„A hűséges Isten hűtlen népe” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 27. vasárnapra

A vasárnapi első olvasmányban Izajás próféta 5. fejezetéből a szőlőről szóló éneket olvassuk; Máté evangéliumában ennek felel meg a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd. Mindkettőben Izrael hűtlenségéről van szó.

Az elsőben a szőlő rossz gyümölcsöt hozott, ezért az idegen hatalom elfoglalja, lerombolja, és következik a nép fogságba hurcolása. Az evangéliumi példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól, akik sorra megölik a szolgákat; a tulajdonos végül fiát küldi el, de őt is megölik. Ezért a szőlősgazda más munkásoknak adja bérbe szőlejét. Szakemberek szerint itt világosan Izrael elvettetéséről és a pogányok meghívásáról beszél Jézus.

Az evangéliumi parabola megtalálható mind a három szinoptikusnál az után, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe, és a főpapok és vének kérdőre vonják, milyen hatalommal cselekszik. A példabeszéd allegóriává szélesedik, szinte minden részletének megvan a jelentése. Az evangélisták Izrael egész történetét értelmezik: Jézus a megígért messiás, hirdeti Isten országát, tekintéllyel tanít; - azzal vádolják a főpapok és írástudók, hogy áthágja a mózesi előírásokat, megváltoztatja a Törvényt. A gazda fiát is megölik: az Atya végül Fiát küldte el, de őrá, Jézusra sem hallgatnak, elvetik, megölik. Jézus vállalja a próféták sorsát, akiket mind megöltek. Ezért a választott népet elveti az Isten, és a pogányok kapnak meghívást Isten országába.

Máté evangéliuma, amikor már a végsőkig fokozódik Izrael vezetői, a farizeusok és írástudók áskálódása és gyűlölködése, Jézus „jajokat” kiált a farizeusokra és írástudókra, jaj-t Jeruzsálemre:

„Jaj, nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók!..
Prófétagyilkosok fiai vagytok…Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek… Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariás, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. … Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat…, de te nem akartad…” (Mt 23, 34-37)

Itt már világos, hogy Jézust halálra szánják a nép vezetői. Jézus ennek tudatában van. Nyilvános működése alatt is, főleg Jeruzsálem felé közeledve, többször jelzi apostolainak, hogy Jeruzsálemben halálra adják, de majd harmadnapon feltámad. Mindez rögződött a tanítványok emlékezetében: az őskeresztény igehirdetésnek is ez lesz a magva még az evangéliumok megírása előtt (1Kor 15, 3-5). A Fiút, Jézust a szőlőskerten kívülre vetik és megölik a gonosz szőlőmunkások. A Zsidóknak írt levél végén (13, 12) erre van utalás: a főpap az áldozati állatok véré a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, de testüket a táboron kívül égetik el. „Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett.”

Az ősegyház tudatában volt annak, hogy Jézust a zsidó vezetők elvetették, Jeruzsálemen kívül végezték ki, tehát véglegesen el kell hagynia a judaizmust. A keresztényeket üldöző buzgó farizeus Saulból megtért Pál, a pogányok apostola történetéből és leveleiből tudjuk, milyen drámai konfliktust okozott ez az elszakadás. Pál, amint korábban már láttuk – a Rómaiaknak írt levélben (9-11. fej.) hosszan fejtegeti, hogy Isten hitetlensége miatt elveti a választott népet, és a pogányokat hívja meg, de a jövőben majd a zsidók is megtérnek, mert Isten nem bánja meg ígéreteit.

Imádkozzunk a zsidók megtéréséért, hogy elismerjék Jézusban a megígért Messiást, az Atya szeretett Fiát. Nagypénteken így imádkozik az egyház: „A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget. (Könyörgés) Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódaidnak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által.”

Mi pedig adjunk hálát a hit és a keresztség ajándékáért. Hitünk Isten ajándéka, és hűségünket is a hűséges, minket örök szeretettel szerető Isten kegyelme biztosítja. Nélküle semmit sem tehetünk. Mint szőlővesszők, maradjunk eleven kapcsolatban a Szőlőtővel, Jézussal, hogy bőséges gyümölcsöt teremjünk az örök életre.


(Mt 21, 33-43)