2012-01-21 17:50:26

Az egyházi törvény helyes értelmezésének követelményeire hívta fel a figyelmet XVI. Benedek – Érszegi Márk Aurél kánonjogász összefoglalója


A Rota Romana bíráihoz intézett szokásos év eleji iránymutató beszédében XVI. Benedek ezúttal a jog helyes értelmezésének követelményeire mutatott rá. Tudvalevőleg a jogértelmezés képezi minden bírói munka alapját. Ám az utóbbi időkben két szélsőséges megközelítés is megfigyelhető ezen a téren, amelyektől a pápa óva intett: az egyik a jogszabályok betűjének szolgai követésében merül ki, a másik pedig, éppen ellenkezőleg, a jog betűjét kreatívan értelmezve önkényesen alkalmazza azt az adott helyzetre. E kettővel szemben a Szentatya arra mutatott rá, hogy az egyházi törvények értelmezésekor abból kell kiindulni, azt a valóságot kell megérteni, amit az Egyház azokkal szabályozni akart, s aminek mindig hittani alapjai vannak.

Az egyházi törvény értelmezése során figyelembe kell venni, hogy a kánonjog alapja és értelme a hitigazságokban rejlik, s az egyházi cselekvés szabályainak (lex agendi) szükségképpen tükrözniük kell a hit szabályát (lex credendi). Más szóval a hitünknek megfelelő módon kell cselekednünk. A kánoni jogszabályok értelmezése, hermeneutikája persze szorosan összefügg azzal, mit gondolunk az egyházi törvényről.

Amennyiben a kánonjogot kizárólag az írott egyházi törvények rendszerével azonosítanánk, elég volna kizárólag a jogi szövegeket értelmezni. Ez azonban egy leszűkítő értelmezés volna: gyakorlatilag megfeledkeznénk a természetjogról és az isteni jogról, valamint arról, hogy minden jog élő kapcsolatban áll az Egyház közösségével (kommúnió) és küldetésével, más szóval a jogértelmezés elszakadna az egyházi valóságtól.

Az utóbbi időkben elterjedt bizonyos elképzelések szerint kerülni kellene az egyházi törvényekhez való túlzott ragaszkodást. Ebben a megközelítésben a kánoni jogszabály teológiai és pasztorális alapjainak inkább egyfajta jogi kreativitás felelne meg. Amelynek értelmében az egyedi helyzet volna a döntő a jogi előírás hiteles értelmezésében és a konkrét esetre alkalmazásában.

Ez a megközelítés az írott jogszabályhoz mereven ragaszkodó jogpozitivista felfogást akarná kiküszöbölni, de valójában mégsem képes túllépni rajta, mert a szöveg helyébe az emberi jogértelmezést állítja, mint a jogszerűség kritériumát. Teológiai és pasztorális megfontolásokra hivatkozva valójában kiszolgáltatja az objektív jogot az önkényes jogértelmezés veszélyének.

Vagyis ebben a megközelítésben többé már nem is a törvény rendelkezésének megértése a fontos, mert a törvényt dinamikusan hozzá lehet igazítani bármilyen, akár a jogszabály betűjével teljesen ellentétes megoldáshoz is.

Ezzel szemben létezik azonban egy másik jogértelmezési megközelítés is, hívja fel a figyelmet a pápa a követendő útra. Ez pedig azt keresi, mi az igazság az egyházjog és az igazságosság vonatkozásában. A valódi jog ugyanis elválaszthatatlan az igazságosságtól, s ez természetesen a kánonjogra is érvényes. Az egyházi törvények is szorosan kapcsolódnak az Egyházban fennálló igazságos rendhez, amelyben egy felsőbbrendű törvény hatályos. Tehát a pozitív (egyházi hatóság által hozott) törvény nem meríti ki a jog fogalmát.

A valóban jogszerű törvényértelmezés szerint a törvény jelentésének megértéséhez mindig az általa szabályozni kívánt valóságot kell szem előtt tartani. Akár isteni jogot tartalmazó jogszabályról, akár tisztán egyházi természetű jogszabályról van szó. Hiszen a tisztán egyházi jogszabályok által szabályozott valóságnak is mindig van természetjogi és isteni jogi magja, amivel minden jogszabálynak összhangban kell lennie ahhoz, hogy ésszerű és valóban jogszerű legyen.

Ezért az egyházi törvény értelmezése, amelynek eszközeit az Egyházi Törvénykönyv határozza meg (17. kán.), nem puszta logikai feladatot jelent, mert a törvény betűjének igazi értelmét csakis az Egyház egész valóságának összefüggésében lehet felfogni. A törvény értelmezésének célja az a jogi igazság, amit szeretni, keresni és szolgálni kell.

Mindebből következik, hogy az egyházi törvényt az Egyházban kell értelmezni, és az egyházias érzületnek (sentire cum Ecclesia) ebben az összefüggésben is van értelme, hiszen az egyházi jogszabályoknak mindig hittani alapjai vannak. Ezért aztán – akárcsak a II. Vatikáni Zsinat tanításával kapcsolatban – a kánonjogra is alkalmazni kell a folytonosságban való megújulás hermeneutikáját.

Az érett keresztény mind jobban törekszik a törvényt szeretni, megérteni és hűen alkalmazni. Ilyen hozzáállással kell értelmezni a jogot mind a kánonjogtudomány művelésekor, mind a bírósági és az igazgatási munka során, mind pedig a hívek és a közösségek életét érintő igazságos megoldások keresése során.

A pápa nyomatékosan kijelentette: „A törvények elfogadásához szükség van az engedelmesség szellemére, s törekedni kell becsülettel és odaadással tanulmányozni az egyházi jogi hagyományt, hogy azonosulni lehessen vele, akárcsak a főpásztorok által hozott jogszabályi rendelkezésekkel, s különösen is a pápai törvényekkel, valamint a kánonjogi kérdéseket érintő tanítóhivatali megnyilatkozásokkal, amelyek már önmagukban is kötelező jellegűek a jogra vonatkozó tanítást illetően.”

Mindezeknek a megfontolásoknak különleges jelentőségük van a házasság és a szent rendek érvényességét vizsgáló eljárások során – folytatta a Szentatya, utalva a Rota Romana által tárgyalt bírósági ügyekre. Ezeknél ugyanis az egyházi törvény valódi jelentésének megértése nagyon is mély és gyakorlati módon érinti az egyes személyek és közösségek életét, s ezért különleges odafigyelést kíván. Alkalmazni kell tehát – szólt a pápai figyelmeztetés – mindazon jogi kötelező erővel bíró eszközöket, amelyek a törvények értelmezésének és alkalmazásának egységét hivatottak biztosítani, amit az igazságosság is megkövetel.

Tehát: a vonatkozó pápai tanítást, amit elsősorban a Rota Romanához intézett pápai beszédek tartalmaznak, továbbá magának a Rota Romanának a jogalkalmazási gyakorlatát, valamint a Római Kúria többi dikasztériuma által kiadott jogszabályokat és nyilatkozatokat. A lényegi dolgokat illető egységes értelmezés nem csökkenti a helyi egyházi bíróságok szerepét, hiszen azoknak a jogra vonatkozó igazság iránti tisztelettel kell eljárniuk, és példaszerűen kell gyakorolniuk a kommúniót az egyházfegyelem terén, ami az Egyház egységének lényegi vonatkozását képezi.

Érszegi Márk Aurél kánonjogász ismertetője








All the contents on this site are copyrighted ©.