„Krisztus győzelme mindnyájunkat elváltoztat majd” – az „Osservatore Romano” cikke
az idei egységhét témájáról
A vatikáni napilap január 17-i száma arról tájékoztat, hogy idén a keresztény egységhét
anyagát egy lengyel munkacsoport dolgozta ki, amelynek tagjait a katolikus, az ortodox,
az ókatolikus egyház, valamint protestáns közösségek képviselői közül választották
ki.
Miután széles körben konzultáltak a Lengyelországban jelenlévő ökumenikus
közösségekkel, a munkacsoport tagjai úgy döntöttek, hogy a Krisztusba vetett hit átalakító
erejére összpontosítanak az idei téma kiválasztásában, különös tekintettel az egyház
látható egységére. Az egységhét mottója idén Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt
első leveléből vett idézet (1Kor 15,51-58), amely emlékeztet a földi élet múlandóságára,
látszólagos győzelmeire és kudarcaira, azt szembeállítva azzal a győzelemmel, amit
Krisztustól kapunk a húsvéti misztérium által: „mindnyájan elváltozunk, hirtelen egy
szempillantás alatt, a végső harsonaszóra”.
Az Osservatore Romano cikke emlékeztet
rá, hogy Lengyelország történelmét vereségek és győzelmek sorozata jellemzi. Az országot
sokszor foglalták el ellenséges csapatok, területét felosztották, idegen hatalmak,
ellenséges rendszerek nyomták el népét. A fogság minden formájának leküzdésére irányuló
harc, a szabadságvágy a lengyel történelem jellemzői, amelyek jelentős változásokat
idéztek elő a nemzet életében. Azonban minden győzelem azt jelenti, hogy vesztesek
is vannak, akik nem osztoznak a győztesek örömében és diadalmában. A lengyel történelemnek
ez a sajátos vonása késztette arra a helyi ökumenikus közösséget, hogy elmélyítse
idén a „győzni” és a „veszteni” fogalmak jelentését. A földi „győzelemmel” szemben
Krisztus egy egészen más utat jelölt ki követői számára.
2012-ben Lengyelországban
és Ukrajnában rendezik meg az európai labdarúgó bajnokságot. Ez elképzelhetetlen lett
volna az elmúlt években. Sokak számára az esemény egy újabb „nemzeti győzelem” jele,
mivel szurkolók milliói várják majd türelmetlenül a győztes csapatokról érkező híreket
Európának ebben a térségében. Ez az egyszerű példa utal azoknak a csalódására, akik
nem tartoznak a győztesek közé, nem pusztán a sportban, hanem az élet egyéb területein,
saját közösségeikben. Ki gondol a vesztesekre, azokra, akiket szüntelenül kudarcok
érnek és nem ismerik a győzelmet?
A versengés nem pusztán a sport, hanem a
politikai, gazdasági, kulturális, sőt egyházi élet állandó jellemzője – olvassuk az
„Osservatore Romano” cikkében. Amikor a tanítványok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb
közülük, Jézus így válaszol: „Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki
szolgája” (Mk 9,35). Ezek a szavak világosan rámutatnak arra, hogy a győzelem nem
más, mint egymás kölcsönös szolgálata, segítése, a „legkisebbek”, a társadalomból
kizártak bátorítása. Minden keresztény számára ennek az alázatos szolgálatnak a legjobb
kifejezése Jézus Krisztus, halálának és feltámadásának győzelme.
Miközben
imádkozunk és az egyház teljes és látható egységén munkálkodunk, megváltozunk, átalakulunk,
Krisztushoz hasonulunk. Az egység, amiért imádkozunk, igényelheti az egyházi élet
eddigi formáinak megújulását. Az egység nem pusztán barátság és együttműködés, hanem
azt is jelenti, hogy leküzdjük az egymás közötti „versengés” vágyát. Nyíljunk meg
egymás felé, cseréljük ki az ajándékokat, hogy valóban beléphessünk a Krisztusban
való új életbe, amely az egyedüli valódi győzelem. Isten üdvösségtervében mindenki
számára van hely. Halála és feltámadása révén Krisztus mindenkit, nyerteseket és legyőzötteket
egyaránt átölel, hogy „mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen”
(Jn 3,15) – írja január 17-i cikkében az „Osservatore Romano”.