Ünnepi szentmisével emlékeztek Szent Ferenc városában a 150 éve létrejött olasz egységre

Szeptember 4-én, Olaszország védőszentjének liturgikus emléknapján délelőtt tíz órakor az Assisi ferences bazilikában mutatott be szentmisét Giancarlo Maria Bregantini érsek, Molise tartomány főpásztora - tekintettel arra, hogy idén a szent sírján égő örökmécses olaját ez a régió ajánlotta fel. A szertartáson koncelebrált a pápa legátusa, Attilio Nicora bíboros. A szentmisén megemlékeztek az olasz egység 150 éves fennállásáról.

XVI. Benedek pápasága során több ízben méltatta Szent Ferenc lelkiségét. Emlékezetes marad beszéde, amelyet 2007-ben intézett Assisiben a fiatalokhoz, akik figyelmesen hallgatták őt. A pápa Szent Ferencet - megtérése előtt - jómódú, vidám és szórakozni vágyó fiatalemberként írja le, aki éjjel-nappal szívesen kóborolt Assisi utcáin barátaival, játékra, evésre-ivásra költötte minden pénzét. Vajon ma hány fiatal él hasonlóképpen? - fordult hallgatóságához a Szentatya. Hányan keresik a szórakozást jó néhány pohár ital vagy még erősebb "szerek" fogyasztásával? De amint Szent Ferenc sem találta meg a boldogságot ebben az életformában, úgy a mai fiatalok is csak múlékony örömet lelhetnek a véges dolgokban.

Az emberi szívben mélyen lakozik a boldogság utáni vágy. Ezt azonban csak a végtelen adhatja meg nekünk. Szent Ferenc megtérése után rádöbbent, hogy az igazi boldogságot Isten és az emberek iránti szeretet által érheti el. Ezért a kitaszítottak, a leprások felé fordult.
A ferences lelkiség lényege a béke megtalálása, amely a tolerancia, a párbeszéd útján vezet egészen a teremtett világot átölelő szeretetig - ebből született meg Szent Ferenc híres Naphimnusza.

(gá)
Szent Ferenc:
NAPHIMNUSZ
Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Minden Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.
Dicsérjen s áldjon, én Uram
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk, a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képmása.
Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.
Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél,
az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.
Áldjon, én Uram, húgunk, a Víz,
oly tiszta, hasznos, jóleső, alázatos és kedves ő.
Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.
Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háborúság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsát szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.
Áldjon, én Uram,
mi nővérünk, a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.
Dicsérjétek s áldjátok az Urat,
s adjatok hálát Neki,
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!
(Dsida Jenő fordítása)