Szilas László SJ történész emlékezete (1927. szeptember 10— 2012. január 4)
P. Szabó Ferenc SJ írása

A jó Isten magához szólította rendtársunkat, Szilas László atyát, aki most január 4-én éjjel hunyt el Rómában, a jezsuita Írók Házában, ahol 1963 óta élt és dolgozott.

Szilas László 1927. szeptember 10-én született Felsőgallán, (ma Tatabánya). Apja, Pál a Kőszénbánya RT tatabányai üzemeinél volt festő. Anyja, Kovács Mária, varrónő. Családi nevük Pöltl volt, amelyet 1942-ben változtattak Szilasra. László az elemit a bányavállalat magániskolájában, a gimnáziumot a tatai piaristáknál végezte.

Érettségi után 1946. július 30-án belépett Jézus Társaságába. Noviciátusát a budapesti Manrézában végezte. 1948. július 31-én tette le első fogadalmát. Utána Szegeden elkezdte bölcsészeti tanulmányait. 1949-ben a kommunista hatalomátvétel miatt, a rendi elöljárók elhatározták, hogy külföldre küldik a tanuló rendtagokat.

Szilas Laci 1949. március 8-án egy volt kalocsai diák (Hanák Tibor) társaságában az Alberg-expressz hálókocsija alatt Ausztriába szökött, és másnap hajnalban érkezett meg Linzbe. Onnan Innsbruckba utazott, majd pár hónap múlva az észak-olasz Chieribe, az ott összegyülekezett magyar jezsuitákhoz érkezett és két évig bölcsészetet tanult.

1951-52 között Leuven-Egenhovenben fejezte be a filozófiát, majd egy évig a németországi Sankt Blasienben, a jezsuita kollégiumban volt nevelő. 1953-1958 között Münchenben az egyetemen történelmi és földrajzi tanulmányokat folytatott, majd 1958-62 között Frankfurtban elvégezte a négy éves rendi teológiát. A harmadik év után, 1961. július 31-én, Szent Ignác ünnepén szentelték pappá Frankfurtban.

A belgiumi Drongenben végzett harmadik próbaév után 1963-ban Rómába került, és négy évtizedig – kisebb megszakításokkal - ott is élt és dolgozott mint a római jezsuita Történeti Intézet tagja. Történészi kutatómunkája és egyetemi tanítása mellett különböző feladatköröket látott el: volt az Intézet gondnoka, az Archivum Historicum c. folyóirat segéd-, majd főszerkesztője, a Történeti Intézet igazgatója, valamint a Monumenta Historica Societatis Iesu és a Bibliotheca Historica Societatis Iesu főszerkesztője. Egyháztörténelmet tanított 1974-1981 között Innsbruckban a teológiai karon és a római Gergely-egyetem egyháztörténeti karán. 2002 óta Rómában az Írók Házában egy magyarországi jezsuita lexikonon dolgozott.

Szilas László rendtársunk most „csatlakozott” másik két elhunyt római rendtörténészünkhöz, Lukács Lászlóhoz és Polgár Lászlóhoz, akikkel negyed századon át én magam is egy közösségben éltem, mivel a történészek és a Vatikáni Rádió munkatársai egy házban laktak. Egymás munkáját figyeltük, becsültük, kölcsönösen segítettük. Megemlítem, hogy Szilas Laci kérésemre 1981/82-ben a Vatikáni Rádió magyar tagozatában egy egyháztörténeti sorozatot tartott, amelyet aztán kiadtunk a Teológiai Kiskönyvtár kiegészítő füzeteként. Szilas László, mint a másik két magyar László, fontos kapcsolatrendszert épített ki a jezsuita történetírás nemzetközi és magyar művelőivel, segítette a fiatal magyar kutatókat.

P. Szilas munkásságáról és a római magyar jezsuita történészek szerepéről fontos tanulmányt írt Molnár Antal történész („A római magyar iskola” címmel), abban az ünnepi kötetben (ennek egyébként egyik szerkesztője is), amely Szilas László rendtársunk 80. születésnapjára jelent meg: Historicus Societatis Iesu címmel. ( METEM, Bp. 2007.)

Ennek Előszavában és Köszöntőjében akkori tartományfőnökünk, Lukács János is kiemelte László testvérünk közvetítő szerepét: „Közvetítő tevékenységének jelentős szerepe van abban, hogy a magyar jezsuita rendtörténet kutatói számára hozzáférhetővé vált a rend római központi levéltára. Mivel a magyar rendtartomány magyarországi archívuma nem állta ki a történelem viharait, a magyarországi tájakon működött jezsuitáknak az évszázadok folytán Rómával folytatott levelezése részben neki köszönhetően léphetett elő a kutatások kulcsfontosságú forrásává.”

Kedves Laci! Isten közössége legyen nagy jutalmad, nyugodjál Krisztus békéjében!

Szabó Ferenc SJ a Vatikáni Rádió számára