„Isten irgalma örökké tart” – a Szentatya katekézise a 136. zsoltárról

XVI. Benedek pápa október 19-én délelőtt a Szent Péter téren fogadta a világ a zarándokait, akik a szerdai általános kihallgatásra érkeztek. Folytatva az imáról szóló tanításait, a Szentatya ezúttal a 136., vagyis a „Nagy hálaének” c. zsoltárról tanított a híveknek. Ezt a zsoltárt a zsidók a hagyomány szerint a húsvéti vacsora végén mondják el, amelyet feltehetően Jézus is elimádkozott a tanítványokkal az Utolsó vacsora alkalmával. Isten örökké tartó szeretetét hirdeti ez az ima: szeretet, amely hűséges, irgalmas, jóságos, kegyelemteljes és gyengéd. Ezt ismétli az antifóna is az egész zsoltár folyamán: „Irgalma örökké tart”. „Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart. Áldjátok az Istenek Istenét: irgalma örökké tart. Áldjátok az Urak Urát: irgalma örökké tart” (Zsolt 136, 1-3).

A zsoltár ezek után a teremtő Urat dicséri, aki csodás tetteket visz végbe népe körében. Ilyen volt az egyiptomi száműzetésből való szabadulás Mózes által, a Vörös-tengeren való átkelés. Isten ereje győzedelmeskedik a természet és az ellenség felett – magyarázta a Szentatya. Az Úr negyven éven át vezette népét, nevelte és szerette, mígnem eljutatta az ígéret földjére legyőzve az ellenséges népeket, akik akadályozták az üdvösségre vezető úton.
Isten egyik sajátságos tulajdonsága az adományozás – mondta a zarándokoknak a pápa. „Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart. Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart (Zsolt 136, 21-22)” – szól a zsoltáros imája. Ezzel véget ért az üldöztetés ideje, eljött a boldogság, az öröm órája, vagyis az otthonépítésnek, a szőlőtő elültetésének pillanata, a biztonságos élet korszaka.

Hogyan válhat sajátunkká ez az ima? – tette fel a kérdést a Szentatya. A teremtett világ Isten nagy ajándéka, amelyben megmutatkozik jósága és hatalmas mivolta. Az ima jelentősége az, hogy Izrael népe visszaemlékezik, felidézi emlékezetében az Úr jóságát. Ez az emlékezés a remény forrásává válik számára, ugyanis az tűnik fel a múltból, hogy Isten jelen van, jóságos, kegyelme örökké tart. Isten egy lett közülünk, emberré vált, köztünk élt, szenvedett velünk és meghalt értünk, de ugyanakkor jelen van köztünk az Eucharisztiában és a tanításban. Az egyház történelmének 2000 évében az Úr jósága időről időre megmutatkozik. A sötét múlt, a nácizmus és a kommunizmus után is Isten megszabadított minket, tanúságot tett jóságáról és hatalmas erejéről, arról, hogy irgalma örökké tart. Ez remény mindannyiunk számára, amely mindig elkísér bennünket. Tudnunk kell, ha a sötét éjszaka vesz is minket körül, az Úr világossága másnap újra megmutatkozik, mert kegyelme és irgalma végtelen, örökké tartó – mondta a híveknek a Szentatya. „Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart” – szólít a zsoltáros dicsőítő éneke.

A 136. zsoltár az üdvösségtörténet legfontosabb pillanatait eleveníti fel egészen a húsvéti misztériumig. Elismerő örömmel ünnepeljük tehát az Urat, az üdvözítőt és a hűséges Atyát, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Szent János szavait idézzük most fel, amelyre mindig emlékezzünk imáinkban: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1) – fejezte be katekézisét XVI. Benedek.

A szerdai általános kihallgatáson nagy számban jelen voltak magyar hívek is, köztük Schönberger Jenő, szatmári püspök és Bábel Balázs kalocsai érsek, akik a kihallgatást követően gyűrűcsókra járultak a Szentatya elé. A pápa a következő szavakkal köszöntötte a jelenlévő magyar zarándokokat:

„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, különösen is Bábel Balázs érsek urat, a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye főpásztorát és hívei csoportját, valamint azokat, akik Toronyból érkeztek. Zarándokutatok Rómába vezetett, ahol Szent Péter és Pál apostol vértanúságukkal kimutatták hűségüket az Úrhoz. Az ő példájuk nyomán becsüljétek meg a hit adományát és szeressétek Krisztus Egyházát. Az ő közbenjárásukat kérve szívesen adom rátok Apostoli Áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

(hh)