Ünnepség a vajdasági ferences vértanúk emlékére – Harmath Károly atya, újvidéki ferences
beszámolója
November 4-én az újvidéki
Kapisztrán Szent János ferences templomban ünnepélyes szentmise keretében emlékeztek
meg két újvidéki ferences vértanú, Körösztös Krizosztom (Pécs, 19o9 - Újvidék, 1944)
és Kovács Kristóf (Jászberény 1914 – Újvidék 1944) vártanú haláláról és imádkoztak
boldoggá avatási ügyük sikeréért.
A 16 órakor megkezdődött ünnepség elején
Kálmán Peregrin ferences, a boldoggá avatási ügy viceposztulátora és a mátraverebélyi
Szentkút őre méltatta a két vértanút kiemelve, hogy ők „nemcsak a fogalom általános
értelmében, hanem katolikus a értelmezés szerint is vértanúk. Vagyis azok,
akiket nem csupán vagy elsősorban nemzeti hovatartozásuk, hanem papságuk miatt, az
egyház iránti gyűlöletből öltek meg, aminek lehetőségével tudatosan számoltak, és
ezt úgy fogadták, mint Krisztus a keresztet: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért
felajánlva.”
Az ezt követő koncelebrált latin szentmisét Orlando Antonini
címzetes érsek, belgrádi szentszéki nuncius főcelebrálta. A szentmisét a Kapisztrán
Ferences Ifjúsági Kórus latin miseénekei és népénekek gazdagították. A pápai nagykövet
a szimultán magyar és horvát nyelvre fordított olasz nyelvű szentbeszédében a Borromei
Szent Károly ünnepére előlátott olvasmányok alapján vázolta a jó pásztor jelentőségét
a közösségben, rámutatva arra, hogy az újvidéki vértanúk „Krisztushoz az egyetlen
és igaz pásztorhoz hasonlóan valójában feláldozták életüket a juhokért”.
Kiemelte,
hogy „vértanú testvéreink példájára, nagy bátorságra van szükség, hogy megmaradjunk
a hűségben és helyesen éljünk szabadságunkkal. Meg kell bocsátanunk is és imádkozni
üldözőinkért. A történelem minden korszakában az egyház külön figyelemmel és külön
emlékezéssel, különleges szeretettel vette körül azokat, akik “Krisztus nevében” szenvednek.
Az egyháznak feladata úgy egyetemes, mint helyi szinten, hogy ne feledkezzen meg Isten
nagy ügyének ismert tanúiról, és ismeretlen harcosairól. Imádkozzunk, hogy eredményes
legyen a boldoggá avatási per, amelyet a magyar ferences rendtartomány indított be
Krizosztom és Kristóf atya érdekében.”
Rámutatott arra, hogy ma is „ezrével
vannak a vértanúk, azaz a hit tanúi, akiket a közönség gyakran mellőz vagy
megfeledkezik róluk, de akik mindennapi meghurcolásoknak vannak kitéve a földrészek
különböző tájain. Gyakran csak Isten tud róluk. Gondolunk itt a mindennapi vértanúságra
a családi életben, a közösségi és társadalmi életben, a különböző és olykor ellenséges
nemzetek együttélésében.”
A szentáldozás után a templom Szent Antal mellékápolnácskájában
Željko Železnjak, a Szent Cirill és Metód horvát ferences rendtartomány tartományfőnöke,
amelyhez ma az újvidéki rendház tartozik, leleplezte Körösztös Krizosztom emléktábláját
majd elimádkozta horvátul a boldoggá avatási imát. Ugyanezt magyar nyelven Kálmán
Peregrin végezte mialatt leleplezte Kovács Kristóf emléktábláját. A táblákat Harmath
Károly, az ünnepség szervezője tervezte, míg a kivitelezés Szarvas Sándor
újvidéki fafaragó mester szaktudását dicséri. Ezek után a vértanú Krizosztom atya
öccse és unokahúga a család nevében, a kecskeméti ferences világi rend tagjai pedig
a világi ferencesek nevében koszorút helyeztek el az emlékhelyen.
Ezt követően
a horvát provinciális megköszönte a híveknek, hogy „részt vettek az egyház ünnepi
cselekményében, amikor imádkoztunk két testvérünk boldoggá avatásáért. Ezek a testvéreink
életük folyamán minden erejüket Jézus Krisztus szolgálatába állítva tevékenykedtek
azok üdvére, akikkel, mint ferencesek, és mint papok találkoztak.” Továbbá megköszönte
azt a gondoskodást, amellyel a nuncius „megtiszteli az Újvidéken működő
ferenceseket.”
Az ünnepség, - amelyet többek között megtisztelt
jelenlétével Nikowicz Oszkár a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete és dr.
Babity Jánosa szabadkai magyar konzulátus vezető konzulja, míg térségünk
magyarságának hivatalos képviselői távol tartották magukat, - szeretet lakomával folytatódott
a Bonaventurianum nagytermében. A jelenlévők megtekinthették azt a tárlatot is, amely
huszonegy vajdasági festő festményeiből állt össze, és amelyeket ők szeptember első
felében a Domus Pacisban megtartott alkotótáborban festettek Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának
a témájára.