„Az Adományozó értékesebb, mint az ígért adomány” – a Szentatya katekézise az általános
kihallgatáson
XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt fél 11-kor a vatikáni VI. Pál aulában találkozott
a világ zarándokaival, akiknek – folytatva az imának szentelt katekéziseit – ezúttal
Jézus két jól ismert fohászáról elmélkedett. Az egyik a süketnéma meggyógyításához,
a másik pedig Lázár feltámasztásához kapcsolódik, azaz Jézus csodálatos gyógyító tevékenységéhez
fűződik. Mindkét ima Jézus és az Atya egyedülálló szeretetközösségéről tanúskodik,
de ugyanakkor érezhető Jézus emberi részvétele is barátai szenvedésében – kezdte tanítását
Benedek pápa.
A Szentatya a süketnémáról szóló történetről elmélkedve elmondta,
hogy Jézus gyógyító tevékenysége szoros kapcsolatban van mind a szükséget szenvedővel,
vagyis a beteggel, mind pedig az Atyával. A süketnéma esetében Jézus azt kívánja,
hogy a gyógyulás a tömegtől távol, egy félreeső helyen történjen meg, ahol csak ők
ketten vannak jelen. Az Úr megérintette a süketnéma fülét és nyelvét, amely jól mutatja
részvételét a gyógyító cselekedetben, majd így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg!”
(Mk 7, 34).
A történet középpontja mégis az, hogy Jézus gyógyító tevékenysége
közben Atyjával keresi a kapcsolatot: feltekintett az égre és fohászkodott. Jézus
figyelme a beteg iránt szoros kötelékben van Istennek szóló imájával, vagyis Jézus
a beteg iránti részvéte által imába kezd – magyarázta a Szentatya. Jézus által mutatkozik
meg, válik jelenvalóvá Isten gyógyító és jótékony cselekedete. A süketnéma gyógyulása
az Atyához való folyamodás eredménye: a beteggel való emberi együttérzés kapcsolatba
kerül Istennel és gyógyulást eredményez – mondta a zarándokoknak Benedek pápa.
Ezt
követően Lázár feltámasztásának történetéről elmélkedett, amelyben szintén megjelenik
Jézus és a barátja közti mély kapcsolat, valamint Jézus és az Atya közti szoros kötelék.
Ebben a történetben benne van Jézus alakjának és küldetésének, megdicsőülésének eseménye
is. Jézus, miután értesült Lázár helyzetéről, így szólt: „A betegség nem okozza halálát,
hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia” (Jn 11,4).
A történetből világosan kiderül, hogy Jézus folyamatos imát intézett az Atyához, amely
tovább erősítette kapcsolatát barátjával és rávilágított arra is, hogy teljes szeretetközösségben
van az Atya akaratával.
Benedek pápa elmélkedését követően arra hívta fel
a zarándokok figyelmét, hogy imáikban ne várják kéréseik azonnali beteljesülését,
hanem bizalommal hagyatkozzanak az Atya akaratára és az eseményeket az Ő megdicsőülésének
fényében éljék meg. Isten szeretetére hagyatkozni, amely mindig elkísér bennünket,
a Vele való párbeszédünk egyik alapvető jellegzetessége – magyarázta a Szentatya,
majd idézte a Katolikus Egyház Katekizmusának szavait: „A másik imádságot, mely Lázár
föltámasztása előtt hangzott el, Szent János jegyezte föl. A hálaadás megelőzi az
eseményt: "Atyám, hálát adok neked, mert meghallgattál", ami magában foglalja, hogy
az Atya mindig meghallgatja kérését; és Jézus azonnal hozzáfűzi: "Én ugyan tudtam,
hogy mindig meghallgatsz engem", ami magában foglalja, hogy Jézus a maga részéről
folyamatosan kér. Így Jézus hálaadástól vezérelt imádsága kinyilatkoztatja nekünk,
hogyan kell kérnünk: még mielőtt az ajándékot megkapná, Jézus azonosul Istennel, aki
ajándékoz és aki adományaiban Önmagát ajándékozza. Az Adományozó értékesebb, mint
az ígért adomány. Ő a "Kincs", és Fiának szíve Benne van. Az ajándék "hozzá" adatik”
(KEK 2604).
Az adományozó tehát fontosabb az adománynál – hangsúlyozta a Szentatya,
ezért tudnunk kell, hogy Isten legnagyobb adománya szeretete, jelenléte, és barátsága.
A hívő ember bizalommal teli imája Isten jelenlétének tanúbizonysága a világban. Az
embertársainkkal való kapcsolatunk által juthatunk el Istenhez és a Vele való kötelék
pedig újra elvezet minket az emberekhez – mondta a Szentatya. Tanítása végén azért
fohászkodott az Úrhoz, hogy mindannyian képesek legyünk az imára, amellyel megerősíthetjük
személyes kapcsolatunkat Istennel, és képessé válunk arra, hogy megnyissuk szívünket
mindazok számára, akik szükséget szenvednek – tanította XVI. Benedek pápa.