„In memoriam Václav Havel” (1936-2011) – P. Szabó Ferenc SJ megemlékezése
Az igaz és szabad szó hatalmáról
Vasárnap (2011. december 11-én) 75 éves korában elhunyt Václav Havel cseh drámaíró,
politikus, antikommunista ellenzéki, a Charta ’77 mozgalom vezéregyénisége, volt cseh
államfő. Közép-Európában, sőt világszerte elismert egyéniség volt ez a szabadságjogokért
harcoló humanista.
A szabad szó erkölcsi erejét hirdette abban a híres, 1989-es
beszédében, amelyet abból az alkalomból írt, hogy neki ítélték a német könyvkereskedők
béke-díját. Az állami hatóságok nem engedélyezték, hogy személyesen vegye át a díjat,
és beszédét felolvashassa a frankfurti Pál-templomban, helyette egy színész olvasta
fel német fordításban.
„Kezdetben volt az Ige, a Szó: olvashatjuk egy könyv
első oldalán, amely egyike a legfontosabb könyveknek, amelyet ismerünk. E könyvben
azt jelenti ez, hogy az egész teremtésnek Isten szava a forrása. De vajon átvitt értelemben
nem érvényes ez minden emberi cselekvésre?” - idézi Václav Havel beszéde elején Szent
János evangéliumának prológusát. Majd a kiváló drámaíró, a szó mestere, a szabad és
igaz emberi szó jelentőségét, történelem formáló erejét, erkölcsi hatalmát fejtegeti,
folytonosan utalva korunk kulturális-politika helyzetére.
Emlékeztetek: Gorbacsov
és a peresztrojka időszakában vagyunk. Havel különösen is rávilágít egyes szavak,
mint pl. szocializmus, béke értelmének eltorzulására, hazug használatára. Mert „a
szabad és igaz szó mellett, amely felvillanyozza a társadalmat, ott van a hipnotizáló,
megtévesztő, fanatizáló, őrjítő, félrevezető, veszélyes és halált hozó szó is.” Röviden
jellemzi, milyen volt Lenin, Marx és Freud szava. És Krisztus szava? Igaz, a történelemben
sok visszaélés történt nevében, de Havel megjegyzi: szeretné azt hinni, hogy a megváltás
történetének kezdete volt, amely a világtörténelem egyik leghatalmasabb kultúrteremtő
mozgalmát indította el.
A szavaknak is van történelme. Például a „szocializmus”
szó "megalázott és elnyomott emberek egész nemzedékei számára szinonimája volt egy
igazságosabb világnak, és az eszményekért, amelyeket ez a szó kifejezett, emberek
képesek volta az életükből hosszú éveket vagy akár magát az életüket feláldozni. (…)
Az én hazámban ebből a ’szocializmus’ szóból már réges-rég közönséges gumibot lett,
amellyel valamely meggazdagodott és semmiben sem hívő bürokraták verik hátba szabadon
gondolkodó polgártársaikat, akiket a ’szocializmus ellenségeinek’ (…) neveznek. Az
én hazámban ez a szó már réges-rég nem egyéb, mint istentelen varázsige, amelyet az
ember, ha nem akar gyanússá válni, leginkább kerül.”
Václav Havel utalt a
francai forradalom szép nyilatkozatára és annak jelszavaira: „Szabadság, egyenlőség,
testvériség – micsoda felséges szavak! És milyen félelmessé válhat az, amit jelentenek:
a kivégzés előtt kigombolt ing szabadsága, a meztelen nyakra lezuhanó guillotine sebességének
egyenlősége és a testvériség abban a gyanús mennyben, ahol a Legfőbb Lény uralkodik!”
Beszéde vége felé Havel szólt a ’béke’ szó hamis használatáról, majd a modern
ember gőgjéről, az etika nélküli technikai fejlődés félelmetes kockázatáról szól (atomháború,
ökológiai katasztrófa fenyegetése). Egy évvel a kommunizmus bukása előtt ezt a figyelmeztetést
hangoztatja: „A Krisztus utáni második évezred vége felé a világ, főképpen pedig Európa,
különös útkereszteződéshez érkezett. Régóta nem volt annyi okunk remélni, hogy minden
jóra fordul, de sohasem volt annyi okunk a félelemre sem, hogy ha minden rosszul sül
el, akkor ez a végső katasztrófa lesz.”
A most elhunyt volt cseh elnök 1989-es
figyelmeztetése ma is időszerű: mindnyájunknak együtt kellene küzdenünk a felfuvalkodott,
tudományát istenítő ember hiedelme ellen, aki azt képzeli, hogy „ő a teremtés csúcspontja
és ura tökéletesen érti a természetet, és azt csinál vele, amit akar.” Együtt kell
küzdenünk „a gőgös szavak ellen”.
És ez nem nyelvészeti, hanem erkölcsi feladat.
„Erkölcsi feladatként természetesen nem az általunk belátható világ horizontja előtt
van lehorgonyozva, hanem ott, ahol az az Ige lakik, aki kezdetben volt, és aki nem
az ember szava.”