Afrika két kapuja – P. Federico Lombardi jezsuita atya gondolatai az „Octava Dies” TV műsor számára

Benini látogatása során a pápa az Ouidah-i székesegyházban kézjegyével látta el az Afrika elkötelezettsége c. viselő Apostoli Buzdítását. E jelentős gesztus után elhangzott beszédében utalást tett arra, hogy a közelben, az Atlanti Óceán partján található az a szomorú hely, ahonnan elhurcolták a rabszolgákat.

A Szentatya szavai szerint az afrikai egyháznak az a hivatása, hogy előrevigye a béke és az igazságosság ügyét. Afrika két kapuja – azaz a „nincs visszaút kapu” és az „üdvösség kapuja” erre a feladatra intenek, miközben emlékeztetnek a rabszolgaság minden formájának leküzdésére. A „nincs visszaút kapu” az, amelyen a rabszolgák áthaladtak, mielőtt felhajtották őket a négerkereskedők hajóira. Aki ezt a kaput egyszer átlépte, azt már véglegesen megfosztották emberi méltóságának bármiféle elismerésétől.

Az „üdvösség kapuja” ezzel szemben egy második kapu, amelyet a későbbi időkben a katolikusok állítottak éppen az első mellé. Arra akartak ezzel emlékeztetni, hogy ugyanezen a partvidéken kötöttek ki az üdvösség evangéliumának hirdetői és innen terjedt el az örömhír egész Nyugat-Afrikában. A történelemnek van tehát egy sötét és egy világos oldala. A borzasztó gonoszsággal szemben áll a reménység.

A pápa Afrikával kapcsolatos apostoli buzdítása tárgyilagos elemzők szerint is jelenleg a legteljesebb és legvilágosabb leírás a földrész helyzetével és problémáival kapcsolatban. Olyan dokumentum ez, amely egyfelől nem takargatja a valós helyzetet, másfelől azonban a legnagyobb tiszteletet tanúsítja az afrikai népek iránt. Ez a dokumentum ténylegesen afrikai megfontolásokból ered, amely azonban kiegészül az üdvösség keresztény üzenetének felemelő távlatával. Egyetemes és mégis afrikai, megnyílás a jövőbeli elkötelezettség horizontja felé.

Egy európai újságíró meghatottan így vallott: „Itt Beninben éreztem igazán, hogy katolikusként valóban az egyetemes egyházhoz tartozom.” A pápa, mint Krisztus képviselője, lelki vezetője az afrikai embereknek éppúgy, mint az európaiaknak, aki a remény üzenetét vitte magával erre a földrészre. A fogadtatás, amelyben Benin részesítette ezt világosan megmutatta. Bizonyára jót tenne a nyugati embereknek, ha elgondolkodnának mindezen. Nem véletlenül nevezi a pápa az emberiség „spirituális tüdejének” Afrikát.

(ik)