A Szentatya levele Kurt Koch bíboroshoz a görögországi keresztényközi szimpózium alkalmából

XVI. Benedek pápa augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén keltezte azt a levelet, amelyet Kurt Koch bíboroshoz, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnökéhez intézett. A bíboros ugyanis részt vett azon a keresztényközi szimpóziumon, amelyet augusztus 30-a és szeptember 2-a között Thesszalonikiben tartottak. A programot az Antonianum Pápai Egyetem Ferences Lelkiségi Intézete és a görög város Arisztotelész Egyetemének ortodox teológiai fakultása közösen szervezte. A találkozón a következő témát vitatták meg: „Az egyház tanúságtétele napjainkban”.

XVI. Benedek pápa levelében megállapította, hogy különösen időszerű kérdésről van szó, amely szüntelenül központi helyet foglal el aggodalmaiban és imáiban. Ezt fejtette ki „Ubicumque et semper” k. apostoli levelében is, amellyel megalapította az Új Evangelizáció Pápai Tanácsát. Az évszázadok során az egyház szüntelenül hirdette Jézus Krisztus halálának és feltámadásának üdvözítő misztériumát. Ma szükség van arra, hogy megújult lendülettel hirdessék az evangéliumot számos olyan térségben, ahol elsőként fogadták be annak világosságát.

Napjainkban egymásnak ellentmondó jelenségek tanúi lehetünk: egyrészt elterjedt érzéketlenséget tapasztalunk a transzcendencia iránt, másrészt számos jele van annak, hogy sokak szívében mély nosztalgia él Isten iránt.

A kulturális, társadalmi és gazdasági körülmények ma a katolikusokat és az ortodoxokat ugyanazon kihívások elé állítják. Ezért jelentős a szimpózium ökumenikus jellege. Egymás hagyományainak kölcsönös megismerése, az őszinte barátság már önmagukban véve hozzájárulnak a keresztények egysége ügyéhez.

Benedek pápa idézett Isten Szolgája, VI. Pál Evangelii Nuntiandi k. enciklikájából, miszerint „ha az evangéliumot akarjuk továbbadni, nem mutatkozhatunk be úgy, mint akik egymás közt megosztottak vagyunk, különbségek választanak el, ellentétek vannak köztünk. Az ilyesmi ugyancsak nem hat építően! Inkább azt kell megmutatnunk, hogy a hitünk kiforrott, a feszültségek közt is össze tudunk tartani: mert együtt, őszintén, érdektelenül keressük az igazságot. Kétségtelen: az evangelizáció sorsa nagymértékben függ az egyház egységének tanúságtételétől. Felelősek vagyunk érte, de vigasztal is ez a tudat” (77. pont).

(vm)