sor, Jézus azon imájáról elmélkedett, amelyet szenvedése előtt
az Olajfák hegyén mondott. Az Utolsó vacsorát követően, „miután elmondták a hálaadó
zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14,26) és Jézus készülni kezdett személyes
imájára. Ez alkalommal azonban nem akart egyedül maradni, hanem magával vitte Pétert,
Jakabot és Jánost. Az apostolok közelsége a Getszemáni kertben mondott ima alkalmával
jelentőségteljes – hangsúlyozta katekézisében a pápa. Bár Jézus egyedül imádkozott
az Atyához, mégis az apostolok közelsége szolidaritást jelentett számára a halál közeledésének
órájában. Emellett meghívás is volt az apostoloknak arra, hogy kövessék Őt Keresztútja
során.
Jézus tehát „csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre
csak remegni és gyötrődni kezdett”. Majd így szólt: „Halálosan szomorú a lelkem…,
várjatok és virrasszatok” (Mk 14,33-35). Jézus szavai felidézik az Ószövetség számos
alakját, akik hasonló helyzetet éltek meg és imájukban kifejezték félelmüket. Mózes
így szólt Istenhez: „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra
is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben,
ne lássam tovább nyomorúságomat!” (Szám 11,14-15).
Jézus szavai az apostolokhoz
a Getszemáni-kertben félelemről és aggodalomról árulkodnak, amelyek tükrözik az ember
rémületét is a halállal szemben. Jézus miután meghívta a három apostolt arra, hogy
virrasszanak, „kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges,
múljék el ez az óra” (Mk 14,35). Jézus pozíciója kifejezi az Atya akarata előtti meghajlást
és engedelmességet, továbbá a Belé vetett teljes bizalmat – tanította a pápa arra
buzdítva a zarándokokat, hogy legyenek képesek Isten elé vinni szenvedéseiket, gyötrelmeiket.
Az imában kérni kell Istent, hogy nap mint nap tudjuk követni Őt, keresztényként tudjunk
élni és kérjük, hogy világosítsa meg életünket közelségével.
Ezt követően a
Szentatya kitért Jézus további szavaira: „Abba, Atyám…, neked minden lehetséges: vedd
el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te” (Mk 14,36-37).
Ebben három fontos dolog van jelen – magyarázta a pápa. Az első a kettős megszólítás:
Abba, Atyám, amely jól kifejezi Jézus bensőséges, szeretetteljes, bizalmas kapcsolatát
Istennel. A második Isten mindenhatóságára vonatkozik: neked minden lehetséges – mondja.
Jézus ezért fordul az Atyához. Kérésében azonban újból megmutatkozik a halállal és
a rosszal szembeni drámája. A harmadik dolog pedig az emberi akarat alárendelése Isten
akaratának: ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te. A Fiú isteni mivoltában
az emberi akarat beteljesedésre talál azáltal, hogy az emberi „én” ráhagyatkozik az
Atyára.
Szent Maximus Confessor tanítja, hogy a férfi és a nő teremtésének
pillanata óta az emberi akarat az istenire törekszik, amely az Istennek mondott „igen”-ben
válik teljesen szabaddá és valósul meg igazán. A bűn miatt azonban ez az „igen” tiltakozássá
formálódott. Ádám és Éva azt gondolták, hogy az Istennek adott „nem” a teljes szabadságot
jelenti, vagyis teljesen önmaguk lehetnek. Jézus az Olajfák hegyén emberi akaratával
újból igennel válaszolt Istennek. Csakis az Istennek mondott igen által valósul meg
Ádám elképzelése, vagyis az, hogy teljesen szabaddá váljon – magyarázta a Szentatya.
Ez az, amit Jézus valóra vált a Getszemáni-kertben: az emberi akaratot Isten akarata
szerint irányítja. Így születik meg az igazi ember, amely által mi is elnyerjük az
üdvösséget.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma így tanít: „Jézus
halálküzdelmében a Getszemáni-kertben mondott imádsága és utolsó szavai a kereszten
föltárják fiúi imádságának mélységét: Jézus végrehajtja az Atya szeretetének tervét,
és magára veszi az emberiség minden szorongását és az üdvtörténet összes kéréseit
és közbenjárását. Bemutatja mindezt az Atyának, aki elfogadja és meghallgatja ezeket,
amikor minden reményt felülmúlva föltámasztja Őt a halottak közül” (543).
A
Miatyánkot imádkozva mi is kérjük az Atyától, hogy „legyen meg a Te akaratod, amint
a Mennyben, úgy a földön is”. Elismerjük tehát Isten akaratát életünk felett, amely
létünk kiindulópontja kell, hogy legyen – mondta a pápa. Tudnunk kell az isteni Gondviselésre
hagyatkozni azt kérve az Atyától, hogy a neki adott „igen”-ünket mindig meg tudjuk
újítani. XVI. Benedek pápa katekézisét követően több nyelven is köszöntötte a
termet megtöltő zarándokokat, köztük a Sant’Egidio Közösség főpásztorait, akik Európa,
Afrika és Ázsia országaiból érkeztek a Vatikánba. Arra buzdította őket, hogy a nehézségek
ellenére is munkálkodjanak az Evangélium szolgálatában. A pápai audiencián többek
között jelen volt még az olasz tengerészet pilótáinak egy küldöttsége is, akiket a
Szentatya szintén köszöntött.