Pápai üzenet a Betegek Világnapjára: a hit biztos köteléket jelent a szenvedőknek

A gyógyulás szentségeinek fontossága áll XVI. Benedek üzenetének középpontjában, amelyet a február 11-i Betegek Világnapjára írt. Témáját Lukács evangéliumából választotta: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.” (Lk 17,19).

A betegek és a szenvedők találjanak biztos kötelékre a hitben – így buzdít a Szentatya üzenetében. Hangsúlyozza: aki hisz, soha sincs egyedül. Lelki közelséggel fordul különösen a betegekhez és azokhoz a papokhoz, akik a kórházakban tevékenykednek és akik arra kaptak meghívást, hogy a betegek igazi szolgálói legyenek. Krisztus példája nyomán a hívek pedig hajoljanak meg az ember anyagi és lelki szenvedése előtt ezek meggyógyítása érdekében. A pápa kiemeli a gyógyulás szentségeit, vagyis a bűnbánat szentségét és a betegek kenetét, amelyek természetes beteljesedése a szentáldozásban megy végbe. Ezek a szentségek előtérbe helyezik a fizikai egészség és a lélek megújulása közötti kapcsolatot.

Aki a betegségben az Úrhoz imádkozik, biztos abban, hogy Isten és az egyház szeretete sosem hagyja magára. A bűnbánat szentségében, vagyis a gyónás orvosságában a bűn nem válik kétségbeeséssé, hanem találkozik a szeretettel, amely megbocsát és átalakít. Ezért a szenvedés pillanata ahelyett, hogy kétségbeeséssé válna, átalakulhat az önmagunkhoz való visszatalálás kegyelmi időszakává, amely során átgondoljuk életünket és hibáinkat, ahogy a tékozló fiú is tette. XVI. Benedek annak a reményének ad hangot, hogy a betegek kenete, mint szentség nagyobb értékelésre talál és a többihez képest nem tekintik alacsonyabb rendűnek. A pápa hangsúlyozza, hogy a betegek szentsége nagyobb figyelmet érdemel ma a teológiai gondolkodásban is és a betegekre irányuló lelkipásztori tevékenységben.

A pápai üzenet végül hangsúlyt fektet az Eucharisztia jelentőségére. A betegség pillanatában az Oltáriszentséget magunkhoz véve egyedülálló módon hozzájárul a belső lelki átalakuláshoz. A beteget ugyanis összekapcsolja azzal a jézusi felajánlással, hogy az Atyával eggyé lett az emberiség üdvözítése érdekében. A Szentatya ebből kiindulva arra buzdítja az egész egyházi közösséget és különösen a plébániákat, hogy szenteljenek figyelmet arra, hogy a betegek és az idősek rendszeresen részesülhessenek szentáldozásban.

(sv)