„Virrasztva készülődjetek!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent első vasárnapjára
Advent első vasárnapjával
megkezdődik a B liturgikus év, amelynek során általában (kevés kivétellel) Márktól
vesszük a vasárnapi evangéliumi részleteket. Egyszerűbb, konkrétabb, mint a másik
két szinoptikus, Máté és Lukács. Szakemberek szerint ez az elsőnek megírt Evangélium,
még 70, Jeruzsálem pusztulása előtt született. Szerzője – úgy tűnik – felhasználta
a szemtanú, Péter apostol elbeszéléseit. Márk elhagyja a gyermekség történetét, és
mindjárt Jézus nyilvános működésével kezdi evangéliumát. Fő célja az, hogy megmutassa:
a Názáreti Jézus Isten küldöttje, fokozatosan nyilatkoztatja ki messiási titkát, hogy
ő keresztre feszített próféta az Isten Fia. (Az evangélium kezdetét jövő vasárnap
olvassuk, most az utolsó Úrjövet várására irányítja a figyelmünket a liturgia.)
Az
Úr hármas eljövetele. Az Újszövetség és a keresztény hagyomány az Úr Jézus hármas
eljöveteléről beszél. Isten Fia, az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás,
aki eljött kétezer évvel ezelőtt. Az Ige megtestesül a Szentlélek erejéből Názáretben,
Mária méhében, megszületett Betlehemben. Erre emlékeznek a hívők Karácsonykor, és
Adventben erre készünk fel lélekben. Az Úr majd eljön újra a világ végi ítéletkor.
Erre utal a vasárnapi szentlecke (1Kor 3, 8) és a Márktól vett evangéliumi szakasz
(Mk 13, 33-37): „Vigyázzatok, virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön
el az idő (…) mikor érkezik meg a ház ura.” Az Úr harmadik eljövetele pedig
itt és most történik: a feltámadt Úr kopogtat lelkünk ajtaján, bebocsátást kér. Mert,
ahogy a János evangélium bevezetőjében olvassuk, a megtestesült Ige csak azok számára
adja meg az istengyermekség kegyelmét, akik hittel befogadják őt. Aki nem hisz Benne,
a világ Világosságában, az sötétségben marad.
Jézus misztikus eljövetele.
Jézus betlehemi születésének emlékünnepére, Karácsonyra készülve ne csupán a szeretetet
kifejező, dicséretes ajándékozásra és főleg ne kizárólag az ünnepi előkészület járulékos
részleteire gondoljunk, hanem igyekezzünk lelkileg felkészülni - imával, lelkigyakorlattal
- Urunk születésének emlékünnepére. Most röviden elmélkedjünk a harmadik eljövetelről,
amelyet misztikusnak nevezhetünk. Misztikus, kegyelmi valóságról van szó: a
megtestesült Ige ugyanis hatalmat adott azoknak, akik hittel befogadják, hogy Isten
gyermekei, „fogadott fiai” legyenek a Fiúban. Az ókeresztény metafora szerint (az
egyházatyák tanítása alapján) Isten megszületik a hívő ember szívében/lelkében. A
középkorban a misztikusok ezt hangoztatják: Krisztusnak itt és most kell megszületnie.
Később Angelus Silesius költő a Kerubi vándor-ban (I, 61) erről így énekelt:
„Meg kell születnie benned Istennek./ Szülessen meg Krisztus ezerszer Betlehemben,/
Ha benned nem születik, maradsz elveszetten.”
Virrasztó várakozás.
Márk evangéliuma az utolsó Úrjövet várásáról szól: virrasztva kell készülnünk, mert
nem tudjuk sem a napot, sem az órát. Igazában mindannyiunk számára megkezdődik az
ítélet a bizonytalanul biztos halál órájában. Ha nem is rettegéssel, de üdvös istenfélelemmel
kell készülnünk rá. Az első keresztények körében elterjedt a hiedelem Krisztus közeli
eljöveteléről. Az evangélisták és az apostolok arra figyelmeztetik a hívőket, hogy
ne ölbe tett kezekkel várják a véget, hanem virrasszanak, imádkozzanak, és a szeretet
cselekedeteivel készüljenek az utolsó ítéletre, amikor az igazságos és irgalmas Bíró
a szerint ítél meg bennünket, hogy mit tettünk legkisebb testvéreinkkel, a betegekkel,
rabokkal, éhezőkkel, gyászolókkal. A Bíró a jobbján állóknak ezt mondja: „Jöjjetek,
Atyám áldottai…!”, a balján állóknak pedig: „Távozzatok tőlem,
átkozottak!...” Az evangéliumi figyelmeztetést meg kell szívlelnünk. Mert remélhetünk
ugyan abban, hogy kisebb-nagyobb tisztulás után minden embertestvérünk eljuthat az
üdvösségre, de magunk számára mindig lehetőség a kárhozat, ha végsőkig,
megátalkodottan kitartunk Isten szeretetének visszautasításában. Most van a kegyelmi
idő, itt és most készítjük elő örök sorsunkat a cselekvő hit, a felebaráti szeretet
cselekedeteivel. Ez nem magas misztika! Családunkban, munkahelyünkön, környezetünkben
mindenfelé vannak beteg, testileg-lelkileg szenvedő, vigasztalásra és segítségre váró
emberek. A legjobb felkészülés Karácsonyra, Jézus mostani, misztikus és az utolsó
ítéletkor végső eljövetelére: az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása.
Ne feledjük: odaát egyedül a szeretet marad meg!