„A keresztények ne váljanak farkasokká a farkasok között, hanem legyenek Krisztus békéjének eszközei” – a pápa tanítása az Assisi találkozó vigíliáján

Október 26-án, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa igeliturgiát tartott a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben, előkészítve a csütörtöki Assisiben megrendezésre kerülő vallásközi találkozót. A szertartást, amelyen a római egyházmegye hívei, valamint a világ minden részéről érkezett zarándokok vettek részt, Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke vezette be. A Szentatya arra buzdította a keresztényeket, hogy legyenek a béke eszközei a háborúktól és önzéstől sújtott világban.

Az igeliturgiát megelőzően a pápa a Szent Péter bazilikában köszöntötte azt a többezer hívőt, akiknek nem jutott hely a 7.500 személy befogadására alkalmas VI. Pál teremben. A római viharos időjárás miatt ugyanis a tervektől eltérően nem a Szent Péter téren került sor a szerda délelőtti hagyományos találkozóra.

„Add meg a zaklatott emberiség számára az igazi béke ajándékát” - ezekkel a szavakkal fohászkodott az Úrhoz XVI. Benedek a világ békéjéért és az igazságosságért. Aki Isten felé közeledik, az a békét építi, és aki a békét építi, az az Isten felé közeledik. Ezért az Assisi találkozón nem pusztán a különböző vallások képviselői vesznek részt, hanem jelen lesznek nemhívők is. Szentbeszédében a pápa a Zakariás próféta könyvéből vett idézethez fűzte szavait (Zk 9,9-10).

Jézus szegény király a szegények között, szelíd a szelídek között. Ezáltal a béke királya, Isten hatalmának köszönhetően, aki a jó és a szeretet hatalma.

Jézus olyan király, aki a kereszten valósítja meg a békét, összekapcsolja a földet az éggel, testvéri hidat épít minden ember között.

A kereszt a béke új jelképe, a kiengesztelődés, a megbocsátás, a megértés eszköze, annak a jele, hogy a szeretet erősebb minden erőszaknál és elnyomásnál, erősebb a halálnál: a rosszat a jóval, a szeretettel győzhetjük le.

Ennek a királynak a látóhatára nem egy állam területére korlátozódik, hanem a világ határaiig terjed ki. Ennek a szeretetközösségnek a megvalósulását, ezt az egységet az Eucharisztiában tapasztalhatjuk meg. Jézus mindenütt, minden valóságban, minden kultúrában jelenvalóvá teszi magát: a nagyvárosoktól a kis falvak egyszerű lakhelyeiig, a hatalmas székesegyházaktól a legkisebb kápolnákig. Amikor az emberek szeretetkapcsolatba lépnek Krisztussal, akkor ők maguk is egyetlen testben egyesülnek, leküzdve a megosztottságot, a viszályokat.

Aki az Úr tanítványa kíván lenni, annak készen kell állnia a szenvedésre és a vértanúságra, el kell veszítenie életét Krisztusért, azért, hogy a világon a jó, a szeretet és a béke győzzön – mondta homíliájában a pápa.

A keresztények soha ne engedjenek a kísértésnek, hogy farkasokká váljanak a farkasok között; Krisztus békéje nem a hatalom, az erő, az erőszak révén terjed, hanem az önátadás, a végsőkig fokozott, ellenségeinket is magába foglaló szeretet által valósul meg. Jézus nem a fegyverek, hanem a kereszt erejével győzi le a világot, a kereszt jelenti győzelmének igazi biztosítékát.

Szent Pálhoz hasonlóan álljunk készen arra, hogy személyesen vállaljuk a meg nem értettség, az elutasítás, az üldöztetés által okozott szenvedést. Nem a hódító kardja építi a békét, hanem a szenvedők kardja, akik képesek mások javáért élni. A keresztények legyenek a béke eszközei a gyűlölet, a megosztottság, az önzés és a háborúk által sújtott világban.
A pápa azért fohászkodott az Úrhoz, hogy az Assisi találkozó kedvezzen a különböző vallású emberek közötti párbeszédnek, legyen olyan fénysugár, amely megvilágítja minden ember értelmét és szívét, hogy a neheztelés átadja helyét a megbocsátásnak, a megosztottság a kiengesztelődésnek, a gyűlölet a szeretetnek, az erőszak a szelídségnek és a világban uralkodjon a béke.

Bevezetőjében Agostino Vallini bíboros felhívást intézett, hogy Isten nevét többé soha ne használják fel háborúk és erőszakos cselekedetek igazolására. Legyen ezzel szemben olyan forrás, amely elősegíti a népek és nemzetek közötti kölcsönös tiszteletet.

A hívek könyörgései német, lengyel, francia, portugál, szuahéli, arab, spanyol és kínai nyelven hangzottak el.

Szuahéli nyelven azért imádkoztak az Atyához, hogy bocsássa meg az emberek gőgjét és önzését, az erőszakot, amely gyakran kíséri döntéseiket. A Mennyei Atya segítsen bennünket, hogy legyőzzük félelmeinket és előítéleteinket; haladjunk tárt karokkal egymás felé a béke jelében.

(vm)