"Föl-fölszakad a bűn szőtte takaró" – P. Sajgó Szabolcs SJ karácsonyi elmélkedése
A torontói Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia plébánosa, a Kanadai Magyar Papi Egység
elnöke megosztja a Vatikáni Rádió hallgatóival, internetes oldalunk látogatóival karácsonyi
gondolatait: Földi állampolgárságok
és a földi állampolgárság, lelki állampolgárságok és a lelki állampolgárság; az átmeneti
szállásunk békéje és az örök otthonunk nyugalma; a földi hovatartozás sebeinek gyógyítása
és a mennyei hovatartozás sebeinek gyógyítása; pszichénk kivérzésének megállítása
és lelki elvérzésünk megakadályozása...
Ilyen és hasonló gondolatok jártak
fejemben december 4-én Torontóban, mikor hátulról csendben szemléltem 73 embertestvéremet
és örvendtem régen várt, ünnepélyes honosításuknak. Fiatalok, gyerekek és idősek száraz
vagy könnyes szemmel, de mindenképpen ünnepi lélekkel és megilletődve vették át messzi
idegenben magyar állampolgárságuk bizonyságát. A történelmi jóvátétel katarzisa kerülgette,
járhatta át a jelenlévőket.
Szemünk előtt, lelkünkben Karácsony növekvő fényei.
Árad a mélyből, árad felülről az időtlen Otthonmeleg üzenete, a nem földi Orvos gyógyító
jelenléte. Fölragyog a Titok az összemaszatolt istenarcokon, a por, a sár a mennybe
emeltetik... De van-e, aki szemléli mindezt s közben megtisztul, fölragyog, akinek
támad ideje, kedve látni a Csodát? Négy hetünk volt rákészülni idén a megtestesülő
Szeretet időtlen szépségére, bemosakodni a tiszta Élet örök ünnepére.
Az igazi
karácsony VAN, független tőlünk, nem mi „csináljuk”. Nem egyszerűen a szeretet ünnepe
vagy a család ünnepe, hanem a VAN ünnepe, a túlcsorduló, a teremtő, a folyamatosan
termő Életé. A kéréseinket megelőző és bukásunk után is rendületlen IGEN, a mindenekre
igent mondó személyes Szeretetnek ünnepe. Mert létezik, azért vágyunk rá, mert szólítgat,
azért figyelmezzük, mert fontosak vagyunk neki, azért van erőnk, kedvünk összeszedni
legjobb erőinket.
A történelem, ez a bűn szőtte takaró az élő Isten gondviselő
tenyerén föl-fölszakad, s rányílhat szemünk a szőttes isteni olvasatára ilyenkor.
Láthatjuk, amint azon a kétezer év előtti karácsonyon a mennyei Takács el- és kitéphetetlen
aranyfonalat sző ebbe a takaróba, élő és elevenítő aranyfonalát az isteni Részvétnek,
aranyfonalát a minden könnyektől, pusztulástól megváltó Irgalomnak, hozzánk hajló
Szeretetnek. S láthatjuk pillanatokra - hogy aztán már emlékezetünkből semmi, soha
ki ne törölhesse -, amint ez az aranyfonál az idő s az igazság mérlegén könnyűnek
találtatott szőttest, történelmünket - s benne mindnyájunkat - a Kereszthez kötözi
és a Szent Vér fürdőjén átvezeti.
Az igazi karácsony VAN, független tőlünk,
nem mi „csináljuk”. És ugyanakkor mélységesen tőlünk függő, mert miattunk, értünk
van. Ha odafigyelünk igazán arra, aki VAN, mérhetetlen béke és öröm áraszthat el karácsony
táján, fakadhat föl lényünk legmélyéről életünk minden napján. Hisz aki VAN, annak
nem szűnő gondja van minden porszemre, arra is, aki én vagyok, aki te vagy. Fenti
soraimmal és egy nem régi, versbe fogalmazott alábbi üzenetemmel kívánok kedves Mindnyájuknak
Istentől áldott, békés karácsonyt!
őriznek
rólad az ég nem mond
le sosem a sors könyvében nagybetűkkel áll neved s beírva kezdet óta ott minden
Ádám-ivadék minden Éva-álom ismételhetetlen gyönyörű neve csupa pirosba öltözötten ott
ragyog vérpiros és pünkösdpiros ragyogásban s a könyvet őrzi a Bárány
időtlen tekintete
nem mond le rólad az ég s ellent néki bárki állhat-e
ami
pedig suttogás repedt cserépedények résein a végső gyógyulás előtt még érkezik a
Gonosztól való mind