„Nyilak és korbácsok Krisztus pretoriánus katonájának” – Január 20-án az egyház Szent Sebestyénre emlékezik

Szent Sebestyén – ahogyan azt az V. századból fennmaradt Passio sancti Sebastiani (Szent Sebestyén szenvedéstörténete) megerősíti – Diocletianus és Maximianus császár idején volt császári személyi testőr, aki végül 287-ben vértanú halált halt. A forrás beszámol arról is, hogy holttestét a római Via Appia mentén található katakombában helyezték el január 20-án, vagyis azon a napon, amikor Szent Fábián pápára emlékeztek. Ezen kívül tudjuk róla, hogy minden bizonnyal milánói származású volt és Rómában halt meg, miután a két császár szolgálatába került. A császári gárda tisztjeként szabadon mozoghatott a börtönökben, a keresztény foglyok között, akiknek lelki támaszt nyújtott.

A legenda Sebestyén vértanúságáról is beszámol, akit nyíl általi kínzásra ítéltek mezítelenül, rúdhoz kötve. Társai a kínzást követően el akarták vinni Sebestyén testét, de észrevették, hogy még életben volt. Iréne asszony, egy római özvegy otthonába vitték, hogy ellátásban részesüljön. Miután felgyógyult, megkereste az őt halálra ítélő császárokat, akik újból elfogattatták, megostoroztatták, ezt követően pedig testét egy csatornába dobták. Sebestyén testére egy Lucina nevezetű asszony talált rá, aki katakombába temettette el a vértanúhalált halt római katonát. Később zarándokok sokasága kereste fel Sebestyén római sírját.

Idővel Szent Sebestyénhez mint segítő szenthez fordultak az emberek a járványok, különösen pedig a pestis idején. Elterjedt kultuszáról a művészet is tanúskodik olyan festők, mint Antonello da Messina, Michelangelo, Rubens vagy Guido Reni művei által. A szent első ábrázolása azonban a Szent Kallixtusz katakomba freskóin lelhető fel.

(hh)