„Boldog II. János Pál pápa az Isten és a világ iránti szeretetből megélt szenvedésről tett tanúságot” – XVI. Benedek pápa beszéde az Egészségügy Pápai Tanácsa által szervezett konferencia résztvevőihez

A nemzetközi összejövetelre összegyűlt, mintegy 500 egészségügyi dolgozóhoz intézett beszédében XVI. Benedek pápa arra mutatott rá, hogy Boldog II. János Pál pápa élete utolsó éveiben a gyengeség erejéről tett tanúságot. Miközben fokozatosan elhagyta testi ereje, annál jobban felszínre tört lelkének nagysága. Minden beszédnél ékesszólóbban érthetővé tette a szenvedésről szóló keresztény tanítást. Ez az „élet evangéliuma” az utolsó, értékes örökség, amelyet II. János Pál pápa ránk hagyott – mondta a Szentatya. Az Egészségügy Pápai Tanácsa ennek a tanításnak kívánta szentelni idei nemzetközi konferenciáját, amelyre első alkalommal egybegyűltek az egészségügyi pasztoráció püspök felelősei.

A betegápolás témáját érintve XVI. Benedek pápa emlékeztetett az evangélium tanítására, amely Jézusnak a Kálvárián elszenvedett kereszthalálából fakad.

A kereszten haldokló Üdvözítő, az Atyával egylényegű Fiú, hozzánk, emberekhez hasonlóan szenved. Arca arra buzdít, hogy védelmezzük és mozdítsuk elő az életet minden szakaszában és minden körülmény között. Ismerjük el minden egyes ember méltóságát és értékét, mivel mindnyájan Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve és az örök életre kaptunk meghívást.

A fájdalomról és a szenvedésről alkotott keresztény nézetet Krisztus halála és feltámadása világítja meg. Erről tett tanúságot Boldog II. János Pál pápa lassú kálváriája, amely életének utolsó éveit jellemezte.

Szilárd és biztos hite áthatolt fizikai gyengeségén; betegségével, amelyet Isten, az egyház és a világ iránti szeretettel élt meg, ezáltal konkrétan együtt haladt Krisztussal a Kálváriához vezető úton. Krisztus követése nem kímélte meg Boldog II. János Pál pápát attól, hogy egészen a végsőkig minden nap magára vegye keresztjét, azért, hogy hasonuljon egyetlen Mesteréhez, aki a kereszten magához vonzotta és üdvözítette az emberiséget, kinyilvánította dicsőségét.

II. János Pál pápa nem pusztán betegsége éveiben vált érzékennyé a szenvedők iránt. Ennek bizonyítéka, hogy 1985-ben, pápasága elején megalapította az Egészségügy vatikáni dikasztériumát, amelyet „A Jó Pásztor” Alapítvány létrejötte követett. 1984-ben tette közzé „Salvifici Doloris” k. apostoli levelét, amelynek soraiból a maga teljességében felragyog a keresztény értelem a betegség és a szenvedés értelmetlenségével szemben. „A szenvedés az ember transzcendenciájához tartozik. Az ember "rendeltetése" az, hogy számos területen meghaladja önmagát. Erre szól rejtett értelmű hivatása, e területek egyike a szenvedés” (Salvifici doloris, 2. pont).

Isten megtestesült és az ember mellett áll a legnehezebb helyzetekben is. Nem törölte el a szenvedést, hanem Fiában, a kereszthalált szenvedett és feltámadt Krisztusban, kinyilatkoztatta, hogy szeretete leszáll a szenvedés legmélyebb szakadékaiba is, hogy reményt adjon az embernek – mondta az Egészségügy Pápai Tanácsa által szervezett nemzetközi konferencia résztvevőinek XVI. Benedek pápa.

(vm)