Valódi karácsonyi ajándék a pápával készült interjúkötet magyar fordítása – Pákozdi István atya könyvismertetése

A karácsonyra az Új Ember Kiadónál megjelent XVI. Benedek pápa – A világ világossága című kötetet három nap alatt elolvastam, úgy hogy közben egy bajor faluban valamennyi ünnepi szentmisét vezettem. Peter Seewald német újságíró, aki az ún. „prominensek” riportere Németországban, őszinte, hiteles beszélgetést folytatott a pápával az Egyházról és napjaink kihívásairól. A könyv már megjelenése előtt világszerte hatalmas érdeklődést keltett.
Most pedig sorra jelennek meg a különféle nyelvű fordítások, utóbb Török Csaba teológiai tanár fordításában magyarul is. Az első fejezet máris felkelti az érdeklődést: „A pápák nem az égből pottyannak.” Péter utódja teljes nyíltsággal és egyszerűséggel mesél a pápaválasztás napjáról. „Reméltem, hogy rátalálok a békére és a nyugalomra.” Remélt benne, hogy nem neki kell vállalnia.
Ugyanakkor pappá szentelésétől kezdve mindig az Úr akaratára bízta magát, még ha különbözött is az övétől. „Engednem kell, hogy ő vezessen” – mondja szimpátiát keltve. Az olvasókönyv érdekfeszítő párbeszéde magával ragadó. Szól a pápa hétköznapjairól, szokásairól, ugyanakkor fő vonulata a könyvnek az Egyházat és az embert érintő fő kérdések megválaszolása. Ezekben nem dogmákat tár az olvasó elé, még csak nem is magyarázkodik: elbeszél, elmélkedik, hangosan gondolkodik. Szinte ott érezzük magunkat Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján, ahol a beszélgetés zajlott.

Seewald jó publicista, kiváló újságíró: egyik kérdésében „szinte kísérti” riportalanyát, amikor azt mondja, egyetlen pápának sem volt még soha ekkora hatalma, hiszen a katolikus Egyháznak még soha nem volt ennyi híve. „A pápa hatalma nem ezekben a számokban rejtőzik” – válaszolta XVI. Benedek. Vagyis a pápának egyáltalán nincs hatalma. Hozzátette: „Sztálinnak tulajdonképpen igaza volt, amikor azt mondta, hogy a pápának nincsenek hadosztályai, senkit nem tud megfélemlíteni, vagy rákényszeríteni valamire.”

Ugyanakkor tudatában van annak, hogy mekkora a felelőssége azért, hogy az emberek megéljék az őket egyesítő hitet, és ez a hit élő és teljes legyen. Pontosítja, mit jelent Jézus nevében beszélni, és mit jelent az, hogy a római pápa tévedhetetlen. Elmondja, hogy a pápának is lehet elhibázott személyes véleménye. De „amikor az egyház főpásztoraként beszél, felelőssége tudatában, akkor már nem a saját véleményét fejezi ki.” Szinte maga mellett érzi az Úr védelmező erejét, mert az Isten sohasem vezeti tévútra az Egyházat.

XVI. Benedek megvallja, mi volt egész életének vezérfonala: „a kereszténység örömet ad, kitágítja a látóhatárokat.” Ugyanakkor mindig tudatában volt annak, hogy az evangélium szemben áll az uralkodó irányzatokkal, és az is hozzá tartozik a szolgálatához, hogy el kell viselni a támadásokat. Elmondja, hogy az ember a végtelen örömre hivatott. És nem érheti be kevesebbel: „életünkkel meg kell mutatnunk, hogy a végtelen, amelyre az embernek szüksége van, csakis Istentől származhat.
Elsősorban Istenre van szükségünk, hogy szembe tudjunk nézni korunk gyötrelmeivel.” Őszinte fájdalmának ad hangot az interjúkötetben annak a hatalmas világbotránynak, ami az utóbbi években kipattant, és amelyben a tetteseknek vállalniuk kell a felelősséget, amelyben a papságnak meg kell tisztulnia.
Éppen a „papság évét” követő sátáni támadások és szégyenletes bűntettek közepette el kell jutnia az Egyháznak a megtérés új tapasztalatára. Ehhez pedig nem a III. Vatikáni Zsinatnak kell összeülnie – elegendő a püspöki szinódusok jó eszköze. Nagy szükség van a lelkiségi mozgalmakra, amelyek segítségével az Egyház a középpontba helyezi a világban Istent.
Seewald felteszi az örök kérdést: „Mit vár tőlünk Jézus?” A Szentatya válasza egyszerű: „Azt akarja, hogy higgyünk benne. Engedjük, hogy ő vezessen minket. Azt akarja, hogy vele éljünk. És így váljunk egyre hasonlóbbá hozzá.” Ebben a sok szomorúságot és a fájdalmat hordozó korunkban szükségünk van „a világ világosságára,” aki nem XVI. Benedek, hanem Jézus Krisztus. Ő viszont valóban alázatos szolgája. A könyv nagy megerősítés abban, hogy minden gyengeségünk ellenére bátran kövessük ma is Jézust.
Hála a német újságírónak, aki maga is megtért ember, hála a Szentatyának, aki türelemmel válaszolt és hála a magyar fordítónak precíz, pontos munkájáért. Nemcsak karácsonykor, de máskor is, ha kezünkbe vesszük, mély intellektuális élményt nyújtó ajándék ez a könyv!
Pákozdi István tanszékvezető teológiai tanár, egyetemi lelkész