„Az igazságot egyetlenegy valami képviseli: az a viszony, amely a Teremtő és az ember között létre tud jönni” – Makovecz Imre építészre emlékezünk

Életének 76. évében, 2011. szeptember 27-én elhunyt a neves, Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett építész, egyházművész, Makovecz Imre. A magyar organikus építészet stílusteremtő alakjáról az Osservatore Romano vatikáni napilap szeptember 29-i számában „Gyökerek nélkül nincs építészet” című cikkében emlékezik meg, amelyben feleleveníti a művész egyedülálló pályafutását, aki mint mélységesen magyar ember szenvedélyes módon kötődött szülőföldjéhez és hagyományaihoz. „Korunk művészetének egyik legjelentősebb tanúságtevője, aki nélkül mai világunk egy fontos aspektusa láthatatlan maradt volna” – írja Paolo Portoghesi híres olasz építész az Osservatore Romano-ban.

Művészetének éltető ereje a múltból és a „megépítésre váró jövőből” táplálkozik olyan szimbolikus nyelvezet által, amellyel a világot mozgató legfontosabb és legmélyebb érzelmeket képes közvetíteni: a szolidaritást, a szeretetet, az együttlét örömét és a párbeszédet. Egyházi építészetében ez különösen megmutatkozik. Templomai a hit láthatóvá tételének szándékát fejezik ki és az Eucharisztia szent történését idézik fel olyan kifejező jelekkel, amelyek a híveket a természetfeletti esemény szívébe vezetik – írja Paolo Portoghesi.

Templomépítészetének egyik jellegzetessége a fény-árnyék hatások használata, amelyek korábbi korokhoz hasonlóan, szimbolikus jelentéssel bírnak. Makovecz Imre számára a fény és árnyék két egymástól elválaszthatatlan valóság és ezek együttes jelenléte ösztönzés az ember számára, hogy életét jobbá tegye és ne feledkezzen meg a keresztény tanításról.

Az olasz építész írásában feleleveníti a magyar művész egyik legjellegzetesebb alkotását, a sevilla-i világkiállításra készített művét. Egy nagy koronás fa gyökerekkel, amelyeket fedetlenül, jól láthatóan ábrázolt mintha azt üzenné: gyökereink, vagyis a múlt tanítása nélkül a jövő kiüresedett, kitikkadt valósággá válik majd – olvassuk az Osservatore Romano cikkében. A cikket az a fénykép illusztrálja, amely idén július negyedikén készült Benedek pápa és Makovecz Imre találkozásáról. Az építész részt vett a Szentatya pappá szentelésének 60. évfordulójára rendezett kiállításon, amelyre a világ 60 legnevesebb egyházművésze kapott meghívást.

Paolo Portoghesi cikkéhez kapcsolódva felidézzük Makovecz Imre gondolatait, amelyeket műsorunk számára fogalmazott meg 2004-ben, a Taposiris Magna egyiptomi kopt templom terveivel kapcsolatban:

„Egy ilyen világban, mint amilyen az egyesült Európa, óriási veszély leselkedik arra, amit mi Európának nevezünk. Európa az én számomra az Uráltól tart Írország legnyugatibb pontjáig. Magába hord keleti és ősi nyugati olyan princípiumokat, amelyekről lemondani nem volna szabad. A kereszténység pedig a szemem láttára üresedik ki, belső szerkezet-orientáltsága itt Magyarországon is már szinte elviselhetetlen, miközben missziós területen élek.

Ha a kopt egyháznak és a koptoknak a mentalitását magam elé állítom, és azokat a tapasztalatokat, amiket szereztem Afrikában, sivatagi kolostorokban és az emberekkel való találkozás során, azt kell, hogy mondjam, hogy hasonló az elfelejtett és elhagyott csángóknak a magatartásához. Mint ahogyan a kopt szemlélet hiányzik az európai hideg kereszténységből, ugyanúgy hiányzik a Kárpátokon túli magyarságnak a Napba Öltözött Asszonyhoz való imája.

Hiányzik a többszázezer lelket számláló csíki összejövetelnek a légköre és az, hogy a hétköznapjainkban nem a jogszerűségre, hanem az igazságra kellene törekednünk. Az igazságot pedig egyetlenegy valami képviseli, és az pedig az a viszony, amely a Teremtő és az ember között létre tud jönni. Enélkül Európa amerikanizálódni fog, szétesik és áldozatul esik az uzsorásoknak.”

(hh)