„A kegyelem ingyenessége” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 25. vasárnapra

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd az Isten ingyenes szeretetére, a természetfeletti valóság az emberi gondolkodást messze felülmúló tikára világít rá. Az Izajástól vett első olvasmány figyelmeztet: „Amennyivel magasabb az ég a födnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Iz 55, 9)

Szakemberek szerint a szőlőmunkásokról szóló parabola közvetlenül a pogányok meghívására és a zsidóságból megtérő keresztényekre vonatkozik. (Miként egyébként a tékozló fiúról szóló példabeszédben a tékozló kisebbik és az idősebb testvér viszonya is.) A probléma jelentős volt az ősegyházban, amikor az evangéliumokat megírták. „Így lesznek az utolsókból elsők, s az elsőkből utolsók.” A végkövetkeztetés tehát a korábban meghívott zsidókat és a később meghívott pogányokat célozza meg, bár vonatkozhat minden későn jövőre, a későn megtérő bűnösökre, akiknek jobban örülnek az égben, mint az igazaknak. Szent Pál a Rómaiaknak írt levélben (9, 16; vö 9, 6-33) kifejti a zsidó népről és Isten ígéreteiről értekezve: „Isten megmondta Mózesnek: ’azon könyörülök, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik. Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen.”

A szőlősgazda magatartása sokakat megbotránkoztat, főleg azokat, akik viselték az egész munkanap terhét, és ugyannyit kapnak, mint az utolsó óra munkásai. Isten országában, a kegyelem világában nincs „járandóság”, minden ingyenes. Az emberszerető, a bűnösöket üdvözítő Isten ingyenes ajándéka. Megértette ezt Lisieux-i Kis Teréz, amikor kijelentette: „Minden kegyelem.” Sokszor az utolsó pillanatban megtérő bűnösök megelőzik a magukat igaznak, jó kereszténynek tartó „gyakorlókat”. A szentebb az, aki több ajándékot befogadott. François Mauriac katolikus regényíró jegyezte be naplójába: „Az összes szentek egész szeretete benne lehet egy megtérő utolsó sóhajában.” Ez igaz. Gondoljunk csak a keresztre feszített Jézushoz fohászkodó Jobb Latorra, aki még aznap Jézussal belépett a paradicsomba.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a megbocsátó Isten irgalmában vakmerően szabad bizakodnunk, vagy hogy megtérésünket halálunk órájáig kell halogatnunk. A hívő keresztény- hálatelt szívvel köszönetet mond a hit és a keresztség ajándékáért, a kegyelem segítségével törekszik nevéhez méltó életet élni, hivatásának megfelelően Isten akaratához igazodniA keresztény fény és só a világban, senkit sem ítél el, hanem mindenkit a jóra ösztönöz példájával és szavával. Nem akarja kitépni idő előtt a konkolyt a jó búza közül: ezt a hosszan tűrő, irgalmas és igazságosan ítélő Istenre hagyja. Nem is féltékeny, irigy arra, aki több talentumot kapott, hanem igyekszik a saját talentumaival, Isten ajándékaival jól sáfárkodni. Itt és most, a konkrét helyzetben meghallani a Lélek szavát. Mert a kegyelemmel mindig a jelen pillanatban találkozunk, amely az örökkévalóság ablaka.

(Mt 20, 1-16a)