"Az arab tavasz nem fulladt kudarcba” – P. Samir SJ iszlamológus nyilatkozata

Az egyiptomi származású jezsuita tudós mérleget készített az elmúlt év észak-afrikai és közel-keleti eseményeiről. Rádiónknak adott interjújában elmondta, hogy az „arab tavasz” első pozitív gyümölcse maga a mozgalom. Tény, hogy azokban az arab országokban, amelyekben végigsöpört a forradalom, ma szembe lehet szállni a kormányokkal. Szíriában naponta mintegy tízen halnak meg, de a lakosság továbbra is tüntet a rezsim ellen, amely habozás nélkül a tömegre lő. Líbiában is ez történt volna, ha a rendszer ellen lázadók nem kaptak volna külföldi segítséget.

A másik pozitív gyümölcs, hogy elkezdődött egy közéleti vita a lakosság körében, amely mindenkit érint. Az emberek közösen törekszenek arra, hogy megtervezzék hazájuk politikai és társadalmi jövőjét. Ezt látjuk Tunéziában és Egyiptomban, de a többi arab országban is. Ezekről a témákról nap mint nap televíziós vitaműsorokat rendeznek, amelyeket milliók követnek. Ez nagy újdonság az arab világban. Azt mutatja, hogy elkezdődött egy megújulási folyamat. Ne feledjük, hogy mintegy fél évszázadon át az arab országokban nem volt valóságos demokrácia; despoták uralkodtak.

A muzulmán arab világ az iszlámban látja a szociális, politikai és vallási élet eszményképét. Ezt a meggyőződést nehéz megváltoztatni. A valódi kérdés az, hogy ki hogyan értelmezi az iszlám vallás jelenlétét a politikai és társadalmi életben. Az iszlám, kezdeteitől fogva globális tervként jelentkezik, ami nem pusztán a vallási életre vonatkozik, hanem politikai, jogi és szociális rendet is jelent. Ma a muzulmán világ arról vitatkozik, hogy ez a fajta felfogás érvényes-e még? Ma az arab állampolgárok feladata, hogy meghatározzák az iszlám és demokrácia nagy alapelvei, az emberi jogok közötti kapcsolatokat. Ezekben az országokban tehát nem bukott el a forradalom, hanem tovább kell fejlődnie egy nagyobb demokrácia irányába, amelyben jobban tiszteletben tartják az emberi jogokat.

Samir atya továbbá megalapozottnak tartja a keresztényeknek azt a félelmét, hogy vallásszabadságukat korlátozza majd az iszlámista vezetők hatalomra jutása. Az igaz, hogy a megdöntött rezsimek törekedtek a szélsőséges iszlám háttérbe szorítására. Az egyetlen út a keresztények és muzulmánok közötti együttműködés, egy nagyobb társadalmi igazságosság megvalósulása érdekében – fejtette ki rádiónknak adott interjújában P. Samir Khalil Samir SJ.

(vm)