Október 16-án, vasárnap reggel a Szentatya ünnepélyes szentmisét mutatott be a vatikáni
Szent Péter bazilikában az új evangelizálók római találkozójának résztvevői számára.
A szertartáson meghirdette a „Hit évét”, amely 2012. október 11-én, a II. Vatikáni
zsinat megnyitásának 50. évfordulóján kezdődik és 2013. november 24-én, Krisztus Király,
a Világegyetem Ura ünnepén ér véget.
A Szentatya azért határozta el a „Hit
évének” meghirdetését, hogy az egyház megújult lendülettel teljesítse misszióját.
Vezesse ki az embereket a pusztaságból, amelyben gyakran tengődnek, az élet helyei,
a Krisztussal való barátság felé. Krisztus ad ugyanis teljes életet nekünk.
A
hit éve a kegyelem időszaka lesz és elkötelezettség az Istenhez való mindig teljesebb
megtérésre, arra, hogy megerősítsük Istenbe vetett hitünket és örömmel hirdessük Őt
korunk embereinek.
XVI. Benedek pápa a bazilika sekrestyéjéből a központi
oltárig vezető utat a hívek szeretetteljes tapsának kíséretében a már II. János Pál
pápa által is használt kerekeken mozgó, három lépcsős járókereten tette meg. Amint
azt P. Federico Lombardi SJ, vatikáni szóvivő már szombaton bejelentette, kizárólag
arról van szó, hogy kíméljék a pápát, mint ahogy a Szent Péter téren is a pápamobilon
jár körbe a szerda délelőtti általános kihallgatások alkalmával.
Homíliájában
a Szentatya a vasárnapi olvasmányokhoz fűzte gondolatait. Az egyház küldetését a történelem
teológiai értelme szerint kell magyarázni. A korszakváltó események, az egymást követő
nagyhatalmak mindig Isten legfőbb uralma alatt állnak; egyetlen földi hatalom sem
léphet annak helyébe.
A történelem teológiája az új evangelizáció fontos,
alapvető aspektusa, mert a XX. század romboló totalitárius birodalmainak korszaka
után, ma az embereknek arra van szükségük, hogy ismét megtalálják azt a teret és időt
átfogó világnézetet, amely valóban szabad és békés.
A Szentatya hangsúlyozta:
az evangélium minden misszionáriusa tartsa mindig szem előtt, hogy az Úr Szavával
és Lelkével érinti meg a szíveket. Nem mi választjuk ki a hívek közösségének tagjait,
hanem Isten hívja meg az embereket a hitre. Az evangelizációnak ahhoz, hogy hatékony
legyen, szüksége van a Lélek erejére, ami élettel tölti el Isten Szavának hirdetését
és az evangelizálót áthatja azzal a „teljes bizonyossággal”, amelyről Pál Apostol,
minden idők legnagyobb evangelizálója szólt.
Az új evangelizálók arra kaptak
meghívást, hogy elsőként haladjanak azon az Úton, amely Krisztus, hogy megismertessék
másokkal az életet adó evangélium szépségét. Ezen az Úton soha nem haladunk egyedül:
a szeretetközösség és a testvériség tapasztalatában részesülünk mindazokkal együtt,
akikkel találkozunk, és akikkel megosztjuk Krisztusra és egyházára vonatkozó tapasztalatainkat.
A tanúságtétel az igehirdetéssel együtt megnyithatja a szívét mindazoknak, akik az
igazságot keresik, hogy megtalálhassák életük értelmét.
Benedek pápa idézte
a vasárnapi evangélium szavait: „Adjátok meg (tehát) a császárnak, ami a császáré,
Istennek pedig, ami az Istené” (Mt 22,21). Ezt a mondatot nem lehet pusztán a politika
területére leszűkíteni. Ha adót kell fizetni a császárnak, mivel a pénzen az ő képmása
látható, akkor azt sem feledhetjük, hogy minden ember Isten képmását hordozza magán.
Ezért mindnyájan csak Istennek tartozunk életünkkel. Ebben az értelemben az egyház
nem korlátozza magát arra, hogy pusztán emlékeztesse az embereket a császári és isteni
hatalom, a politika és a vallás közötti szféra helyénvaló megkülönböztetésére.
Az
egyház küldetése, csakúgy, mint Krisztusé alapvetően az, hogy szóljon Istenről, legfőbb
hatalmáról, hogy mindenkit, főleg az identitásukat elvesztett keresztényeket emlékeztesse
rá: Istennek joga van ahhoz, ami az övé, vagyis joga van életünkhöz.
A pápa
végül minden evangelizáló elé Mária példáját állította, aki nem félt attól, hogy „igennel”
válaszoljon az Úrnak.
„Tanuljátok meg az Úr Anyjától, aki a mi Anyánk, hogy
legyetek alázatosak és ugyanakkor bátrak; egyszerűek és óvatosak; szelídek és erősek;
nem a világ erejével, hanem az igazság erejével. Ámen” – fejezte be homíliáját XVI.
Benedek pápa.