„Krisztus győzedelmeskedik a rossz felett, a szeretet a gyűlölet felett” – a Szentatya tanítása a 110. zsoltárról

November 16-án, szerdán, XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást mintegy 11 ezer zarándok számára, akik az európai országokon kívül a világ távoli vidékeiről, így Japánból, vagy Dél-Amerikából érkeztek a Vatikánba. A Szentatya az imának szentelt katekézisei keretében ez alkalommal a 110. zsoltárról elmélkedett a híveknek, amellyel lezárta a Zsoltárok könyvéről szóló tanításait. Mint mondta, a 110. zsoltár az egyház egyik legkedveltebb imája, amely az Isten jobbján ülő győzedelmes Messiást dicsőíti.

„Azt mondta az Úr az én Uramnak: ’Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!’” (Zsolt 110, 1) – hangzik a zsoltáros imája. Isten maga mellé, trónjára ülteti a győzedelmes királyt a legnagyobb kiváltságban részesítve ezáltal. A király győzelme ellensége felett az Úr győzelme, amelynek részese a király is és, amely az isteni erő és hatalom jele és bizonyossága – magyarázta a Szentatya. Ez a zsoltár az Újszövetségben is megjelenik, mint messiási prófécia. Maga Jézus is említést tesz róla azt magyarázva, hogy a Messiás Dávidnál is nagyobb hatalommal bír, Dávid ura. Krisztus a trónra emelt Úr, az ember Fia, aki Isten jobbján ül.
Ő a valódi király, aki a feltámadás által megdicsőülve az Atya jobbjára emelkedett és legyőzte ellenségeit, köztük a legnagyobbat, a halált. Ő az „új Dávid”, Isten Fia, aki győzött a halál felett és királyunk, az Úr dicsőségében részesül, akitől az örök életet kapjuk – mondta Benedek pápa.
Ők ketten együtt uralkodnak, elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn köztük. A király hatalmát az Úrtól kapta, felelősséggel jár, amelyet engedelmességgel kell gyakorolnia. Az ellenség feletti uralom, a dicsőség, a győzelem mind ajándék, amelyek a királyt az isteni dicsőség közvetítőjévé teszik. A zsoltáros ezért is ünnepli a királyt imájában, aki valójában Istentől származik. Messiás, aki népének elhozza az isteni életet, az életszentséget, az üdvösséget.

A zsoltáros imája ezek után így folytatódik: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zsolt 110, 4). Melkizedek alakjában a királyi és papi hatalom egyesül, amelyet most az Úr megerősít. Az ünnepelt király örökre pappá válik és az isteni jelenlét közvetítője lesz a nép körében Isten áldása által, amely a liturgikus cselekményben találkozik majd az ember válaszával. Ez a kép Krisztus, vagyis a tökéletes főpap előképe. „Jobbodon áll az Úr” – folytatódik a zsoltár. A király tehát teljes biztonságban van, ugyanis Isten az ő védelmezője, akivel együtt küzdenek és győznek minden rossz felett – magyarázta a pápa.

Az egyház számára ez a zsoltár az egyik legjelentősebb messiási szöveg, amelyre az egyházatyák is számtalan alkalommal hivatkoztak. Az ünnepelt király maga Krisztus, a Messiás, aki elhozza Isten országát és legyőzi a földi hatalmakat. A megtestesült Fiú, aki meghalt, feltámadt és felment a mennybe. Az örökkévaló főpap, aki a kenyér és a bor misztériumában a bűnök megbocsátását és az Istennel való kiengesztelődést adományozza. A király, aki feltámadásával legyőzi a halált.

Ez a zsoltár arra hív minket, hogy Krisztust szemlélve értsük meg, mi is a valódi királyi méltóság, amelyet a szolgálatban és az önfeláldozásban élhetünk meg a szeretet és az engedelmesség útján haladva előre. E zsoltár szavai által kérjük az Úrtól, hogy mi is nyomdokain haladhassunk előre Krisztussal követésében, hogy képesek legyünk vele együtt felmenni a kereszt hegyére a dicsőségre eljutva ezáltal. Ő az, aki megbocsát és elhozza az üdvösséget minden ember számára.

XVI. Benedek pápa a zsoltárokról szóló utolsó katekézisében elmondta, hogy tanításaival a Bibliában található csodálatos imákra kívánta felhívni a figyelmet. Arra hívta a zarándokokat, hogy imádkozzák a zsoltárokat a nap bármely szakaszában. Istennel való kapcsolatunkat ugyanis nap, mint nap ápolnunk kell, amelyet bizalommal, örömmel kell megvalósítanunk – buzdította a híveket XVI. Benedek pápa a 110. zsoltárról szóló katekézise alkalmával.

(hh)