„A három királyok példáját követve a püspökök legyenek alázatosak és vezessék a híveket Krisztus világossága felé” – mondta homíliájában a pápa Vízkereszt ünnepén

Ahogy a napkeleti bölcsek, a püspökök is legyenek eltelve az alázatosság erényeivel. Ez volt XVI. Benedek egyik vezérgondolata Urunk megjelenése ünnepén a Szent Péter bazilikában pénteken délelőtt bemutatott szentmisén mondott homíliájában. A pápa a világosság ünnepének nevezte Vízkeresztet. A szertartás során a Szentatya püspökké szentelte Charles John Brown-t, Írország, valamint Marek Solczynski-t, Grúzia és Örményország új apostoli nunciusát.

A szív nyugtalanságának témája végig jelen volt XVI. Benedek elmélkedésében, amely a napkeleti bölcsekre összpontosított. Egy csillag vezette őket Betlehembe, hogy leróják tiszteletüket Jézus előtt a pásztorok, az „egyszerű lelkek” után. Nagyok és kicsik, királyok és szolgák, minden kultúra és minden nép képviselői a gyermek felé fordulnak, hogy Urukként ismerjék el Őt. A bölcsek a „tudomány emberei”, akik többet akartak tudni, meg akarták érteni mi is számít fontosnak az emberi létben. Nyugtalan szívű emberek voltak, akik nem elégedtek meg azzal, ami a látszat, ami a megszokott. Olyanok voltak, akik az ígéret keresésével, Isten kutatásával foglalkoztak. Éberek, akik képesek megérteni Isten jeleit, halk és kitartó szavát. Ugyanakkor bátor és egyben alázatos emberek is voltak. El lehet képzelni, hogy gúnyt űztek belőlük, mert a zsidók királyához igyekeztek számos fáradtsággal szembe nézve. A bölcsek felvállalták ezt a fáradtságot az igazság keresése érdekében, amely hosszú és bizonytalan út. Mindebben felfedezhetők a püspöki szolgálat alapvető jegyei – mutatott rá XVI. Benedek.

A püspök is legyen nyugtalan szívű, aki nem elégszik meg e világ megszokott dolgaival, hanem szíve nyugtalanságát követi, amely arra ösztönzi, hogy egyre bensőségesebben közelebb kerüljön Istenhez, keresse Arcát, ismerje meg egyre mélyebben, hogy egyre jobban tudja szeretni. Szükséges az éberség is, mert képessé tesz a valódi és a látszat közötti különbségtételre. A püspök rendelkezzen alázattal, hogy meg tudjon hajolni Isten előtt. A püspök legyen eltelve az alázat bátorságával. Ne azzal foglalkozzon, hogy mit mond róla a domináns közvélemény, hanem Isten igazságából kiindulva válassza meg saját kritériumait.
XVI. Benedek továbbá kiemelte a püspöki szolgálat fontos jellemzőit, közöttük a folyamatos imádságot. Ez annyit jelent, hogy nem szabad sosem elveszteni a kapcsolatot Istennel, mert csak az, aki személyesen ismeri az Urat, vezethet másokat Isten felé. Visszatért a nyugtalan szív gondolatára, amely semmivel sem elégszik meg, ami kevesebb Istennél és éppen ezáltal válik szerető szívvé. Szívünk továbbra is nyugtalan Istennel kapcsolatban, még akkor is, ha ma nagyon hatékony „kábítószerekkel” igyekeznek az embert megszabadítani ettől a nyugtalanságtól. Nemcsak mi vagyunk nyugtalanok Istennel kapcsolatban, hanem Isten szíve is az irányunkban. Isten vár és keres bennünket – figyelmeztetett a Szentatya.

Az apostolok képesek voltak megérteni Isten nyugtalanságát az ember iránt és elvinni Istent az emberekhez. A püspököktől is az az elvárás, hogy kövessék az apostolok nyomdokait. Hagyják, hogy Isten nyugtalansága megérintse őket, így Isten ember felé irányuló vágya beteljesedésre találhat. A hatalmas csillag, az igazi üstökös, aki vezet bennünket: Krisztus maga. Ő úgymond Isten szeretetének kitörése, aki kiterjeszti a világra szívének káprázatos világosságát.

A bölcsek tehát „Isten csillagaivá” váltak és bennük, ahogy a szentekben is, az Isten szavával való kapcsolat „fénykitörést” eredményezett, amelyen keresztül Isten tündöklése beragyogta a világot. Ahogy a napkeleti bölcsek, úgy a püspökök is arra kaptak meghívást, hogy legyenek Isten vezércsillagai az emberek számára, vezessék őket az igazi világosság, Krisztus felé. A papságra és a püspöki szolgálatra mondott igenjükkel kövessék Jézus Krisztus csillagát – hangsúlyozta XVI. Benedek Vízkereszt ünnepén bemutatott szentmiséje során.

(sv)