„Jézus a béke útja, mindenki számára járható út” – a Szentatya homíliája Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén

A pápa az év első napján Isten áldását kérte az egész emberiségre: mindenki számára sürgető feladatként jelölte meg a fiatalok igazságosságra és békére való nevelését.
2012. január elsején délelőtt fél 10-kor, Szűz Mária, Isten Anyja liturgikus ünnepén, egyben a 45. béke világnap alkalmából XVI. Benedek pápa szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában.

Homíliájában emlékeztetett rá: az év első napján a liturgiában az egész világon felhangzik az ősi papi áldás, amelyet az első olvasmányban hallottunk: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! (Szám 6,24-26). Ezt az áldást Mózesen keresztül az Úr bízta Áronra és fiaira, vagyis Izrael népének papjaira. Hármas jókívánság ez, tele fénnyel, amely Isten, az Úr nevének ismétléséből és arcának képmásából árad. Csak úgy kaphatjuk meg Isten áldását, ha jelenlétében vagyunk, ha magunkra vesszük nevét és abban a fénycsóvában maradunk, amely Arcából indul ki, abban a térben élünk, amelyet kegyelmet és békét árasztó tekintete világít meg.

Ezt tapasztalták meg a betlehemi pásztorok is, akik ismét megjelennek a mai evangéliumi szakaszban. Megtapasztalták, milyen Isten jelenlétében lenni, részesültek áldásában: nem egy fényes palotában, egy hatalmas uralkodó előtt, hanem egy istállóban, egy „jászolban fekvő kisded” előtt (Lk 2,16). Éppen ebből a Gyermekből árad szét egy új fény, amely felragyog az éjszaka sötétségében, mint ahogy ezt a Krisztus születését ábrázoló számos festményen láthatjuk. Immár Tőle jön az áldás: nevéből - Jézus ugyanis annyit jelent, mint üdvözítő Isten – és emberi arcából, amelyben Isten, az egek és a föld Mindenható Ura megtestesült. Dicsőségét testünk fátyla mögé kívánta elrejteni, hogy maradéktalanul kinyilatkoztassa nekünk jóságát (vö. Tít 3,4).

Ez az áldás elsőként Szűz Máriára, József jegyesére áradt ki, akit Isten első perctől fogva kiválasztott emberré lett Fia anyjaként. Egész élete az Úr fényében zajlott, a Jézusban megtestesült Isten nevének és arcának cselekvési terében.
Istenanyaságának misztériuma, amelyet ma ünneplünk, túlcsorduló mértékben tartalmazza azt a kegyelmi ajándékot, amely minden emberi anyasággal jár. A termékenységet mindig is Isten áldásának tartották. Isten Anyja áldott az asszonyok között, Ő az, aki magában hordozza az áldást. Ő az az asszony, aki befogadta magába és világra hozta Jézust az egész emberi család számára.

Mária az egyház anyja és példaképe, aki befogadja magába az isteni Szót és „jó földként” kínálja fel magát Istennek, amelyben Isten véghez viheti üdvösség misztériumát. Az egyház is részt vesz az isteni anyaságban a hithirdetés révén, amikor elhinti a világban az evangéliumi magot. A szentségek révén, amelyek közvetítik az embereknek a kegyelmet és az isteni életet. Különösen a keresztség szentségében éli meg az egyház ezt az anyaságot, amikor Isten gyermekeiben így kiált fel a Szentlélek: „Abba, Atya!” (Gal 4,6).

Máriához hasonlóan az egyház is közvetíti Isten áldását a világnak: Jézus befogadásával kapja meg és úgy adja tovább, hogy az embereket elvezeti Jézushoz. Jézus az az irgalmasság és a béke, amelyet a világ önmagától nem tud adni és amelyre nagyobb szüksége van, mint a kenyérre.

„Kedves Testvérek!” – folytatta homíliáját a Szentatya. A béke legteljesebb és legmagasabb rendű értelmezésében, minden áldás összegezése és szintézise. Az év első napján az egyház különösen fohászkodik ezért a legfőbb jóért. Máriához hasonlóan felmutatja mindenkinek Jézust, mivel Szent Pál szavai szerint „Ő a mi békességünk” (Ef 2,14). Ugyanakkor ő az az út, amely révén minden ember és nép eljuthat ehhez a célhoz, amelyre mindnyájan várunk.

„Nevelni a fiatalokat az igazságosságra és a békére” – ez a feladat minden nemzedékre vonatkozik. Istennek hála, az emberi család, a két világháború tragédiái után egyre inkább ennek tudatára ébred. Ezt bizonyítják egyrészt a nemzetközi nyilatkozatok és kezdeményezések, másrészt az utóbbi évtizedekben a fiatalok körében is egyre inkább különféle formát öltött a béke iránti szociális elkötelezettség. Az egyházi közösség számára a békére való nevelés része a Krisztustól kapott küldetésnek. Az evangelizáció integráns része, mert Krisztus evangéliuma egyben az igazságosság és a béke evangéliuma.

Az egyház az utóbbi időkben az emberiség sorsáért felelős lelkiismeretek elvárásait tolmácsolja, amikor a nevelés döntő kihívására válaszol. Miért van szó kihívásról? Azért, mert a technológiai gondolkodás elterjedésével nem magától értetődő, hogy az oktatás és a nevelés fogalma összetartozik. Másrészt a relativista kultúra felteszi a kérdést: van-e még értelme a nevelésnek? És egyáltalán mire neveljünk?

Azokkal az árnyakkal szemben, amelyek ma elhomályosítják a világ látóhatárait, a jövőbe vetett reményt jelenti, ha a fiatalokat az igazság megismerésére, a lét alapvető értékeire, az értelmi, isteni és erkölcsi erényekre oktatjuk, neveljük. Ebbe az átfogó oktatásba tartozik az igazságosságra és békére való nevelés is.

A mai multikulturális világban nélkülözhetetlen, hogy a fiatalok megtanulják a békés együtt élés, a kölcsönös tisztelet, a párbeszéd, a megértés értékét és megvalósításának módját. Csak tudatuk szilárd alapokra épülő nevelése óvhatja meg őket az intolerancia és az erőszak kockázatától, teheti őket képessé arra, hogy kizárólag az igazság és a jó erejére támaszkodva folytassák küzdelmeiket.

Az új nemzedékek nevelésében sajátos felelősség hárul a vallási közösségekre. Isten szeretet, Isten igazságos és békés. Aki tisztelni akarja Őt, annak mindenekelőtt úgy kell viselkednie, mint ahogy egy gyermek követi apja példáját. Istenben tökéletes összhangban él egymással az igazságosság és az irgalmasság. Jézusban találkozott a „szeretet és az igazság”. Ezekben a napokban az egyház a Megtestesülés nagy misztériumát ünnepli: Isten igazsága kicsírázott a földön. Isten Fiában, Jézusban szólt hozzánk. Jézus mindenki számára járható út, nyitva áll mindenki előtt. Jézus a béke útja.

Ma Szűz Mária megmutatja Őt nekünk, megmutatja a követendő Utat. Isten szent Anyja, kísérj minket oltalmaddal. Ámen – mondta végül homíliájában XVI. Benedek pápa.

(vm)