A Szentszék válaszlevele az ír kormánynak – P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő összegezése

Július 14-én Eamon Gilmore írországi miniszterelnök-helyettes és egyben külügyminiszter magához hívatta a dublini nunciust és átadta neki az ún. Cloyne-jelentés egy példányát. A dokumentum annak a vizsgálatnak az eredményeit tartalmazza, amelyet a cloyne-i egyházmegyében végeztek az egyházi személyek által gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekre vonatkozóan. Az ír külügyminiszter ismertette a nunciussal kormánya álláspontját és a jelentésre választ kért a Szentszéktől.

Mint ismeretes, július 20-án Enda Kenny ír miniszterelnök parlamenti beszédét követően a képviselők indítványt szavaztak meg a témát illetően. Július 25-én a Szentszék konzultációra visszahívta Rómába az írországi nunciust.

A Szentszék sajtóterme szeptember 3-án délelőtt közzétette az ír kormánynak szóló válaszát, amelyet átnyújtott Helena Keleher asszonynak, Írország ad interim megbízott szentszéki ügyvivőjének.

A több mint 20 oldalas, angol nyelvű dokumentumról P. Federico Lombardi SJ összefoglalót tett közzé. A Szentszék világosan felépített válaszlevele minden kérdésre kimerítő feleletet ad, dokumentumokkal alátámasztva azokat.

Mindenekelőtt elismeri a visszaélések súlyosságát és azokat a komoly mulasztásokat, amelyekre a Cloyne-jelentés rávilágít a vádak kezelését illetően. Az egyház erőteljesen elítéli az egyházmegyében elkövetett szexuális bűntényeket, mély fájdalmát fejezi ki az áldozatok és hozzátartozóik szenvedése miatt és reméli, hogy a gyógyulás útján járnak. Ismételten megértésének ad hangot a lakosság és az egyházmegyében többséget képviselő ártatlan papság körében elterjedt haragot, konfúziót és keserűséget illetően. Aggodalommal veszi tudomásul a tényt, hogy az egyházmegyei vezetés mulasztásokat követett el a kiskorúak védelmének rendkívül fontos témájában, mind az ír helyi egyház által javasolt irányelvek, mind a világ összes püspöke számára kötelező érvényű szentszéki normák gyakorlati alkalmazása terén.

Ez tehát a Szentszék válaszának félreérthetetlen kiindulási pontja. A dokumentum bevezetője azonban pozitív végkicsengésű, tekintettel az ír helyi egyház által megtett lépésekre a gyermekvédelem terén. A Cloyne-jelentés is elismeri, hogy az egyház által elfogadott irányelvek megfelelők, amelyeket hatékonyan kell alkalmazni.

A szentszéki válasz ezután az ellene felhozott kritikus kérdéseket vizsgálja meg.

Az első az a levél, amelyet 1997-ben az akkori írországi nuncius intézett az ország püspökeihez, a Papi Kongregáció által kibocsátott dokumentumra vonatkozóan, amely a kiskorúak elleni szexuális visszaélés témájával foglalkozott. Az ún. „Framework”-öt, Keretdokumentumot az ír püspökök egy bizottsága készítette el.

A nuncius levelét úgy értelmezték, mintha Róma ellenezné a probléma határozott megoldását, kétes magatartásra buzdítaná a püspököket, valamint arra szólítaná fel őket, hogy ne működjenek együtt a polgári hatóságokkal.

A nuncius levele a Papi Kongregációnak azt az aggodalmát tükrözte, hogy a Keretdokumentumot figyelmesen vizsgálják át, nehogy bármiféle olyan utasítást tartalmazzon, amely nincs összhangban az egyetemes egyház normáival. A kongregáció részéről nem volt semmiféle utasítás, amely arra utalt volna, hogy a püspökök ne működjenek együtt a polgári hatóságokkal, vagy ne alkalmazzák egyházmegyéikben a visszaélésekkel szembeni intézkedéseket.

A nuncius levele fenntartásokat fejezett ki a feljelentési kötelezettséget illetően, de emlékeztetni kell rá, hogy az ír polgári társadalomban sem volt még erre vonatkozó törvény. A Szentszék ismételten kijelenti, hogy soha nem avatkozott bele az ír kormány kiskorúak védelmét illető direktíváiba.

Az ír miniszterelnök július 20-i beszédével kapcsolatban P. Lombardi megjegyzi: a szentszéki válasz megérti az ír nép felháborodását, de határozott fenntartásának ad hangot két vádat illetően.

Az egyik az, miszerint a Szentszék három évvel ezelőtt meg akarta volna akadályozni, hogy nyilvános vizsgálatot indítsanak egy demokratikus köztársaságban. A Szentszék visszautasítja ezt az alaptalan vádat, amelyre nincs bizonyíték.

A második vád egy olyan idézet, amelyet Ratzinger bíborosnak tulajdonítanak, de amely valójában a Hittani Kongregáció egy dokumentumában olvasható. Az idézet nem tartozik a témához, mivel a teológusok egyházi szolgálatára, nem pedig az egyház és a demokratikus társadalom kapcsolatára, vagy a kiskorúak védelmére vonatkozik.

A szentszéki válasz rávilágít az egyháznak, mint részegyházak közösségének a természetére és a püspökök ezzel járó felelősségére, amelyet nem a pápa delegál számukra. Elmagyarázza továbbá a polgári és a kánonjog közötti különbséget, a két törvénykezés autonómiáját, megerősítve azt az alapelvet, hogy az egyházi hatóságok együtt kívánnak működni a polgári hatóságokkal az ifjúságvédelemben és az igazságosság megvalósításában. Emlékeztet XVI. Benedek pápának az írországi katolikusokhoz intézett levelére, amely nyilvánvalóan bizonyítja a Szentatya aggodalmát a miatt a súlyos válság miatt, ami az egyházat és az ország társadalmát érintette a visszaéléseket és a nem megfelelő kezelésüket illetően.

A válaszlevélből kitűnik, hogy a Szentszék mindig nagy komolysággal és tisztelettel foglalkozott a kérdésekkel és a kapott bírálatokkal. Elkötelezte magát, hogy alapos és kiegyensúlyozott választ adjon, kerülve a felesleges polemizálást. Annak a kívánságának ad hangot, hogy eléri alapvető és közös érdekeket szolgáló célját, ami a következő: hozzá kíván járulni ahhoz, hogy helyreálljon a Szentszék és az ír hatóságok között a bizalom és az együttműködés légköre, amely alapvetően fontos az egyház és az egész társadalom számára, hogy hatékonyan biztosítsák az ifjúság védelmének elsődleges javát – hangsúlyozza P. Lombardi a Szentszék ír kormányhoz küldött válaszlevelének összefoglalójában.

(vm)