Az év utolsó általános kihallgatásán a pápa a közös családi ima szépségét ajánlotta
a hívek figyelmébe
December 28-án, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál teremben tartotta
meg a szokásos általános kihallgatást, amely a 45. egyben utolsó volt ebben az évben.
A Szentatya katekézisét a Názáreti Szent Családról tartotta. „A családegyház legyen
az ima első iskolája. A családban a gyermekek már a legkisebb kortól kezdve érzékelhetik
Istent a szülők tanításának és példaadásának köszönhetően.
Egy valóban keresztény
nevelés nem nélkülözheti az ima tapasztalatát. Ha a gyermekek nem tanulnak meg a családban
imádkozni, később nehéz lesz betölteni ezt az űrt”– mondta a pápa. Arra buzdította
a családokat, hogy fedezzék fel ismét a közös ima szépségét, kövessék a Názáreti Szent
Család példáját. Így egy szívvé és egy lélekké, valódi családdá válnak.
Éppen
az ima révén válunk képessé arra, hogy mély kapcsolatra lépjünk Istennel. A Názáreti
Szent Család az ima iskolája, ahol megtanuljuk, hogy meghallgassunk másokat, hogy
elmélkedjünk, hogy behatoljunk Isten Fia megnyilvánulása legmélyebb értelmébe, példát
véve Máriáról, Józsefről és Jézusról.
Emlékezetes marad Isten Szolgája, VI.
Pál pápa názáreti beszéde, amelyben kifejtette: a Szent Család iskolájában mindenekelőtt
megtanuljuk a csöndet – idézte elődjét XVI. Benedek. VI. Pál pápa 1964. január 5-én
mondott názáreti beszédében többek között így fohászkodott: „Óh, Názáret csöndje,
taníts meg bennünket, hogy szilárdak maradjunk jó elhatározásainkban, készen álljunk
arra, hogy meghalljuk Isten titokzatos sugallatait és az igazi mesterek buzdításait”.
Mária felülmúlhatatlan példaképe annak, hogy hogyan szemléljük Krisztust. A Fiú
arca méhében formálódott, emberi vonásait tőle kapta.
Mária szívének tekintete
már az angyali üdvözlet pillanatában Jézusra összpontosul. A rákövetkező hónapokban
lassanként egyre jobban érzi Jézus jelenlétét egészen a születés napjáig, amikor anyai
gyöngédséggel szegezheti tekintetét Fiára. Mária egész létét meghatározzák a Jézushoz
fűződő emlékek. „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk”
(Lk 2,29) – olvassuk Lukács evangéliumában arról, hogy Mária hogyan fogadta a Megtestesülés
misztériumát. Ez a magatartása végigkíséri egész életén át. Lukács evangelista az,
aki megismerteti velünk Mária szívét és hitét, reményét és engedelmességét, imaéletét,
Krisztushoz való szabad csatlakozását. Mindez a Szentlélek ajándéka, aki leszáll rá,
mint ahogy leszáll majd az apostolokra Jézus ígéretének megfelelően.
Az a
kép, amelyet Szent Lukács rajzol Máriáról, példa minden hívő számára, aki megőrzi
szívében Jézus szavait, összehasonlítva tetteivel és előrehalad Jézus megismerésében.
Boldog II. János Pál nyomán mondhatjuk, hogy a rózsafüzér ima Máriából merít példaképet,
mert Krisztus misztériumait szemléli, spirituális egységben az Úr Anyjával.
Az
evangélium, mint tudjuk, nem őrizte meg Szent József egyetlen szavát sem: jelenléte
csöndes, de hűséges, állandó és tevékeny. Tökéletesen eleget tett atyai szerepének
minden szempontból. Jézust Máriával együtt az imára nevelte. Elvitte magával a zsinagógába,
a szombati szertartásokra, Jeruzsálembe, az izraeli nép nagy ünnepeire. A zsidó hagyománynak
megfelelően József vezette az otthoni imákat reggel és este, valamint az étkezések
alkalmával. Így Jézus megtanulta az egyszerű názáreti házban az ima és a munka váltakozását,
azt, hogy Istennek ajánlja fel fáradozását, amivel megszerzi a családnak a mindennapi
kenyeret.
A Názáreti Szent Család az egyház első példaképe, amelyben Jézus
jelenlétének és közvetítő szerepének köszönhetően mindnyájan gyermeki kapcsolatban
élnek Istennel, aki átalakítja a személyek közötti kapcsolatokat is – fejtette ki
az év utolsó általános kihallgatásán tartott katekézisében XVI. Benedek pápa.