„Krisztus győzedelmeskedik a rossz felett, a szeretet a gyűlölet felett” – a Szentatya
tanítása a 110. zsoltárról
November 16-án, szerdán, XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartotta meg az általános
kihallgatást mintegy 11 ezer zarándok számára, akik az európai országokon kívül a
világ távoli vidékeiről, így Japánból, vagy Dél-Amerikából érkeztek a Vatikánba. A
Szentatya az imának szentelt katekézisei keretében ez alkalommal a 110. zsoltárról
elmélkedett a híveknek, amellyel lezárta a Zsoltárok könyvéről szóló tanításait. Mint
mondta, a 110. zsoltár az egyház egyik legkedveltebb imája, amely az Isten jobbján
ülő győzedelmes Messiást dicsőíti.
„Azt mondta az Úr az én Uramnak: ’Ülj jobbomra,
és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!’” (Zsolt 110, 1) – hangzik a zsoltáros
imája. Isten maga mellé, trónjára ülteti a győzedelmes királyt a legnagyobb kiváltságban
részesítve ezáltal. A király győzelme ellensége felett az Úr győzelme, amelynek részese
a király is és, amely az isteni erő és hatalom jele és bizonyossága – magyarázta a
Szentatya. Ez a zsoltár az Újszövetségben is megjelenik, mint messiási prófécia. Maga
Jézus is említést tesz róla azt magyarázva, hogy a Messiás Dávidnál is nagyobb hatalommal
bír, Dávid ura. Krisztus a trónra emelt Úr, az ember Fia, aki Isten jobbján ül. Ő
a valódi király, aki a feltámadás által megdicsőülve az Atya jobbjára emelkedett és
legyőzte ellenségeit, köztük a legnagyobbat, a halált. Ő az „új Dávid”, Isten Fia,
aki győzött a halál felett és királyunk, az Úr dicsőségében részesül, akitől az örök
életet kapjuk – mondta Benedek pápa. Ők ketten együtt uralkodnak, elválaszthatatlan
kapcsolat áll fenn köztük. A király hatalmát az Úrtól kapta, felelősséggel jár, amelyet
engedelmességgel kell gyakorolnia. Az ellenség feletti uralom, a dicsőség, a győzelem
mind ajándék, amelyek a királyt az isteni dicsőség közvetítőjévé teszik. A zsoltáros
ezért is ünnepli a királyt imájában, aki valójában Istentől származik. Messiás, aki
népének elhozza az isteni életet, az életszentséget, az üdvösséget.
A zsoltáros
imája ezek után így folytatódik: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint”
(Zsolt 110, 4). Melkizedek alakjában a királyi és papi hatalom egyesül, amelyet most
az Úr megerősít. Az ünnepelt király örökre pappá válik és az isteni jelenlét közvetítője
lesz a nép körében Isten áldása által, amely a liturgikus cselekményben találkozik
majd az ember válaszával. Ez a kép Krisztus, vagyis a tökéletes főpap előképe. „Jobbodon
áll az Úr” – folytatódik a zsoltár. A király tehát teljes biztonságban van, ugyanis
Isten az ő védelmezője, akivel együtt küzdenek és győznek minden rossz felett – magyarázta
a pápa.
Az egyház számára ez a zsoltár az egyik legjelentősebb messiási szöveg,
amelyre az egyházatyák is számtalan alkalommal hivatkoztak. Az ünnepelt király maga
Krisztus, a Messiás, aki elhozza Isten országát és legyőzi a földi hatalmakat. A megtestesült
Fiú, aki meghalt, feltámadt és felment a mennybe. Az örökkévaló főpap, aki a kenyér
és a bor misztériumában a bűnök megbocsátását és az Istennel való kiengesztelődést
adományozza. A király, aki feltámadásával legyőzi a halált.
Ez a zsoltár arra
hív minket, hogy Krisztust szemlélve értsük meg, mi is a valódi királyi méltóság,
amelyet a szolgálatban és az önfeláldozásban élhetünk meg a szeretet és az engedelmesség
útján haladva előre. E zsoltár szavai által kérjük az Úrtól, hogy mi is nyomdokain
haladhassunk előre Krisztussal követésében, hogy képesek legyünk vele együtt felmenni
a kereszt hegyére a dicsőségre eljutva ezáltal. Ő az, aki megbocsát és elhozza az
üdvösséget minden ember számára.
XVI. Benedek pápa a zsoltárokról szóló utolsó
katekézisében elmondta, hogy tanításaival a Bibliában található csodálatos imákra
kívánta felhívni a figyelmet. Arra hívta a zarándokokat, hogy imádkozzák a zsoltárokat
a nap bármely szakaszában. Istennel való kapcsolatunkat ugyanis nap, mint nap ápolnunk
kell, amelyet bizalommal, örömmel kell megvalósítanunk – buzdította a híveket XVI.
Benedek pápa a 110. zsoltárról szóló katekézise alkalmával.