„A keresztények ne váljanak farkasokká a farkasok között, hanem legyenek Krisztus
békéjének eszközei” – a pápa tanítása az Assisi találkozó vigíliáján
Október 26-án, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa igeliturgiát tartott a vatikáni
VI. Pál kihallgatási teremben, előkészítve a csütörtöki Assisiben megrendezésre kerülő
vallásközi találkozót. A szertartást, amelyen a római egyházmegye hívei, valamint
a világ minden részéről érkezett zarándokok vettek részt, Agostino Vallini bíboros,
a pápa római helynöke vezette be. A Szentatya arra buzdította a keresztényeket, hogy
legyenek a béke eszközei a háborúktól és önzéstől sújtott világban.
Az igeliturgiát
megelőzően a pápa a Szent Péter bazilikában köszöntötte azt a többezer hívőt, akiknek
nem jutott hely a 7.500 személy befogadására alkalmas VI. Pál teremben. A római viharos
időjárás miatt ugyanis a tervektől eltérően nem a Szent Péter téren került sor a szerda
délelőtti hagyományos találkozóra.
„Add meg a zaklatott emberiség számára
az igazi béke ajándékát” - ezekkel a szavakkal fohászkodott az Úrhoz XVI. Benedek
a világ békéjéért és az igazságosságért. Aki Isten felé közeledik, az a békét építi,
és aki a békét építi, az az Isten felé közeledik. Ezért az Assisi találkozón nem pusztán
a különböző vallások képviselői vesznek részt, hanem jelen lesznek nemhívők is. Szentbeszédében
a pápa a Zakariás próféta könyvéből vett idézethez fűzte szavait (Zk 9,9-10).
Jézus
szegény király a szegények között, szelíd a szelídek között. Ezáltal a béke királya,
Isten hatalmának köszönhetően, aki a jó és a szeretet hatalma.
Jézus olyan
király, aki a kereszten valósítja meg a békét, összekapcsolja a földet az éggel, testvéri
hidat épít minden ember között.
A kereszt a béke új jelképe, a kiengesztelődés,
a megbocsátás, a megértés eszköze, annak a jele, hogy a szeretet erősebb minden erőszaknál
és elnyomásnál, erősebb a halálnál: a rosszat a jóval, a szeretettel győzhetjük le.
Ennek a királynak a látóhatára nem egy állam területére korlátozódik, hanem
a világ határaiig terjed ki. Ennek a szeretetközösségnek a megvalósulását, ezt az
egységet az Eucharisztiában tapasztalhatjuk meg. Jézus mindenütt, minden valóságban,
minden kultúrában jelenvalóvá teszi magát: a nagyvárosoktól a kis falvak egyszerű
lakhelyeiig, a hatalmas székesegyházaktól a legkisebb kápolnákig. Amikor az emberek
szeretetkapcsolatba lépnek Krisztussal, akkor ők maguk is egyetlen testben egyesülnek,
leküzdve a megosztottságot, a viszályokat.
Aki az Úr tanítványa kíván lenni,
annak készen kell állnia a szenvedésre és a vértanúságra, el kell veszítenie életét
Krisztusért, azért, hogy a világon a jó, a szeretet és a béke győzzön – mondta homíliájában
a pápa.
A keresztények soha ne engedjenek a kísértésnek, hogy farkasokká váljanak
a farkasok között; Krisztus békéje nem a hatalom, az erő, az erőszak révén terjed,
hanem az önátadás, a végsőkig fokozott, ellenségeinket is magába foglaló szeretet
által valósul meg. Jézus nem a fegyverek, hanem a kereszt erejével győzi le a világot,
a kereszt jelenti győzelmének igazi biztosítékát.
Szent Pálhoz hasonlóan álljunk
készen arra, hogy személyesen vállaljuk a meg nem értettség, az elutasítás, az üldöztetés
által okozott szenvedést. Nem a hódító kardja építi a békét, hanem a szenvedők kardja,
akik képesek mások javáért élni. A keresztények legyenek a béke eszközei a gyűlölet,
a megosztottság, az önzés és a háborúk által sújtott világban. A pápa azért fohászkodott
az Úrhoz, hogy az Assisi találkozó kedvezzen a különböző vallású emberek közötti párbeszédnek,
legyen olyan fénysugár, amely megvilágítja minden ember értelmét és szívét, hogy a
neheztelés átadja helyét a megbocsátásnak, a megosztottság a kiengesztelődésnek, a
gyűlölet a szeretetnek, az erőszak a szelídségnek és a világban uralkodjon a béke.
Bevezetőjében Agostino Vallini bíboros felhívást intézett, hogy Isten nevét
többé soha ne használják fel háborúk és erőszakos cselekedetek igazolására. Legyen
ezzel szemben olyan forrás, amely elősegíti a népek és nemzetek közötti kölcsönös
tiszteletet.
A hívek könyörgései német, lengyel, francia, portugál, szuahéli,
arab, spanyol és kínai nyelven hangzottak el.
Szuahéli nyelven azért imádkoztak
az Atyához, hogy bocsássa meg az emberek gőgjét és önzését, az erőszakot, amely gyakran
kíséri döntéseiket. A Mennyei Atya segítsen bennünket, hogy legyőzzük félelmeinket
és előítéleteinket; haladjunk tárt karokkal egymás felé a béke jelében.