„Ne sírj miattam, Szudán” – dokumentumfilm egy koreai szalézi misszionárius hősies keresztény életéről

A film egy mélyen megható összeállítás P. John Lee Tai-suk (1962-2010) emberek iránti szeretetéről és nekik szentelt életéről, akit a „koreai Albert Schweitzer”-nek is neveznek.

Dél-Szudán büszkesége, egy kis falu Tonj rezesbandája menetel keresztül a településen 2010 februárjában. A fiúk a sor elején egy ázsiai férfi kinagyított fotóját viszik maguk előtt, aki vidáman mosolyog a képen. A falu lakói képtelenek elhinni, hogy meghalt és szakadatlanul sírnak fényképe láttán. A Dinka törzs tagjairól van szó, akik a világ legmagasabb embereiként ismertek. A szudáni véget nem érő polgárháborúban életüket düh, gyűlölet, szegénység és betegségek rontották meg, életükért kellett folyamatosan küzdeniük, hogy fenntarthassák családjaikat. A sírás a legnagyobb szégyen e bátor harcosok számára. A Dinka törzs tagjai sosem sírnak bármi is történjen, de a rezesbanda előtt menetelő fiúk által hordozott fotón látható férfire tekintve nem tudják visszatartani záporozó könnyeiket. John Lee Tai-suk atyát búcsúztatják, aki papjuk, orvosuk, zenekaruk vezetője és egyben építészük volt.

E koreai szalézi szerzetes szeretetteljes életének pillanatai tárulnak a néző szeme elé a másfél órás filmben. A dokumentumfilmet a Dél-Koreai Köztársaság szentszéki nagykövetsége kezdeményezésére mutatták be csütörtökön este a Vatikánban.

John Lee Tai-suk tíz gyermekes, nagyon szegény családból származott. Édesanyja özvegyen nagy áldozatok árán nevelte fel gyermekeit. John, a legidősebb fiú orvosi tanulmányait befejezve belépett a szalézi rendbe. Rómában a Pápai Szalézi Egyetemen tanult, majd Dél-Szudánba utazott, ahol misszionáriusként életét másoknak, a fiataloknak, a leprásoknak szentelte egészen korai haláláig, amely 48 éves korában gyógyíthatatlan daganatos betegség miatt következett be.

P. John papi életének kilenc évét töltötte Tonj-ban, Dél-Szudán egy kis falujában tanúságot téve arról, hogy Deus caritas est, vagyis Isten a szeretet. Kiváló zenészként pl. hozzásegítette a szudáni gyermekeket, hogy felfedezzék zenei tehetségüket és rezesbandát alapított, amely az évek során az ország legelismertebb zenekarává vált. Orvosi és lelkipásztori tevékenysége mellett tanított a helyi iskolában, illetve megalapította a Don Bosco-ról elnevezett középiskolát Tonj-ban.

Példás és hősies keresztény életpéldáját örökítette meg dokumentumfilmben a KBS, a koreai állami televízió. A távol-keleti ország filmszínházaiban hatalmas közönségsikerrel mutatták be az összeállítást, amely még jobban megerősítette a koreai nép altruisztikus lelkületét.

A koreaiaknak a film iránt mutatott nagy lelkesedése következtében a kormány a közelmúltban megalapított egy magasszintű elismerést, amelyet Lee Tai-suk díjnak neveztek el a szalézi szerzetes tiszteletére. A kitüntetést az Afrikában folytatott karitatív tevékenység elismeréseként osztják ki minden évben.

„A film bemutatásával az a reményünk, hogy e szalézi misszionárius által hősiesen megélt evangéliumi lelkület nagy részben hozzá tud járulni a szeretet civilizációjának előmozdításához a mai világban, amely súlyos erkölcsi válságot él meg” – olvasható a Dél-Korea szentszéki nagykövetsége által kiadott tájékoztatóban.

A filmbemutatón jelen volt Tarcisio Bertone bíboros államtitkár, számos vatikáni bíboros, a szalézi rend vezetői és szentszéki nagykövetek. A nagy lelki megrendülést kiváltó összeállítás levetítését követően a közönség soraiból beszédre emelkedő koreai szentszéki nagykövet és Bertone bíboros államtitkár is könnyekkel küzdve kezdte meg beszédét. A vatikáni bíboros államtitkár hangsúlyozta, hogy az ilyen életpéldák, az emberek iránti szeretet e nagy tanúságtevői adnak reményt a jövőre.

(sv)